Mi folyik ott?

Régebb óta idegesítem kedves szögedi kollégánkat, vautort, és újabban picksilver kollégát is, hogy bizony, az ETO-nak több férfibajnokicíme van, mint nökik (3 vs. 2, ki gondolta volna, nemzetközi kupákban 1:1 a csata, 1 IHF vs. 1 EHF), és ő(k) ugye minden évben azzal a várakozással kezdik a szezont, hogy na majd most, ebben a szezonban egyenlítenek. Ez a pillanat minden bizonnyal előbb-utóbb el fog jönni, mert Győrben nem sok esély van a három növelésére, de hogy nem a 2017/18-as szezonban, az kábé fix.

A jelenlegi helyzet még Győrből nézve is nyugtalanító. Jó huszonöt évvel ezelőtt, amikor elkezdtem nagyjából meccsekre járni, akkor még bizony Győrben kettős meccsek voltak, először játszottak a lányok, akik akkor kezdték bontogatni a szárnyaikat, és általában az érmes helyekért-helyeken nyomultak, utána pedig a fiúk, Kajla, Tóth Laci, Csicsai, Iváncsik, Oross, Hoffmann, nagyon hosszú a sor, elnézést, ha sokakat kihagytam. Akkor még minden egyes ETO-Pick és ETO-Építők komoly gyilok volt, előre megjósolhatatlan végkimenettel. Aztán persze ahogy teltek az évek, a győri csapat úgy kezdett egyre hátrébb csúszni, aztán miután szegény Tóth Lacit elvitte a leukémia, elérte a csapat a mélypontot, azóta is(mét) ott tengődünk. Viszont a szögediek, akikről ez a mostani szól, utána még erősödtek, és először első számú, aztán egyetlen kihívói lettek a Veszprémnek. Hosszú-hosszú évek óta erről szól a hazai férfibajnokság, esélyes Veszprémmel, és minden évben majdidénmegmutatjuk Szögeddel.

Pastor érkezése néhány évvel ezelőtt egyértelműen abba az irányba mutatott, hogy most aztán tényleg komolyan odavernek a buckán túlra a kékek, Csányi pedig szinte korlátlan forrásokat adott a mestermister kezébe. Nem is indult rosszul a házasság, akárhogy is, egy EHF-kupa behúzása, pláne kvázi idegenben, Final4-ban, nem volt olyan rossz belépő. Jöttek is a hangzatos ígéretek, hogy majd most aztán jövőre, de ez az ígéret földje maradt. Aztán döntött a Lego-mester, sorcsere, vagyis inkább csapatcsere, és talán még sosem látott módon szinte az egész csapatot kukázta, hozott (szakmai igazgatóként) szinte egy teljesen új állományt, majd kiállt, és közölte, hogy ők lesznek azok, akik.

A sorcsere óta viszont - hogy is mondjuk - semmi nem változott. Jó, ez így azért nem igaz, mert a nemrég még Szögedre oly jellemző "otthon bárkit megverhetünk, idegenben viszont bárhol összefossuk magunkat" egyértelműen eltűnt, de eredményesség szempontjából nem volt javulás. Egy-egy bravúr (ami megnyilvánult egy-egy hazai Veszprém-verésben, vagy akár egy-egy bravúros BL-eredményben, lásd Löwen, Vardar), és kábé ennyi. Pedig milyen szépen is indult az év, az addig (és azóta) nagyon is hasító címvédő majdnemverése, egy magabiztos plocki győzelem, ami szintén nem olyan magától értetődő, bizonyára néhány szögedi pajtásunk már szövögette is az aranyálmokat, legalábbis is itthon, akár csak egy kupa formájában is megnyilvánulva.

Ebbe az idillinek látszó képbe rondított bele ölég csúnyán aztán a svéd minigenerális, aki történelmi verést mért csapatával hazai pályán a kékekre. Persze lehet azzal jönni, hogy ott teljesen széthullott a végére a hazai társaság, azért lett majdnemgombóc a vége, de ez nem magyarázat, sőt már akkor felmerült a hatosfal listáján, hogy nem jelez-e ez a széthullás valamit előre. Persze egy meccsből ne vonjunk le következtetést, de évtizedek óta ez arrafelé A Meccs, a szegedi dortmundschalke, arsenaltottenham, torinojuve, evertonpool, realbarca, kinek melyik szimpatikus.

És viszont innentől kezdve a csorba kiküszöbölése legfeljebb annyiban nyilvánult meg, hogy nem rendeltek levest a szláv anyanyelvű játékosok. Sorra jöttek a kínosabbnál kínosabb (hazai!) BL-zakók, majd egy Budakalász elleni hazai pontvesztés. És aki azt hitte, hogy na ez a mélypont, innentől csak felfelé vezet, az tegnap bizony nagyot csalódott, mert Gyöngyösön nem pontot vesztett, hanem pontot szerzett a Szeged. Újabb győri támogatású pofon tehát, innen is gratulálunk Csabinak (nem szarkazmus, még mielőtt). A jövő sem ígérkezik rózsásnak, Dabas, Csurgó, közte egy turulmadárszobor-vizit, nem lepődnénk meg, ha ezt a szakaszt sem hozná 100%-kal a csapat.

