Hóvihar és lefagyás

Jó formában, optimistán tekintettünk az aalborgi vendégjátékunk elé, mégis csalódnunk kellett. A találkozó kétórás csúszással indult a dániai hóvihar miatt. Amikor jött a hír, előzetesen azzal kalkuláltunk, hogy ez talán a hazaiakra lehet rosszabb hatással, mivel ők csúszva érkeztek meg, a variálás kibillenthette őket a saját meccsnapi rutinjukból, ráadásul szurkolóik jelentős része sem tudott eljutni a Gigantiumba, így támogatásuk hiányában kellett megvívniuk ezt a kiemelt jelentőségű összecsapást; míg nekünk pedig csak át kellett buszozni az aréna közelében lévő hotelből a találkozó helyszínére.

A mérkőzést mégis a hazaiak kezdték jobban, majd végig vezetve tudtak megverni minket. A meccs nyitólövése Frimmel csúnyán kihagyott hetese volt, őt követte Mackovsek ziccerrontása. Az első gólt a már Kiel ellen is hasító, Szita Zoltán dán másolata, Nikolaj Laesø szerezte, és meg sem állt 9 találatig. A meccs 8. percéig voltunk partiban a hazaiakkal, amikor eljött az első komoly hullámvölgyünk. Majdnem 10 percen keresztül nem tudtunk gólt szerezni, amit Stefan Madsen fiai egy 5-0-s rohammal használták ki, így az első negyedóra után 10-5-tel álltunk, és ez végül döntőnek bizonyult. Tettük mindezt úgy, hogy Bánhidi is megúszott egy piroslapot… Az első félidőben végül három gólt sikerült lefaragnunk a hátrányunkból, 16-14-gyel fordultak az együttesek.

A második félidő első 10-15 percében ott loholtunk a dánok nyakában, de sohasem sikerült beérni őket, ami lélektanilag felőrölte a csapatot. Többször volt labdánk egyenlíteni, mégsem sikerült egalizálni az állást, míg a már emlegetett Laesø, valamint Claar és Sandell vezetésével a hazaiak el tudtak lépni tőlünk a kulcspillanatokban a szoros eredményről, így a végjátékba úgy érkeztünk, hogy valójában már csak a számunkra kedvező gólarányban bízhattunk. Bombac utolsó lövésében minden aznapi szerencsétlenségünk benne volt. Végül 34-30-as vereséget szenvedtünk, és ennek az elrontott támadásnak még nagyon súlyos következményei lehetnek a szezon hátralévő részét tekintve.

A mérkőzés egészéről elmondható, hogy nagyon indiszponált volt a játékunk. Támadásban Deki egyáltalán nem találta a helyét, lassú volt és ötlettelen a dán fal előtt, sok technikai hibával játszott, jött is a helyére Martins. Jól szállt be a portugál, azonban érthetetlen okokból a második félidő második felére Pastor a padra ültette – és ott is felejtette? Csak találgathatunk ennek okairól, mindenesetre érthetetlen edzői döntés volt ez. Bánhidin látszik, hogy elfáradt, de főleg mentálisan, ami mind a lövési hatékonyságára, mind a védekezésben nyújtott teljesítményére is kihat. Ahogy azt a beharangozóban is hangsúlyoztuk, szükség lett volna a csapat megfelelő forgatására, ami nem valósult meg maradéktalanul. Ráadásul Gade is jó napot fogott ki, és több ziccerünket és lövésünket is hatástalanítani tudta, rombolva ezzel lövőink önbizalmát. Ahogy az egész találkozón, úgy a kulcspillanatokban is, mikor a döntetlenért támadhattunk, hiányzott a pontoság, a magabiztosság és az a rutin és hidegfejűség, amivel ezeket a támadásainkat menedzselni lehetett volna, és átléphettük volna saját árnyékunkat, hiányzott egy Canellas típusú játékos.

Súlyos problémáink akadtak védekezésben is. A dán átlövőket folyamatosan csak sáncolni akartuk, és nem voltak kilépő embereink, nem voltak megállító faultok, és így lubickolni tudott az Aalborg tüzértriója. Frimmel pedig hiába biztoskezű elől, hogyha folyamatosan rá járnak gólt lőni hátul, mikor kettesben kellene helytállnia. Nyilván, Jonas pótolhatatlan, keresni kell az utódját. Bízzunk benne, hogy Seppo is meg fogja találni a helyét, és tavaszra már bele fog szokni ebbe a szerepkörbe. A védekezés gyenge mivoltából fakadóan pedig sem Roli, sem Mirko nem tudta elkapni a fonalat, utóbbi kapcsán pedig egyre inkább úgy tűnik, mintha motivációs problémákkal küszködne, és kegyvesztetté vált volna – e kettő nyilvánvalóan összefügg.

A csapat teljesen lefagyott a dániai hóviharban – el még nem olvadt, és össze még nem esett, mint egy hóember, mindenesetre aggasztó volt látni ezt a mentális kékhalált. A Kiel ellen szükség lesz a megújulásra mind a padon, mind a pályán – reméljük, az új aréna avatója doppingolni fogja a fiúkat, és a nyomás nem teszi őket görcsössé. Ráadásul mostantól már nem szabad pontokat hullajtanunk ahhoz, hogy a magunk kezében tartsuk a sorsunkat, legalább a csoport második helyéért. Ez a mi munkánk, és nem is kevés.

Hajrá Szeged, Csak Előre!

Dimwitch