Indul...

Gulyás Pista fairplay díjas kérése meghallgattatott, mondjuk ő biztos nem így gondolta. Indult a szegedi busz, csak közben elsodorta a veszprémi csapatot. Tetszett, hogy nálunk a csapat környékéről senkinek nem volt ekkora az arca, hanem alázattal és munkával, óvatosan vártuk a tegnapi rangadót. Mifelénk az a szokás, hogy nem hagyjuk magára a csapatot, soha… Mostanában nagyon el vagyunk kényeztetve, de ez finoman szólva sem volt mindig így. Mi már annak örültünk, ha kikaptunk, de a csapat a maximumot hozta, felszántották a pályát, égett a tűz a szemekben. Tavaly ősszel a pálya mellett zokogtunk, amikor mély gödörben voltunk, de mindig a fiaink mellett álltunk. Tegnap csak egy tábor maradt az arénában, a FANTASZTIKUS SZEGEDI.

Az megvan, hogy Sego és Csíró is ugyanannyi gólt lőtt, mint Nagy „Hosszúlépés” László? És végre fény derült a rejtélyre: Miért utaznak a bírók Blagotinsekre? Elárulom, azon túl, hogy nem csak az ujjlenyomatában különbözik Einsteintől, egyetlen szabályos megmozdulása nincsen. Olyan ő, mint a plázacica csivavája, torokra megy. Döbbenetes, hogy mit megenged magának, megjegyzem tegnap büntetlenül. Na mindegy ezt is elbírtuk, de könyörgöm, ne csodálkozzunk már, ha kipirosozzák a BL-ben. Ennyit a Veszprémről, mert nekünk már kicsit unalmas az Izaura című szappanoperát dokusorozattá minősítő veszprémi vergődés. A csapból is ez folyik, és a pletykalapok szintjén mozgó emények méltatlanok a magyar kézilabdához, főleg Veszprémhez. Őszintén nem érdekel, hogy fáradtak, meg edzőcsere... De amíg nem szállnak végre le a földre és vesznek vissza az arcból, semmi nem fog változni. De ez nem a mi problémánk, és tök mindegy, hogy a mindenkori vagy a legerősebb csapatukat verjük el, a színpadon nincs beteg, csak halott színész… Megjegyzem küzdöttek tegnap rendesen.

A meccs előtt azért óvatosan szólt az „izzik a csarnok”, de a végén teljes joggal lakta be hangunk az arénát. És lenyomtuk Európa „legjobb” kézilabda szurkolóit a saját otthonukban. Respekt mindenkinek aki a helyszínen szurkolt és azoknak, akik nem tudtak ott lenni, de a meccs minden egyes pillanatában a csapattal voltak.

Nem kezdtünk álomszerűen, és nagyon finoman fogalmaztam. Meglepettségünket az 5-1-es védekezésre nem sikerült titkolni, és 6 perc után jött is az időkérés, amivel rend került a fejekbe, és bár kicsit beragadtunk a bakonyiak nem tudtak elhúzni. Nem ez volt idén a legjobb első játékrészünk az tuti. A szünetben, miután elszaladtam a mosdóba, ahol akkora sor volt, hogy inkább úgy döntöttem kiizadom (egy-egy wc 250 emberre komoly?????) mondtam Vautornak, hogy kiváncsi leszek veszprémi oldalon meddig tart ki az akarat, mert az állóképesség nem az első dolog, ami mostanában az ezüstérmesről eszembe jut. Szépen türelmesen játszottunk a másodikban, és a 40.perctől, ahol bizony kezdett fogyni túloldalon az erő, szépen bedaráltuk őket. Nem tudom, ki, hogy van vele, de amit mostanában védekezés címszóval művelünk az nagyon tetszetős, főleg, ha a spanyol légió is bent van. Sego megint ihletett formában védett, ami nyilván óriási önbizalmat ad a védelemnek is, és szépen a végletekig spanolják egymást. A durva az, hogy Marin nem csak a kötelezőket hozza egy ideje, de olyan bravúrokat mutat be, hogy egyesek, köztük én is az aréna padlóján keressük az álunkat azóta is. Rá mostanában elfogytak a jelzők talán egy maradt, ő egy igazi, vérszegedi kapus, Puki óta nekem ő az első…

