Mielőtt megírtam volna ezt a posztot, elsőre azt gondoltam, elég lenne mindössze annyi tartalomnak, hogy „minden ugyanaz, mint eddig: nihil.” De valahogy mégis fel kell dolgoznunk ezeket a traumákat és gondterhes időket.
Nem várhattuk pozitív előjelekkel a Nantes elleni idegenbeli meccsünket. A Barca elleni csúfos hazai vereség nemcsak a mutatott játék miatt volt vészjósló, hanem a csapat moráljára is rossz hatással bírhatott. Mackovsek és Bánhidi sérülése pedig ki tudja mennyire volt súlyos (noha utóbbi pályára lépett, de kérdés, hogy valóban alkalmas is volt-e a játékra, vagy csak összedrótozták erre a találkozóra...). Ahogy az a statisztikákból ismert volt, nem nyerni járunk Nantesba, és a francia együttes Montpellierben begyűjtött skalpja, valamint a tudat, hogy debütálnak a szezonban hazai nézőik előtt a BL-ben, szintén nem számítottak kecsegtető előjeleknek. Reménykedtünk abban, hogy a szeretett csapatunk rátalál a helyes útra. Össze is gyűltek a Csak Előre a Szegedi Kézilabdáért Egyesület szervezésében a drukkerek, hogy ezt távoli, de annál lelkesebb biztatásukkal kiszurkolják, de sajnos kedvenceinknek tovább kell kutatniuk a biztató játék és a győzelem ösvényét – egyelőre úgy tűnik a sötétben.
A kezdőnkben ismét nem volt meglepetés – egyedül az 5-1-es védekezési variáció volt érdekes, amit Borsos Attila Borut kiválásával indokolt, melyben Seppo volt a zavaró, bár inkább nekünk, és nem az ellenfélnek. Az a Frimmel, aki egy év után sem tudta elsajátítani sikerrel, de még legalább egy stabilan elfogadható szinten sem a zavaró, sem a kettes védőben történő védekezés alapjait. A Canellas és Kallman elengedéséből fakadó űr a támadásból védekezésbe átmenet során továbbra sincs betöltve, és még Szita sem tűnik 100%-os megoldásnak, noha vannak biztató jelek, de rá még visszatérünk. Továbbra is erőltetjük az osztrákot, miközben már az NB1-es edzők is felismerték: ide kell járni gólt lőni. Ezt természetesen Grégory Cojean mester is kihasználta az ellenfélnél – az első 10 kapott gólból 7-8-at ebből a pozícióból, vagy egy ott elkövetett hibát, előnyszerzést kihasználva szerezett gólt a Nantes. A védelmünk teljesen súlytalan – korábban éveken keresztül az egyik legkevesebb kapott góllal teljesítettük a BL-csoportkört, most két meccsen 70-nél járunk. Sajnos a kapusteljesítmény is hagyott kívánni valót maga után, de ilyen helyzetben a hálóőr se tud mit tenni – ugyanakkor a padról már az első félidőben meg lehetett volna húzni a kapuscserét, hátha Mirko belekapott volna egy-egy labdába, amire a második félidőben többször is volt példa.
Támadásainkat illetően csak ismételni tudom magamat: tömjük a beállót, amit könnyen lefülel az épp aktuális ellenfél. Biztató volt, hogy bepróbáltuk a 7-6 ellenit, még akkor is, ha ez valódi eredményt nem hozott, csak az eredmény tartására volt alkalmas, de aggasztó volt látni, hogy még így, emberelőnyben sem tudtunk mit kezdeni a helyzettel egy-egy pillanatban. Ahelyett, hogy lehúztuk volna a szélekre (ami csak ritkán történt meg, de akkor Sostaric élt is a lehetőségeivel), még ebben a helyzetben is középen erőlködtünk, amit jól olvasott a nantes-i védelem, így tudtak is gyorsan indulni – viszont mi nem rendeződtünk vissza, ami ezen a szinten elfogadhatatlan.
