Újjászületés

Végre meg tudtam nézni egy meccset elejétől a végéig, ráadásul a helyszínen! A munka, kisgyerek/család tengelyen kevesebb időm maradt szeretett csapatomra. Jellemzően kisfiammal néztem bele a meccsekbe, de vagy a fürdetés, vagy kis munka, vagy egy kezembe csúsztatott gyerekkönyv törte meg a már évtizedes meccsnézős rutint. Viszont cserébe olyan kiváló művekkel találkozhattam, mint A három kiscica, melyben olyan József Attila díjas sorok találhatóak, mint „Földre pottyan egy nagy csomag pelenka… s meghallja a boltos néni, Ilonka!”, illetve „Nesze nektek töpörtyű! -Hé, ez minket söpör, tyű!”. A szerző ezen sorok után valószínűleg sűrűn csuklik, de a kisfiam az első, nem tudok neki nemet mondani. Már alig várom, hogy inkább Bence góljaira, Roli védéseire, a csapat csodáira legyen kíváncsi!

Nagyon régen sikerült lekeverednünk kedvenc városomba, de ezt az alkalmat semmi pénzért nem hagytam volna. Ezúton is köszönöm Ildinek és Robinak a heroikus sorban állást! :)

Vannak szent helyek egy szurkoló életében, amelyekbe belépve, mint egy templomban, átszellemülve kerülsz egy másik univerzumba, és megszűnik minden, ami a civil mindennapok része. Csak te vagy, a tábor, a csapat, a csarnok és a csata.

Amikor kiskoromban először apukám elvitt a Bozsikba, vagy a Népstadionba, akkor megszeppent kisfiúként szemléltem, hova kerültem. Hallgattam kik, mikor mit értek el azokon a pályákon, átjárt a hely szelleme, teljesen megfertőződtem, láttam magam előtt a sok diadalt és én is át akartam élni ezeket. Amikor először voltam a San Siroban, Milánóban férfiasan bevallom, a hangulat, a hely és határtalan örömöm okán valami rohadt bogár belerepült a szemembe, aztán megtalált megint az a kis genya, amikor Maldini felszaladt a pályára. Amikor életem egyik gyerekkori álma valóra vált és eljutottam egy New York Knicks meccsre a Madison Square Gardenbe, úgy éreztem része lettem a legendás csarnok történelmének. Fejedelmi érzés volt, pedig voltunk egy páran, úgy húszezren, akik mind ezt érezhették. Egyszerűen a hely varázsa. Hiába, járt ott Jordan, Gretzky, volt ott valami Ali-Frazier meccs, rengeteg sporttörténeti jelentőségű esemény. Előjött belőlem az elvarázsolt, már kevésbé megszeppent kisfiú, aki képes hinni a csodákban és önfeledten rajongani.

Amikor először átléptem a régi csarnok küszöbét Szegeden, rögtön tudtam, hogy bár jártam már sok szentélyben, de ez a „düledező, ütött-kopott” kis katlan lesz az igazi otthonom. Mindenki ismeri azt az érzést, azt a nyugalmat, amikor azt érzed haza érkeztél. Minden egyes alkalommal, a mai napig, életem végéig a csapat otthona az enyém is. Az új otthonnal, új család is járt! Mint minden családban, itt is voltak viták, bajok, de soha nem feledtük, miért is tartunk össze.

Akkoriban nagy buli volt, ha egy Kiel kaliberű gárda Szegedre látogatott. Megcsodálhattuk a sztárokat és növelhette az örömünket, ha imádott csapatunk képes volt a tisztes helytállásra. De így is hatalmas diadalokat élhettünk itt meg, poklot varázsoltunk az ellennek, bár legtöbbször ez nem csak a hangzavarban, hanem a hőségben is megmutatkozott.

Fejlődött a csapat, a tábor, de egyre többször éreztük, hogy kinőttük a régi infrastruktúrát. Egyre többször került szóba, hogy a régi lehetőségek nem, hogy nem elegek, de egyszerűen gátjai annak, hogy a csapat belépjen a 21.századba.

Tegnap, amikor beléptem az új erődünkbe, bepárásodott a szemem. Újból, másik 8300 emberrel a sporttörténelem része lehettem. Része egy újjászületésnek! Őszintén mindig irigyeltem a buckalakók csarnokát, ahogy a Sparkassen Arénát, a Kristianstadt otthonát. Nem gondoltam akkoriban, hogy belátható időn belül új otthonba költözhetünk, nem feledve a régi, emlékekkel teli kis katlanunkat. De, ami tegnap fogadott, az minden képzeletemet felülmúlta. Az Aréna megtestesít mindent, ami hiányérzetet hagyott eddig bennünk. A játékosok, az örökség, a legenda, a szurkolók megbecsülését.

