A múlt heti szenzációs, Elverum elleni hazai győzelem után végre elindult felfelé a csapatunk, kezdünk kikecmeregni a gödörből. Már azon a meccsen is jól látszott, hogy fantasztikus, gyors és pörgős játékkal, telis-tele taktikai húzásokkal, változatos védekezési és támadási repertoárunkat kihasználva sikerült megvernünk a norvég bajnokot. Olyan találkozó volt ez, ahol még azt is elbírtuk volna, ha kapus nélkül állunk ki, mert a védelmünk olyan szépen muzsikált, hogy a norvégok legtöbbször még lövésig se jutottak! A győzelmet a HandballFamily állva ünnepelte, joggal zengett a „Szép volt, fiúk!” Szombaton a Gyöngyöst is sikerült magabiztosan megvernünk. A 45. percre már 5 gólos előnyt harcoltunk ki, a közönség extázisba került, és végül simán, 8 góllal sikerült legyőznünk a Heves megyei együttest.
Optimistán utazhattunk Kielcébe, és a lengyelországi mérkőzés is bizakodásra adhat okot. Jó volt látni, hogy mennyi minden klappolt. Sok hiányzónk ellenére is egyszerűen űrkézilabdát játszottunk. Támadásban a Kielce védői követni se tudták Bombac gyors játékát, passzait, higanymozgását és betöréseit. Átlövőink szétlőtték Wolff kapuját, szélsőinket pedig tegnap is nagyon sokszor sikerült megjátszanunk, akik éltek is a lehetőségeikkel. Védekezésben a hatosfal mellett működött az 5-1-es formáció is. A lengyelek alig tudták átjátszani a falunkat, és ennek köszönhetően a kapuból is jött a jó teljesítmény. Feltűnő volt, hogy mentálisan is milyen összeszedettséggel játszottunk: sikerült lefülelnünk a fifikás sarokdobást, mikor Moryto bejátszotta Karaleknek a labdát; a heteseinket belőttük, labdát is alig vesztettünk, így a gyors lerohanásokat is meg tudtuk akadályozni. Csak a csillagok szerencsétlen együttállása miatt volt lehetséges, hogy ez sem volt elég, és Karacicék ennek ellenére is már negyedóra után 9 gólos előnybe kerültek. De küzdöttünk, és micsoda küzdés volt ez! Talant fiai egy pillanatra se engedtek ki, végig koncentráltan játszottak, és még így is sikerült -4-re visszajönnünk. Óriási dolog ez, mutatja az egységet, a küzdést. A szoros vereség ellenére is tisztesen helyt álltunk! Jó volt látni a tüzet a csapatban, és hogy van mire építeni, amit a kilátogató szurkolók is tapsviharral értékeltek. A HandballFamily tagjai ismét egymásra találtak! Joggal mondhatjuk az elmúlt három találkozó után, hogy végre bejelentkeztünk a Final4-ba! Hello, Köln!
Ennek örömére exkluzív interjút készítettünk Juan Carlos Pastorral!
Hogy van?
Köszönöm a kérdést, jól vagyok! Bizakodóan tekintek az őszi szezon hátralévő részére. Az elmúlt hét sikereit látva, azt hiszem, valami elkezdődött!
Mister, 1 győzelem és 5 vereség a 2022-23-as szezon mérlege eddig a Bajnokok Ligájában. Elmondható, hogy most már tényleg eljött a mi időnk, és bejuthatunk a F4-ba?
A cél változatlan! 2023-ban szeretnénk ott lenni Kölnben, amire minden esélyünk megvan. A fizikális és taktikai felkészülésünk is nagyon jól sikerült, meglátszik a mutatott játékunkon. Jól bírjuk a terhelést, változatos módon játszunk. Idén szándékosan megfordítottuk a szokásainkat, most ősszel hozzuk a szokásos tavaszi formánkat, és majd tavasszal, a VB után, ami után hagyományosan jók szoktunk lenni, akkor taroljuk le Európát! Az eddigi mérkőzéseken látszik a fejlődés, lépésről lépésre haladunk előre. Dolgozunk tovább, nincs itt semmi látnivaló, sok munka vár még ránk.
