Spanyol honból származik ez a külföldieknek és állatvédőknek igencsak felkavaró ünnep. A lényege, mint mindenki tudja, az ember győzedelme a természeten, és istenáldozat is egyben. Lehet szeretni, nem szeretni, de egy biztos, a bika mindig szarul jár a végén. A menete szent és sérthetetlen. A tegnapi egy olyan kivétel volt, amikor a végén az állat győzelembe menekült.
A vad bikákat, spanyolul “toro bravo” kifejezetten viadalokra tenyésztik, nem klasszikus legelésző bambák. Erősek, készek a küzdelemre. A viadal kezdése előtt felvonulnak a főszereplők, matadorok, picadorok, banderillerók és akik az aréna tisztaságáért felelősek, plusz kísérőik.
Az első részben a lándzsák próbájában (suerte de varas) a picadorok a puya nevű lándzsájukkal felheccelik a bikát, majd olyan helyen szúrják meg a nyakán, hogy alig tudja a fejét mozgatni, így a szarvak lehetőség szerint a legkisebb veszélyt jelentik a matadorra. Ezután jönnek a banderillerók, akik 3 banderilla nevű speciális lándzsát szúrnak a bika tarkójába, marjába. Ezek a fegyverek minden mozdulattól egyre mélyebbre fúródnak, így komoly vérveszteséget okoznak az állatnak. Majd a legyengült állat haláltánca következik, melyet végig a matador irányít. Minden mozdulatsornak megvan a maga neve és liturgikus jelentése. Majd egy végzetes szúrással a matador megkegyelmez ellenfelének és véget vet a viadalnak. A bika tetemét pedig díszesen kiviszik az arénából. Leegyszerűsítve így zajlik ez az ősi szokás, amelynek a menete természetesen hasonlít egy igazi (bár számomra kissé egyenlőtlen) csata menetéhez.
Tegnap a mi bikánk (milyen véletlen, hogy a kabalánk éppen egy és a hőseink között spanyolok vannak :D ) lett volna az áldozat a hét viadalán. Bevonultak a főszereplők. Csupa sztár, akik 40 percig azt hihették, hogy simán lezavarják a bikaáldozatot és már ülnek is vissza a repülőre. De komoly hibákat követtek el.
A bemutatás után megkergették az állatot, de az föl sem szegte fejét, ahogy múlt héten sem. Nem lehetett igazi harcra bíztatni. Pedig picadorjaik, élükön egy norvég, ifjú titánnal megpróbálta igencsak felheccelni az állatot. 30 perc után ezer apró sebből vérzett szegény pára, de állta a szúrásokat. Bár úgy tűnt, hogy a picadorok jó munkát végeztek és nem tudjuk már fölszegni fejünket és a szarvunkkal elintézni a ránk támadókat, annyi sebet kaptunk. A 30.-40. perc között jöttek a banderillerók és lándzsájukkal úgy érezték megfelelően megsebeztek. Jöhet a haláltánc!-gondolták. Idő kérdése, el fogunk vérezni!
Egy darabig úgy is tűnt, hogy a legkisebb ellenállásba sem ütköznek és a 40. percre vége a harcnak. De ekkor villant a vörös posztó, és mi nem támolyogva táncoltuk halálba magunkat a matador akarata szerint, hanem valami csoda folytán felkeltünk, megráztuk magunkat és felbőszülten nekirontottunk a minket megsebzőknek. Nem kerültünk földre, nem véreztünk el és a viadal átváltott bikafuttatásba. Mindenkit felöklelt a megvadult állat, akit ért. Végül nem a leölt áldozatot kellett kivinni az arénából, hanem a matadorokat, picadorokat…
20 perc kegyetlen jó játékkal elvertük a világ egyik legjobb és leggazdagabb csapatát. Ami ebben a félidőben történt, arra nehéz szavakat találni! Nagyon ritka az ilyen feltámadás. Erre csak egy egymásért küzdő CSAPAT lehet képes, egy igazi TÁBORRAL!