Beszéljünk a család kedvenc új dízeljéről. Joan Canellas olyan stabilitást hozott ebbe a csapatba, nyilván Makival együtt, ami úgy hiányzott, mint egy falat kenyér. Újra fénykorát éli nálunk, soha nem volt egy fürge játékos, de amit védekezésben, és most már támadásban művel az döbbenet. Nem az a betörős irányító, arra nekünk ott van Deki(aki bájdövéj nagyon kezd önmagára hasonlítani), hanem gyakorlatilag tarthatatlan, elpusztíthatatlan és úgy érti ezt a játékot, mint kevesen. Őszintén nem voltam elragadtatva, amikor leigazoltuk, azt hittem leszállóágban van, ahogy Maqueda is. De nagyon gyorsan kiderült, hogy csak alul voltak használva. Az utóbbi évek talán legjobb döntése volt az ő leigazolásuk. Rekord gyorsasággal lettek kedvencek Szegeden, nyilván segített, hogy értik ezt a bonyolult rendszert. Maqueda hatalmas harcos, imádom, amikor kinéz az „ez Spárta(Szeged )” nézésével üvöltve a közönségre, lelkesít mindenkit lelátón, padon, pályán. Az ő lelkiállapota szerencsére „ragadós”. Egyénisége nagyon nagy előnyünk. Számára ez nem csak játék, hanem minden meccs háború és ha beledöglik, akkor is nyerni akar. És tegyük hozzá, hogy a mostani formájával Európa top 5 jobblökője között van. Óriás kedvencek lettek, és bízom benne, hogy a spanyolokkal mindketten világbajnokok lehetnek januárban.

Ricsike négy olyat ragasztott Árpi kapujába, hogy néha, számomra még mindig a világ egyik legjobbja azt sem tudta, hova kapjon. Ricsike felnőtt, fejlődik, ahol mindig vannak, lesznek döccenők, de ezek már nem blokkolják, igazi győztes lett. Benike a héten még beteg volt, ezért volt kicsit rosszabb a helyzetkihasználása magához képest. Amit a falban kapott nem tette zsebre, de rendesen rombolt és hatalmasat küzdött ő is.

És tegyük hozzá, mindig jó az öreg a háznál, Jonas akkorát ment tegnap, leszámítva a két Árpiba püffölt ziccert, hogy fantasztikus. Lehet, hogy mégis jelent valamit profi sportolóhoz méltó életet élni. Kapitányunk 37 éves, és nem érte utol senki tegnap a pályán. Még mindig világklasszis teljesítményre képes, ha kap némi pihenőt. Sigivel ez természetesen könnyen megoldható.

De a legfontosabb, csapatként fantasztikusak kezdünk lenni pályán és pályán kívül is. Támadásban még elég messze vagyunk szerintem a céltól. Védekezésben közel vagyunk az optimálishoz, a maximum ott is várat magára, de kezd nagyon jól kinézni. Most sok egy az egyet nyertünk, mert csapatjáték nem nagyon volt a túloldalon, nagyon jól zártunk, nem először idén. Tavasszal jönnek az igazán fontos meccsek, ahol előre lehet lépni. A kell szót direkt nem használom, mert minden újabb siker ajándék nekünk Szeged szurkolóknak és nem elvárás. Jó úton vagyunk, kalkulálhatóan lehet egy-egy botlás, de ha mindent a fejlődésünk érdekében teszünk, nagyon messze juthatunk. De ami nekem a legfontosabb, és valószínűleg sokaknak, ha ilyen tűzzel, tartással, kitartással játszunk, akkor kedvenc csapatom „EGYEDÜL TE SOSE LESZEL”!!!!

UI.:

Válogatott hét jön. Van egy komoly aggodalmam, azon túl, hogy Csokit nevezték ki kapitánynak, aki nemzetközi szinten annyira fajsúlyos edző, mint fing a tornádóban, hogy ne a mi srácaink legyenek túlhajtva. És könyörgöm rakják már be a stábba Maticot, hogy valaki össze tudjon rakni egy tisztességes védelmet, meg ha itt tartunk, támadójátékot. Szerdán hajrá Mogyorók!

képek: M4 sport, csapatunk honlapja és a világító táboros: Keszthelyi György