Az előzményekről röviden: nem nagyon volt miről beszélni a Szeged háza táján ezen a nyáron, ment Henigman, jött Szita, Pastor +1 év 2024-ig. Röviden és tömören ennyi. Ambivalens érzelmeket keltett a bajnoki cím, ami megmentette Mistert a Szeged kispadján, sőt még hosszabbítást is ért. Sokan gondoltuk, hogy az idei vízválasztó év lesz számára, egyfajta ultimátummal lehet a dologban, és egy Final4-ba jutás aktiválhatja a hosszabbítást. Végül ez idő előtt megtörtént – hogy ez jó vagy rossz, milyen gondolatok forognak a fejemben e témát illetően? Meglátjátok a későbbi bekezdésekben....
A meccs előtti kerethirdetéseknél jött a hír, hogy nincs Cindric a Barcában, nálunk pedig a szokásos keret áll fel, már mondani se kell, hogy az a Luka Stepancic maradt ki, aki 2021 tavasza óta nem játszott meccset Szegeden. Végtelenül sajnálom ezt a csupaszív és nagyon szimpatikus horvát srácot, hogy a makacs sérülése miatt ennyit kell kihagynia, mert óriási erőssége lenne kedvenc együttesünknek.
Az előjelek összességében biztatóak voltak. Ritkán történik Szegeden olyan, hogy csak – nem elírás – 1 játékost kell beépíteni a BAJNOKCSAPAT-ba, és Pastor rendszerét és munkamódszereit ismerve, ez mindenképp előnyt jelenthet számunkra, bár a nyilatkozatokból kiderült, hogy idén is a nulláról kezdték az építkezést a srácok. Az katalánok elég későn, csak augusztus elején kezdték a felkészülést, elsőszámú irányítójuk nélkül, és – hozzánk hasonlóan – igazi erőfelmérő nélkül vágtak neki az idénynek. Több mint 8 ezer néző előtt futottak ki a csapatok a pályára, a helyszínen parádés volt a hangulat, erre mondják: kézilabdaünnepre készült a publikum. Belépve az arénába úgy érezte magát az ember, hogy itt a mi időnk, rúgjuk be a BL ajtaját a címvédő-veréssel az első fordulóban. Hiú és szép remények...
Az első negyedóra több, mint biztató volt, pattogós és erős védelem, támadásban pedig Deki 1-1-eivel, kígyózásaival szétszedtük a Barca falát, Mirko pedig, aki mindenki meglepetésére kezdőként lépett pályára, fogott, mint a festék. Futottunk, hajtottunk, küzdöttünk. Aztán pedig jött a leolvadás, amiben jelentős szerepe volt annak, hogy az egyik oldalon egy edző ült a padon, a másikon pedig egy Mister. Az edző, Carlos Ortega felismerte a hibákat, belenyúlt a meccsbe és -5 gólról a félidőig visszajöttek -1-re. Ebben közrejátszottak nálunk a szokásosan elmaradó cserék a belső és szélső posztokon is (igaz a szélsők nem hibáztathatóak, lövést nem rontottak), de a belső posztokon a kispadot melegítette Martins és Szita is, akik a legjobb éveiket pazarolhatják el itt, ha továbbra is jegelve lesznek.
A támadásunk továbbra is középre koncentrálódott (mint mindig), amit a Barca védői egyre nagyobb hatékonysággal állítottak meg. Úgy látszik, ebben továbbra sem sikerült előrelépnünk, pedig aranykezű játékosaink futkorásznak az oldalvonal mellett. A második félidőben tipikusan úgy viselkedett a Szeged, mint 8-10 éve. Ameddig az "edző kedvence sora" bírta, addig ott voltunk lőtávon belül, utána szétfutott minket az a Barca, aki utánunk 2-3 héttel kezdte el a felkészülést. Jobban bírták az általuk diktált tempót, a végig fenntartották ezt az iramot, és csak az utolsó 5 percben vettek vissza, hogy ne legyen megalázó 10 gól közte. Mindezt azért is tehették meg, mert jól forgatták együttesüket, kihasználták a hosszú padjukat.
Részünkről pedig a tegnap látott teljesítmény a kispadtól több, mint kirívó volt.
Hogyan akarunk önbizalmat adni bizonyos játékosoknak, akik csak szinte teljesen elbukott meccsen vagy vészhelyzetben kapnak érdemi szerepet a fontos meccseken? Mit üzen ez nekik, hogy egyáltalán nem számítunk rájuk éles pillanatokban az igazi erőfelmérőkön? Rengeteg kérdést fel lehetne tenni: például Tönne miért játszott kevesebbet a terített betli Garciandíával szemben? Szita miért nem jöhetett előbb? Rosta Miki, aki megmentette Pastort, nem érdemel több bizalmat Bence tehermentesítésére? Martins – bár továbbra is megvannak a felelőtlen puffogtatásai – nem használható Deki helyén pár percig? Lehetne itt sorolni a problémákat, ahány ember annyi félét vesz észre vagy gondol másképp.
Egy biztos, fejlődni kell ahhoz, hogy ne a 6. helyért legyünk harcba a Celje-Elverum párossal, mert ha ezt a teljesítményt hozzuk a következő hetekben a Nantes és a Kiel otthonában, akkor úgy érkezhetünk el akár az októberhez a megerősödött Aalborg elleni hazai találkozóig, hogy… beleremeg a pad? A játékosok hogyan fogják viselni a mellőzöttséget és eredménytelenséget?
A bajnoki cím kicsit eloszlatta a felhőket, szőnyeg alá söpörte a problémákat – de valójában semmi nem változott. Kis színes: a meccset a helyszínen tekintette meg Csányi Sándor tulajdonos is. Igazán kíváncsi lennék, hogy miként értékelte a csapatának eredményét a 10 éve regnáló edzővel az élen.
Fejlődni, harcolni, küzdeni!
Hajrá Szeged! Csak Előre!