Szakmailag mit gondol a keret összetételéről, megfelelő lehet a céljaink elérésben?
Természetesen. A legtöbb játékosunk olyan, aki támadásban és védekezésben is magas szinten bevethető. A fiúk megtestesítik a modern kézilabdázó ideálját, gyorsak és atletikusak. Ugyanakkor ez még mindig nem az ideális, szükségem lesz még kb. 12 új arcra, hogy még magasabb szinten tudjunk játszani. Eddig nem volt elég az a majd’ 60 játékos, aki megfordult a kezem alatt, hogy BL-t nyerjünk, csak néhányójukkal voltam maradéktalanul elégedett. Ezért kértem reggel a tükör előtt a Szakmai Igazgatót és a székházban az Elnök Urat, hogy teljesítsék kívánságaimat, ráadásul a következő szezonra is megírták az újabb 3 éves szerződésemet, ami elég idő lesz arra, hogy építkezzünk, látványosan fejlődjünk, és megnyerjük végre a Bajnokok Ligája döntőjét, most már tényleg. Szeretném a közös munkát folytatni.
Mi lenne fontos Önnek, mit vár el a játékosoktól?
Természetesen a System tökéletes betartását és azt az alázatot, amit a szurkolóinktól kapunk.
Milyen játékosokat szeretne látni a csapatban?
Sok olyan játékost szeretnék, mint Dean Bombac, akire mindig számíthatunk a meccs 60 perce alatt, hiszen számomra ő a tökéletes játékos. Profi hozzáállású, igaz, felszaladt rá mostanában jópár kiló, de neki elnézem, mert így is kreatívan, gyorsan tud játszani. Sosem akasztja meg a támadásokat az ellenfél védőire való mászásával vagy labdapattogtatással. Védekezésben is használható több pozícióban. Ő a System motorja. Miguelről mindez nem mondható el: rosszul lát a pályán, lassú, szertelen, és még a 7-6 elleni támadást sem ismeri, így ez a variáció sem játszható vele. Neki még időre lesz szüksége. Stas Skubénak is ezért kellett távoznia.
Bennük bíztam eddig, de sajnos csak nagyon kevesek ütötték meg a System által megkövetelt szintet:
Kapusok: Mikler Roland, Tatai Péter, José Manuel Sierra, Piotr Wyszomirski, Nagy Martin, Marin Sego, Urh Kastelic, Mirko Alilovic
Jobbszélsők: Marko Lasica, Roberto García Parrondo, Rajko Prodanovic, Mario Sostaric, Pedro Rodríguez, Bogdan Radivojevic
Jobbátlövők: Ancsin Gábor, Balogh Zsolt, Fekete Bálint, Denis Buntic, Ivan Srsen, Jorge Maqueda, Stanislav Kasparek, Luka Stepancic, Kent Robin Tönnessen, Imanol Garciandía
Irányítók: Jonas Larholm, Niko Mindegia, Dean Bombac, Sandro Obranovic, Stas Skube, Dmitrij Zsitnyikov, Joan Canellas, Miguel Martins
Beállók: Zubai Szabolcs, Vladimir Vranjes, Hegedüs Márk, Bánhidi Bence, Matej Gaber, Rosta Miklós
Balátlövők: Frantisek Sulc, Ilyés Ferenc, Nikola Prce, Antonio García Robledo, Bodó Richárd, Szergej Gorbok, Nik Henigman, Borut Mackovsek, Szita Zoltán
Balszélsők: Vadkerti Attila, Jonas Kallman, Marinko Kekezovic, Bóka Bendegúz, Marko Curuvija, Stefan Sunajko, Stefan Sigurmannsson, Sebastian Frimmel, Alexandre Blonz
Védőspecialisták: Alen Blazevic, Czina József, Thiagus Petrus
A tehetséges fiatalok pedig, akik most nem kerültek bele a felsorolásba, még nem álltak készen a feladatra. Az NB1-es meccsek is túl nagy megterhelést jelentenek nekik, csak az utolsó percekben adtam nekik lehetőséget, ne nyomja őket a mérkőzés súlya 10 gólos előnynél.
