Nagyon nehéz nem anyázva írni attól a csalódottságtól és keserűségtől, ami most bennem van. Jópár átírás után és egyet aludva rá nem lett könnyebb a klaviatúracsapkodás. Végig ott voltunk a fiúk mellett az Arénában, de ennyire nem éreztem megalázottnak magam soha, pedig szoptunk ott ki többel és voltunk sokkal kevesebben, de bajnokként ránk számoltak. Nehéz ebből az idegállapotból bármi használhatót kihozni.
Két pozitívuma volt a tegnapi meccsnek. Mikler jövőre nálunk és nem ellenünk és végre korrekt, persze nem hibátlan játékvezetés. Egy árva szava nem lehet senkinek a bírókra egyik oldalon sem. Adott volt egy kiváló helyszín, körülmények, teli vendégszektor. Mondjuk köszönjük, de kinőttük a fesztiválozást páran, tehát a toitoi szép ifjúkori emlék, de Európa egyik „legjobb” csarnokában kicsit olcsójános megoldás. De ez mindegy is. Csak nem segít a csütörtökön, elég katasztrofális volt a játékunk, nem kellett hozzá a „kiváló” vendéglátás.
A Vardar-meccs után leírtam, a kudarc csak akkor kudarc, ha nem tanulunk belőle. Nem tanultunk… Nagyon sok kérdés kavarog bennem tegnap óta, amelyek nagy része már a Bl kiesés óta is foglalkoztat. Megpróbálok most rájuk válasz helyett csak következtetni, ha nem bánjátok, ha igen akkor is, mert ez az írás simán terápiás jelleggel „is” íródik.
Mi hangzik el félidőben az öltözőben, mert a második játékrészre rendszerint más idegállapotban jönnek ki a srácok?
A Szkopje ellen hallottuk a „csak egy góllal nyerjük meg a másodikat” meg az „okosan játsszunk” jeligét, amely annyira lelkesítő, mint az akciós tömés a fogorvosnál. Tendencia, most már ki lehet jelenteni, hogy tétmeccseken szarok vagyunk a másodikban. Én barom is elhittem, hogy megtanultunk nyerni, csak tétmeccseken nem megy. A tavalyi bajnoki döntőt majdnem elbuktuk +10-ről összesítésben (majdnem ottmaradt kéthavi kaució Marseilleben a lakásra, mert ha kikapunk simán szétverem), a kupa dettó mák +9-ről maradt egy. Vardar kuka, Mordor kuka. Az első félidők nagyjából rendben, a kupadöntő és a Bl negyeddöntő hazai fantasztikus. De akkorát bukunk rendszerint a másodikban, mint a ház. Volt magyarázat, hogy elfáradtunk. Ühüm, nagyszerű, az ellen mégis, hogy a toszba bírja még?? Mondjuk a Vardar egy sorral nagyon keményen levert minket fizikálisan, ahogy most Mordor is fölénk kerekedett. Kérdem én, mint laikus, de értelmes magában és a tudásában folyamatosan kételkedő ember, hogy a túróba fingunk ki? A rotáció vagy a felkészítés, a mentalitás nem megfelelő? Egy csapatsportnál nehéz ezeket elhazudni, főleg mínusz 8-nál és 11-nél. Mert az oké, hogy valaki kóvályog a pályán, nade egy egész csapat???? Ha ennyire szar a fizikum, akkor két verzió van, ezek nem profi játékosok vagy akiben ők és a klub, edző bízik nem alkalmas erre a posztra, mert láthatóan a formaidőzítés szempontjából a stáb rettenetesen megbukott, de mint az orvosin az ifjú rezidens, aki gipszelés közben megöli a beteget. Kérdezzük meg Dusit, Davist vagy Parrondot, hogyan kell ezt jól csinálni!
A mentális fölkészítés hiányosságait a Vardar meccs utáni posztomban már taglaltam, nem akarom magam ismételni, de botrányosan szarul csináljuk. Tanulnunk kéne, átvenni, nem szégyen az!