A meccselést illetően most legalább láttunk a csapat forgatására való törekvést, de igazából a találkozó előrehaladtával ez csak egy látszat volt, pár perc után gyorsan visszatért a klasszikus kezdő a küzdőtérre. Ez továbbra is felveti Pastor mester pedagógiai módszereit: egyes játékosokkal szemben a végtelen türelem, míg mások esetében a legkisebb hiba utáni korholás edző és játékos és poszttársak közt is feszültséget kelthet. Az edzőmérkőzéseken és az NB1-es találkozókon kifejezetten biztatóan mozgó Szitát továbbra sem dobjuk rendesen mélyvízbe, csak perceket kap. Rosta Miki szintén alig tölt időt a pályán Bánhidi tehermentesítésére, pedig az idény kezdetén úgy tűnt, hogy az edző megmentője lesz immár a valódi második számú beállósunk az évadban – támadásban mindenképp. Martins viszont egyre inkább zsitnyikovi tüneteket mutat. A portugálhoz továbbra is több felelőtlen labdavesztés és puffogtatás köthető, amit a Mister egyre kevésbé tolerál. Felmerülhet a kérdés, hogy ő is az orosz sorsára jut, és Szegeden a meg nem értett zsenik sorát fogja-e erősíteni. Nyilvánvaló, hogy az ordibálás, ahogy eddig sem, továbbra sem lesz célravezető sem Miguel, sem más játékosok esetében. A konstans szidás nem visz előre, viszont, ha Jichához hasonlóan egy-egy kritikus pillanatban történik, az valóban felrázhatja a csapatot. Amit lassan 10 éve látunk a szegedi kispadon, az már csak demoralizálásra alkalmas, felpörgetésre vagy a játékosok fejlesztésére semmiképp. Kívülről úgy tűnik, hogy a Mester iránymutatásai már nem hatják meg a játékosokat, és érdemben nem tud beleszólni a meccsek alakulásában sem emberanyagban, sem taktikailag, sem fizikálisan – hisz az már évekkel ezelőtt kiderült, hogy a mi játékosaink nem az ellenfél szétfutásával fognak meccset nyerni. No meg aztán kinek lenne kedve egy ilyen habitusú trénerrel együtt dolgozni? Ebben a pillanatban felmerül az is, hogy hol a csapatkapitány, akinek össze kellene rántania a srácokat, hogy ne csak egy brigád, hanem egy nagybetűs csapat legyenek. Egyelőre úgy tűnik, hogy Bánhidi nem bírja el a karszalag súlyát sem a csapat, sem a szurkolók felé (akik közül többen rossz néven vették, hogy mikor Bence a csk, akkor nincs a Szegeden megszokott pacsizás akár győzelmet, akár vereséget követően, viszont ha Roli viseli azt, akkor van) – az egység teljes hiánya, demotiváltság és fáradtság érződik mindenkin. Nincsenek új impulzusok, nincsen megújulás, csak fásultság.
De legalább a heteseket most belőttük.
A nagy kérdés, hogy a csapat tud ennyit, vagy egy másik edző többet is ki tudna hozni az együttesből? Az előbbi azért lenne szomorú, mert Pastor mint szakmai igazgató maga válogatta össze ezt a keretet Pastor edzőnek, és beszél F4-ről évek óta. Ha pedig utóbbira igen a válasz, akkor már csak azt kell megválaszolni, hogy kit lehetne elhozni erre a szegedi padra? Valamelyikőjüket mindenképp felelősséget terheli, még akkor is, ha szeptember végén furcsa lenne felmenteni egy trénert, de ha a trendeket nézzük mindenképp vannak olyan döntései a klubnak, melyek érthetetlenek jelen helyzetben.
Ugyanakkor ezekre nem nekünk kell megoldást találnunk, és érdemi hatásunk sincs a vezetőségi döntésekre, de azok megkérdőjelezésének hangot lehetne adni. Mindentől függetlenül nekünk szurkolóknak az a feladatunk, hogy jóban és rosszban kitartsunk és erőt adjunk a srácoknak, még akkor is, ha a mi türelmünk is egyre fogy, vagy tán már – a problémákat látva – el is fogyott, amiket még egy 59:58-nál lőtt győztes gól sem tud megoldani vagy semmissé tenni és feledtetni.
Hajrá Szeged! Csak Előre!
Képek: EHF honlap, Pick Szeged FB