Kedvenceink ma Norvégiában folytatják a csoportkört.
Az utóbbi időszak mérkőzései alapján nem lehetünk túl nyugodtak az elverumi kirándulásunkat illetően. Január vége óta játsszuk NB1-es és Bajnokok Ligája találkozóinkat, mégsem látható a különösebb előrelépés. A februárunk jellemzően gyatra szokott lenni, és ez sajnos idén sincs másképp. Már a bajnokik során érződött a csapaton, hogy döcög a szekér, a NEKA, a Tatabánya megverése sem volt különösebben acélos, míg a BL-ben a zágrábi megégés és az immár felfüggesztett fehéroroszok elleni meccs is bresztolós, akarom mondani brusztolós találkozó volt, és a végéig nagyon oda kellett figyelnünk Skubéékre.
Az igazán aggasztó számomra az, hogy nem látom, melyik lenne az a poszt, vagy az a játékos, aki az Eb óta egy stabil és megbízható teljesítményt nyújtana. Nyilván Bánhidire mindig lehet számítani, de ez a középen erőlködés – már csak a válogatott tapasztalataiból tanulva is – nem lehet célravezető hosszútávon. Az ellenfeleink nemhogy a BL-ben, de már hazai bajnokságban is készülnek erre a variációra, gyakorlatilag kiismerhetőek lettünk támadásban, és a beszűkült játékunkkal a magunk sorsát nehezítjük meg. Pedig a Blonz-Frimmel és a Radivojevic-Sostaric szélsőpárosok bármelyik csapat javára válnának, mi mégsem élünk az aranykezű szélsőinkkel, amivel kiszélesíthetnénk a játékot, helyet biztosítva átlövőinknek és beállóinknak. Különösen fájó az is, hogy lerohanásaink, gyors góljaink kevesek, pedig a szélsőink nem kifejezetten azok a lassú srácok. A Pastor-féle systemnek annyira kulcseleme Bánhidi, hogy nem tudunk erről leszakadni, ami hosszútávon nagyon hátrányosan hathat együttesünkre. Súlyos gondnak látom azt is, hogy a padról nem érkeznek most azok a taktikai megoldások, amik korábban át tudták lendíteni a csapatot egy-egy nehezebb pillanaton, és hozzá tudtak tenni a pályán látott teljesítményhez.
A gondokat tovább tetézik, hogy Bombac és Tönnessen továbbra is sérültek, nem is utaztak el a csapattal, így Martinsra és az utóbbi időben magát kereső Garciandíára nagy felelősség hárul ismét. Apropó Martins, a Mister szemmel láthatóan nem igazán van kibékülve a mutatott teljesítményével és játékával, remélhetőleg ez nem fog visszaütni hosszútávon a portugál játékmesternél, akinek ösztönös és kreatív megoldásai viszont pont a nehéz pillanatokban tudnák átsegíteni a csapatot… Jó lenne nem be- és letörni, hagyni néha egy kicsit fickándozni, mert nagy potenciál van benne, nehogy úgy járjunk vele, mint Dimával.
A két csapat jól ismeri egymást, hiszen két éve és tavaly is egy csoportban voltunk velük, ráadásul a nyáron két felkészülési mérkőzést is játszottunk a norvégokkal. A csoportbéli helyezés tekintve a mai meccsen ismét csak a győzelem lehet az elfogadható. Egyrészt mert revansot kell vennünk az Elverum szegedi győzelméért – ami, mint azt már látjuk, nagyon nehéz helyzetbe hozott minket a csoport végeredménye szempontjából –, másrészt pedig, ha életben szeretnénk tartani vágyainkat a csoport 1-2. helyéért való küzdelemben, akkor a pontvesztés továbbra sem férhet bele. A norvégok szintén győzelmi kényszerben vannak, hiszen a továbbjutást érő helyekért a csoport alsóházában nagy küzdelemre lehet számítani, amiben az Elverumnak minden pontra szüksége van. Amennyiben Borge Lund fiai meg tudnák ismételni a Kiel elleni játékukat, akkor meg is éghetünk. Ha nem tudjuk őket leszakítani már a meccs elején, akkor a norvég fiatalok könnyen tűzbe jöhetnek, és akárcsak a Zágráb esetében láthattuk, elhihetik magukról, hogy van keresnivalójuk, és a közönség támogatását élvezve nehéz helyzetbe hozhatnak minket. Ne feledjük, 2019 novemberében is egy huszáros hajrát követően sikerült megszorongatniuk minket, és végül csak egy gólocskával tudtunk nyerni.
A norvégokat összességében nem billentette ki az Eb. Az újrakezdés óta a Kielt nagyon megszorongatták „hazai pályán” (a találkozót Lillehammerben játszották), az aalborgi vendégjátékuk során pedig tisztességgel helytálltak. Jellemzően 30 gól körül lőnek a BL-ben, mindenképp jó lenne ma őket ezalatt tartani, hogy terveinket megvalósítsuk. Nagyon kell figyelnünk Eric Johanssonra, Solstadra, Grondahlra és Moen Nielsenre, akik az utóbbi meccseken a BL-ben és a bajnokságban is az Elverum húzóemberei voltak. Szegény Máthé Dominikot nem fogjuk a pályán látni, ezúton kívánunk neki jobbulást.
Sajnos az előjelek nem túl biztatóak, de hátha a mai meccsen végre kijön a csapatnak a lépés, és innentől beindul a szekér.
Hajrá Szeged, Csak Előre!