Nekem személy szerint a legfájóbb, hogy Parrondo és Davis is a kétirányítós játékkal végzett ki minket, pedig lehetett volna rá számítani és a gyilkosok játszottak már kék mezben, ráadásul Nenadic megint megszórta Pastort, még nálunk 11-et vert a Valladolidnak, most meg vele nem tudtunk mit kezdeni. Davis semmi újat nem csinált, csak lemásolta Robi meccsét ellenünk. Sokszor elhangzott, hogy Pastor rendszere kiváló, de mint minden rendszer, nem hibátlan és az idő előrehaladtával folyamatos korrekcióra szorul(na). Ez az, amit Pastornál a „tanítványok” jobban megértettek. Mindketten belülről ismerik a szisztem achilles sarkait és próbálják azt tökéletesíteni, a keretre alakítani, ellentétben a mesterrel. Lehet itt hebegni-habogni, de a számok és tények az arcunkba mászva nem hazudnak. Davis és Parrondo is megleckéztették a mestert, aki ebből semmit nem tanult. Ugyanazzal az impotens védekezéssel véreztünk el zsinórban 3! második félidőben!!! Hol van már a fasza 5-1 védekezésünk? Hol volt a tempó a lábakból, egyáltalán hol volt a válasz??? Nem csak a játékosok zuhantak össze, de a pad is.
Mi van, ha csődöt mond a rendszer? Simán költői a kérdés. Hogy készülhetünk föl úgy, hogy az „A” mellett nincs „B”, „C” terv. Jó dolog az önbizalom, de egy, esetleg két meccset lehet fogni az ebadta játékosokra, de ennyit aligha. Nagyon felültetett minket a két kisPastor a szópórollerre. Mind a két meccs ugyanott ment el. A padon. Bármekkora koponya Pastor, de tétmeccseken rendre lefagy, és ez is tendencia. Oké, nyertünk vele bajnoki címet, meg egy kupát valljuk be nem kis szerencsével, és igen ezt úgy mondom, hogy a szerencsét nem adják ingyen és az a szerencse igenis járt nekünk, de kurvára megaláztak minket az Arénában, ahogy a Sandanskiban is. Kísérteties hasonlóság, és az utána adott nyilatkozatok is. Egyszer hallanám Pastortól, hogy ezt én basztam el, bocs. Esküszöm megbocsátanám neki az elmúlt szűk egy hónapot, mert ez a jele annak, hogy valaki önreflexióra és fejlődésre képes, de az, hogy kétszer zsinórba ugyanúgy bukunk az csak az önhittség jele sajnos.
Hol van Bodó? Balogh simán padozhatott volna Kasparek helyett és biceghetett volna föl sérült bokával utolsó bajnoki döntőjén kék mezben. De mi van Ricsivel? Bünti?? Tavaly nélküle nincs arany. Bence szemében hol a tűz, hova lett az őszi csapat és egység? Hogy lehet az, hogy Nenadic helyét megtalálta Davis fél év alatt, nálunk meg egy Dima vergődik évek óta? Gyerekek valami nem kerek, de a labda igen és sajnos a 11 is szép kerek szám. Hogy kerültünk másodszor is gödörbe? Visszaállt a világ rendje, mondják Mordorban. De könyörgöm a két keret között messze nincs ennyi különbség. Itt máshol van a gebasz.
Pastor nélkül nem jutottunk volna idáig, ezt is muszáj leszögezni, de meg kell újulnia vagy inkább jelen helyzetben feltámadnia. Kiderültek a gyengeségeink, sajnos a legrosszabbkor, újra kell gondolni nagyon sok mindent, és nem kizárt, hogy az alapoktól kell újra építkezni, mert ezt a várat lerombolták és a helyét még sóval is behintették. A kérdés csak az, hogy mennyi idő és erőforrás kell hozzá? De ahogy eddig is mindig, csak egy csapat van! A Pick Szeged!
Itthon van még egy meccsünk. Reális elvárás, ahogy a legtöbbször eddig, a tisztes helytállás. Nem lesz történelmi címvédés. Mi mindent megtettünk Veszprémben, ahogy a szeretett csarnokunkban is meg fogunk, de ez az év sajnos tegnapelőtt elment. Kár érte, szép álmaink voltak!
Búcsúzzunk „szépen” az évtől és a távozóktól, de főleg Zsoltitól!
Csak előre!