Ilyen brutálisan jól talán még nem is védekeztünk Pastor alatt. A két szlovén áthatolhatatlan falat húzott. Ahogy Gaber egyik kezével a beállót tartotta, a másikkal pedig a hisztikirálynő Sagosent segítette le a levegőből beleégett az agyamba, és most is mosolygok. Henigman bizonyította, mi más, mint a Psg ellen, hogy bizony nem csak a szlovén válogatottban lehet alapember. Super Mario visszatért. Deki, bár góljain nem látszott, de élete egyik legkomolyabb karmesteri teljesítményével rukkolt elő vasárnap. Bence reflektorfénybe került, ez sajnos nagyobb figyelemmel is párosul, de valami elképesztőt küzdött a világ egyik legkeményebb falában.
Kallman, akinek nem ment jól az elején, a legfontosabb pillanatokban nem hibázott és hatalmasat ment hátul. Kasparek eljutott arra a szintre, hogy Maqueda tud szusszanni. Jorge akkorát harcolt Nikola Karabatic ellen, hogy fájt nézni. Mintha két gyorsvonat (persze nem MÁV. :D) csattant volna néha össze. Közönséges halandó egy hetet kómában töltene egy ilyen ütközés után, de Jorge felkelt, leporolta magát és győzedelmeskedett. Sigi és Ricsi sérülésből jönnek, nekik még kell az idő, hogy újra felvegyék a ritmust, de a legjobb ilyen csapatok ellen felmérni, hol is tartanak. Bennük, ahogy a felépülő sérültjeinkben van még bőven potenciál. Mirko fogott néhány nagyon fontosat, de nem ő lett a főszereplő a kapuban, hanem Roli. 11 gólt kapni egy ilyen támadó erővel rendelkező csapat ellen az komoly fegyvertény. Mondhatnánk, hogy ilyen fal mögött nem nehéz, ha nem látnánk mennyi munka van a kapusok és a fal kapcsolatában. És Mikler megint borzasztóan fontos pillanatokban mutatott be bravúrokat. Jót tett neki, hogy visszatalált Szegedre, újraéledt nálunk. Radivojevic szerencsétlen hetesével meg fölrázta a csarnokot és a csapatot!
A tegnapi nap egyik kulcsfigurája elvitathatatlanul Pastor, aki honfitársa fölé tudott kerekedni. Hála az égnek elővették a 7-6 elleni játékot, mert két ilyen statikus, bástya állóval korántsem volt olyan elrettentő, mint Jakobsené, a portugál válogatotté vagy az Aalborgé. Addig keverte a lapokat hátul, hogy csak összeállt a legjobb védelem és a másik spanyol, a meccs hőse vezérletével a legjobb támadójáték is.
Joan arcára tegnap eddig még nem látott fanatizmus ült ki. Percek kellettek, hogy kitisztuljon az elme lefújás után. Ilyen teljesítményre elől-hátul csak a legnagyobbak képesek. 10 góljából egy sem a gyorsasága miatt volt fantasztikus. Játéka nagyon közel volt a tökéleteshez, nemcsak a góljai, passzai, védekezése, fantasztikus labdatartása, cselei, hanem az az “elvetemült”, mégis alázatos higgadtsága miatt, amivel hátára vette a csapatot Ennek az embernek valami olyan van a fejében és kezében erről a csodás játékról, mint nagyon keveseknek. Ha kell, mi szurkolók toljuk föl a pályára, csak innen menjen nyugdíjba!
Vannak események, meccsek, amik életünk végéig kiapadhatatlan erőforrást jelenthetnek a nehezebb időkben vagy csak azokra gondolva, mosolygunk, feltöltődünk. A tegnapi meccs is ilyen volt. Örök hála érte a fiúknak és a szurkolóknak!
Megyünk Flensburgba és Barcelonába. Nem egy ideális sorsolás, de ez jutott. A Flensburg legyőzése nem lehetetlen feladat, de a katalánoknál nyerni papíron annyi esélyünk van, mint pandamacit koalán lovagolni látni egy cetcápa hátán. De a sport nem papíron dől el! Menjünk nekik! Ha nem sikerül, akkor sincs semmi, ezután jönnek a fontos meccsek!
Csak előre! Hajrá kékek!
Képek: szeretett csapatom Fb oldaláról vannak.