Na de mi történt, tesszük fel mi is a kérdést. És itt jön az, hogy csak találgatunk, de elmondom, mit látok, látunk innen jó messziről.

Először is, Pastor - és ezt a múltja is mutatja - építkezni szeret és akar, nem nyerni is valamit (erre persze akár cáfolat is lehet a vb-arany, de ott meg elég hamar eljött az, hogy a játékosok lázadtak, csak ott nehéz lett volna csapatot cserélni, ezért ment ő). A már említett csapatcsere után két évvel megint ott tart, hogy állítólag 8-10 játékost is lecserél, plusz az állítólagos főlázadót, az egyébként általa zombilétéből életre keltett Bunticot (room303 kolléga mondta valahogy így egyszer) a hírek szerint kitette a csapatból. A gyenge vezető egyik legfőbb jele, ha azt, aki kritizál, nem meghallgatja, hanem kiteszi. Az eredményt látjuk. Vagyis van egy Lego-bajnok, akinek célja nem az, hogy álljon az építmény, hanem hogy épüljön, aztán ha úgy-ahogy kész, jön Pistike a kurva nagy vasgolyóval, lebontja, és újra felépíti. Ez Pistikénél az óvodában dicséretes, de ebben a sportban (sőt bármelyikben) talán célravezetőbb lenne az állandóság és stabilitás.

Másodszor, amit már fentebb is említettem, Pastor vezetői képességei. A bullshitnyilatkozatok (dolgozunk tovább), a felelősség nemvállalása nem azt mutatja, hogy tud mit kezdeni a helyzettel. Amint erősebb egyéniség(ek)be akad, azonnal lefagy, és pozícióból adott hatalmával reagál, nem pedig személyéből adódó autoritásából. Vagyis ő amolyan jó, öreg, klasszikus kommunista gyárigazgató, nem egy igazi modern menedzser: nem vezet, hanem utasít, és aki nem áll be a sorba, azt kukázza.

Harmadszor: el nem tudom képzelni, kinek jutott eszébe, hogy szakmai igazgatóként saját maga felettese legyen, mint edző. Ebből jönnek aztán létre olyan furcsa helyzetek, mint Zsitnyikovval, akit szakmai igazgatóként idehoz, mert nyilván egy ösztönös zseni, edzőként meg nem játszatja, mert nem hajlandó idomulni a szisztemhez. WTF?! Vagy első pozíciójában hibázott, vagy másodikban. És erre nem csak egy példa van, Skube is eléggé megszenvedett ezzel a helyzettel, és nem lepne meg, ha utólag kiderülne, Bombac távozásában is szerepe volt ennek, ő sem pont az a játékos, aki annyira imádja, ha lekötözik.

Negyedszer, és ez az elsőnek következménye és oka is egyben: a vezetőség. Van itt ugye az a baromság, hogy ők találták ki, de legalábbis járultak hozzá, hogy ez legyen a felállás, viszont ebből is következik, hogy nem tudják túlzottan szakmailag számon kérni Pastort, ehhez persze amúgy a kompetenciájuk is hiányzik, így ő azt csinál, amit akar, és mindent megmagyaráz. Egy független szakmai igazgató, aki az elnökségnek, vezetőségnek jelent, és az edző felettese, nem kenné el így a témákat, és tartania kéne a hátát a rossz igazolások miatt. És ebből következik, hogy

ötödször, hogy a vezetőség innen messziről nézve dilettáns, és mindenhez csak asszisztál. Folyamatosan azt látni, hallani, hogy Pastor mögött állnak, és még most is ott tartunk, hogy nincs edzőkérdés, töretlen a bizalom (sőt az ismételt csapatcsere azt is mutatja, hogy a pénztárca továbbra is nyitva, talán még nyitvább, mint valaha is volt, izgalmas lenne tudni, hogy mekkora az eltérés a szögedi és a veszprémi tárca mérete között). Nincs semmiféle számonkérés, de legalábbis a közvélemény nem értesül semmi ilyenről. Persze nem azt várja senki, hogy beszámoljanak arról, hogy miről ki hogyan beszél Pastorral, de az talán jót tenne a lelkeknek a Tisza-parton, ha legalább valami elhangozna. De nem, Pastor félrebeszél(het), a vezetőség meg rosszabb esetben hallgat, jobb esetben beszél, de nem mond semmit.

Hogy is van a mondás? Ha a kupleráj nem megy, akkor nem a madámot kell lecserélni, hanem a kurvákat. Egyszer ezt már megpróbálta, eladta a koncepciót, engedték neki, nem jött be. Most ismét ezt akarja. Lehet, hogy a kupi tulajának el kéne gondolkodni, mert bizony nem kizárt, hogy ezúttal nem a csajokkal van baj.