Görcsoldó győzelem!

Számos tanulsággal szolgál a tegnap esti meccs -ahol bár úgy tűnt egy rövid ideig- nem tettük izgalmassá a végét, megvan az idei első magabiztos győzelem! Nem rossz csapat ez a Celje, de az első félidő védekezésével teljesen megbénítottuk őket. A másodikban megkavartuk a felállást, jöttek a fiatalok is és az így kissé bizonytalanabbá váló védelmünket szépen kijátszották a szlovénkák, ott már láttuk, hogyan is sikerülhetett nekik a Flensit elkapni múlt héten. Aztán azt is láttuk, hogy ha nagyon akarjuk, felpattintunk megint egy olyan sort, akik le tudják zárni a meccset.

Remélem igaza van a szlovén edzőnek, jobbak vagyunk, mint a Flensburg (a német bajnoknál.. jó ezen kicsit elmorfondírozni, nem?). Jövő héten kiderül, de minden jel arra mutat, hogy igen, főleg itthon. Előtte azonban még a Celjét kellett két vállra fektetni, a német bajnok múlt heti kivégzőjét. Nem sok látszott ebből az elején, olyan sziklakemény védelmet tettünk a parkettre, hogy már már a szlovénokat kezdtem sajnálni. Egyáltalán, semmit nem tudtak kezdeni ezzel a védekezéssel, és ha igen, még mindig ott volt Sego. Sok labdát szereztünk, legalább 4-5 könnyű gólt lőttünk, de felállt fal ellen is jól működött a játék. Deki jól osztogatott, viszonylag kevés hibával nagyon szép labdákat adott, szerintem egyre stabilabbak vagyunk vele. Tegnap gól nélkül maradt, de őszintén szólva nekem nincs különösebb hiányérzetem. Persze, néhány sistergő bomba vagy "elküldött" védők melletti ziccerek hiányoznak, de ezeket most megcsinálja más. Utóbbiakat például Dima, aki a végén parádés gólokat szerzett. Előtte nem, de erre később visszatérek. Szóval, Dekinek volt két kiemelkedő éve, amikor önmagából közel a maximumot sikerült kihoznia. Kapott egy lehetőséget és élt vele. Kielcében és a mai Szegedben már sokkal megosztottabbak a feladatok, sokkal több olyan játékos van, aki meccseket képes eldönteni. Ezért osztogatnia is bőven elég, nem beszélve arról, hogy ezen a szinten (vagy azon, ahova el akarunk jutni) a felelőtlen bravúroskodás már nem fér bele. Nem csinálhat rendszert abból, hogy 18 lövésből 10 beakad, mert a negyedik után már nem lesz a pályán. Ezt szerintem ő is tudja, mindenki kevesebbet játszik, de azt tökéletesen koncentráltan kell megtennie. Eddig ez úgy tűnik működik, sok játékost forgat Pastor, remélem így is marad ez később is, mert az igazán fontos meccseket száz százalékos emberekkel tudjuk megnyerni majd, nem lehetnek kilúgozott Skubék vagy Ricsik.

Az első félidő Kanalas papa egyéni villanásaival ért véget, már a szünet elején rászámolhattunk a szlovénokra, egy ilyen úgy jól tud esni mindenkinek. Papával kapcsolatban nálam nem a villámléptek hiánya a döntő faktor, hanem az a végtelenül higgadt gondolkodás. Rá bármikor, vakon rá mernék bízni egy money time-ot, mert a labda oda fog menni, ahova kell és ez nagyon fontos tényező lehet a későbbiekben (már a Nantes ellen is az volt). A sebessége meg annyira megtévesztő, hogy minden meccsen eladja legalább egyszer a "felugok, bemutatom, bemegyek a résbe" akciót.

Egy ilyen félidei végjáték után még a Mister is nyugodtan felteheti a fiatalokat, látszólag tényleg nem játszhatnak annyira rosszul, hogy veszélyben legyen a győzelem. A válasz sajnos: de, a csapat igen, viszont semmiképpen sem hegyezném ezt ki a fiatalokra! Nagyon jó, hogy végre lehetőséget kaptak, de talán nem egyszerre kellett volna őket feltenni egymás mellé a védelembe, mögöttük egy rutinos, de szegedi BL meccsen még nem védő Mirkoval. Kasparek és Henigman láthatóan túlizgulta az első perceket, jöttek is a kétpercek sorban, többségben sajnos jogosan. A Celje meg van annyira jó csapat, hogy a folyamatos emberelőnyt kihasználja. Támadásban viszont csak Kasparek volt fent az újak közül és mégis megállt a tudomány, ennek nem ő az egyetlen oka, ez nyilvánvaló. Én Dimát leszedtem volna negyed óra után, csapnivalóan játszott, szerencsére Pastor fennhagyta és a végén meghálálta a bizalmat. És ez baromi jól esik az én lelkemnek is, mert tavaly egész évben ezt hiányoltam. Dekinek sem ment igazán, senki nem tudta igazán segíteni Kaspareket, ennek meg ez lett az eredménye.

Visszajött néhány alapember és gyorsan helyreállt a világ rendje. Makit külön kiemelném, sokan húzták a szájukat a Szegedre igazolásakor (én sem tudtam mire számíthatok tőle), de amit eddig előad, több mint biztató. Elöl-hátul lehet rá számítani és látványosan oda is teszi magát, nagyon akar minden meccsen. Na, ez a tűz lobogjon minden játékos szemében a szezon végéig! Jó volt látni, hogy Mirko is maradhatott, aki szintén meghálálta a bizalmat. Tényleg remélem, hogy ez a bizalom az igazán fontos meccseken is kitart majd, aminek jó alapozása volt a tegnapi. A végén Kasparek arcán látható félmosoly - az üres kapus gólja után - kifejezetten jó befejezését adta a tegnapi küzdelemnek. Léptünk egyet előre, csak így tovább! Jöjjön az a Flensi!

Hajrá Szeged!!!!!!

Képek a csapat facebook oldaláról.