Az ön kérésre igazoltuk az összes játékost mi a probléma a jelenlegiekkel?
Számomra csak olyan játékosok elfogadhatóak, akik elöl-hátul is megfelelnek a System-nek. Egy játékos sem egyénieskedhet. Akkor sem, ha megnyílt előtte a lövőfolyosó, akkor is be kell játszania a labdát a beállónak. Az egyik idei korábbi bajnokin Blonz ziccerben ugrott be a sarokból, és onnan játszotta be Rosta Mikinek a labdát, aki gólt lőtt. Meg is dicsértem mindkettejüket, így kell ezt csinálni! Sajnálom, hogy Alexandre csak most tanulta ezt meg.
Ezen gondolatmenetet folytatva például Jonas Källman, Joan Canellas, Jorge Maqueda elöl-hátul megfelelő játékosok voltak, miért kellett távozniuk?
Erre a szezon végén szeretnék válaszolni.
De ők már nem a csapat tagjai, vége annak a szezonnak, tehát?
Csak a jelenlegi kerettel szeretnék foglalkozni!
Térjünk rá a mostani keretre, miért játszik ilyen keveset Blonz vagy Szita?
Még be kell épülniük a csapatba. Blonz jó úton jár, de még fiatal a kerethez. Ugyanakkor a szélen meglehetősen egyénieskedő a játéka. Sokszor nem abba a sarokba lő, ahová a System megkövetelné, ezért hiába a gól, nem vagyok elégedett a munkájával, kénytelen elhagyni együttesünket. Szitának pedig még sokat kell tanulnia, de a szélen sokat fejlődhet támadásban és védekezésben egyaránt.
A szurkolók már hangot adtak az elégedetlenségüknek néhány találkozón. Mit gondol erről? Nem lenne szükség egy ankétra?
Néha a drukkerek is elrontják a Systemet. Nekik is szokniuk kell még az új Arénát, ráadásul buzdítják az egyénieskedő játékosokat, akik így néha letérnek a helyes útról. Ankétban nem gondolkozunk, hiszen nincs itt probléma. Őszinték vagyunk velük, hisz a szurkolók ugyanúgy a család részei, de a családon belül is mindig vannak kibeszéletlen ügyek. Az ő feladatuk a szurkolás, és nem a klub körüli helyzet értékelése. Ebben egyetértenek velem a munkatársaim is.
Milyen az öltöző hangulata az őszi produkció után?
Nagyon jó a viszony a játékosok és a stáb között. Bizalommal és szeretettel fordulunk egymáshoz, én hiszek minden játékosomban, saját fiaimként szeretem őket, ők pedig engem második apjukként. A legnagyobb bajban is töretlenül biztatjuk egymást, nem hibáztatjuk a másikat. Bánhidi Bence jól fogja össze a társaságot, született csapatkapitány, aki a szurkolókkal is megtalálja a közös hangot.
Optimistán tekint a jövőbe? Mit üzenne a szurkolóknak?
Igen! Én egy munkamániás edző vagyok, mindig 120%-ot adok bele, és ennek meg is van az eredménye. Azt látom, hogy elindultunk felfelé. Ha visszatérnek a sérültjeink, és teljes lesz a keretünk, akkor már tényleg elérhetjük Kölnt. Ők nagyon fontosak számunkra, hiszen a HandballFamily nem csak egy szó számunkra, hanem egy életérzés. Ők a nyolcadik ember a pályán! Az ő türelmüket is szeretném kérni. Legfeljebb pár év építkezés és egy teljesen új keret kell hozzá, hogy aztán ugyanazt játszhassuk, amit eddig. Bízom abban, hogy az ellenfelek nem fognak felkészülni erre, és meg tudjuk lepni őket a beállóra épülő játékunkkal. Remélem a Lanxess Arénában már magyarul adom az interjút!
Az interjú a képzelet szüleménye, alapját a hivatalos honlap beszélgetései adták. A tartalom mindennemű egyezése a valósággal csupán a véletlen műve.