Itt sokkal könnyebb sztárnak lenni, ennek minden előnyével és felelősségével. Nem is könnyű felnőni ekkora nyomáshoz. De tegnap ebben nagyon jól vizsgázott a csapat! Eddig is rohadt menő volt Pick szurkolónak lenni, de tegnap ezt az igazi nyugati technikába oltott hamisítatlan balkáni katlanban százszorosan éreztem. A föld felett járt tegnap kéz a kézben csapat és szurkoló. Köszönöm mindenkinek, aki ezt lehetővé tette! Igazi ünnep volt! Sokszor adtam hangot az ellenvéleményemnek a klub vezetőségével kapcsolatban, de ez tegnap kurvára rendben volt! Nem tudok és nem is akarok szebben fogalmazni! Köszönjük!

Tegnap felemelkedtünk a legnagyobbak közé! És nem csak azért, mert egy csodálatos európai mércével mérve, modern komplexumba költöztünk, hanem kimondani is lehetetlennek tűnt eddig, de tükörsima meccsen kalapáltuk el a Kielt. A németek pedig nem is udvariasságból hagyták magukat, hanem esélyük sem volt. Itt szeretnék köszönetet mondani a piros sarok szakmai stábjának, egyben sündisznóként lemászni a drótkeféről, mert ugye tévedni emberi dolog, de Mackovseken tegnap nem gyengén esett le az állam. Köszönjük, hogy kikukáztátok ott Veszprémben, mert ilyen brutálisan komplex játékos aranyat ér, ha értitek mire akarok kilyukadni! :D Itt kiteljesedett és nagyon komoly motorja a csapatnak elől, hátul. Tönne sincs messze ettől, mellékesen.

Gaber, Heningman, Mackovsek fémjelezte védekezés tegnap csak Sagosent, Zarabecet, Duvnjakot hatástalanította. Nyilván a többiek is hatalmasat mentek, de amikor Nik, az őt magára rántó elképesztően antipatikus, hisztis sültparaszt Sagosennek elmagyarázta, hogy itt rohadtul nem fogsz fickándozni kiscsávó, az egyik kedvenc jelenetem. A másik, amikor Weinholddal a hátán Bánhidi olyan nyugodtsággal, erőfeszítés nélkül fordult be, mintha csak egy katica szállt volna a vállára.

Rolival kapcsolatban az jutott eszembe, amikor 15-ben Kölnben élete formájában szó szerint lecsúszott a robotkarról (BL) nem éreztem benne ekkora tartást, alázatot, kitartást, mint tegnap. Eljutott ő is arra a szintre, elképesztő pofonok után, amire csak a legnagyobbak képesek. Egy tapasztalt családapát, egy felelősségteljes, megbízható harcost láttam tegnap benne, ő is újjászületett! Mirko dettó. Köszönjük, hogy nálunk kaphattak „második esélyt”.

Ilyen menő szélsőink sem voltak még. Radi, Mario a döbbenet kategóriába tartoznak. A túloldalt feláldoztuk tegnap a győzelem oltárán, de ott meg fiatal, elképesztően tehetséges, hidegvérű, babarcú gyilkosok vannak. Garciandia tegnap is hatalmasat ment. Nem csodálkoznék, ha Jordi Ribera lassan számolna vele.

Középen Deki is leszámolt a lengyeleknél felgyűlt komplexusokkal. Martins még nagyon fiatal, de látszik benne a zseni.

Bánhidire egyszerűen már nincsenek jelzők. Posztja egyik legjobbja a világon. Nekünk egyértelműen a legjobb! Öröm volt Gabert is támadni látni, de a védekezésünkről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Egyszerűen megöltük a játékukat.

Ballökőben Mackovsek nagyon a helyén van, Ricsi nagyon akar, tavaszra neki is megcsinálják a helyzeteket középről.

Nagyon elegem volt az eddigi majd jövőre ígéretekből, de idén azt érzem, hogy ez a gárda nagyon sokra hivatott. Pastor is megfelelően tud taktikázni, ez az ő csapata. Tavasszal okosabbak leszünk, de egy ilyen Arénában, ilyen közönséggel az itthoni címek, sőt a BL F4 sem tűnik végre egy elrugaszkodott, megmosolyogtató ígéretnek. Ebben az évadban érzem azt, hogy igazán képesek lehetünk, de inkább képesek vagyunk hatalmasat alkotni!

Csak előre! És Ciao, Bella!

Képek szeretett csapatom fb oldaláról.