Merjünk kicsik lenni!?

Megkezdődött a 2022-23-as BL-csoportkör tavaszi idénye, a csapatunk Aalborgba utazott, ahol – ki kell mondani – ismét bebizonyította, hogy a jelenlegi Szegedet most már sajnos nem lehet Európa kézilabda elitjéhez sorolni. Ugyanúgy elment mellettünk a kézilabdavilág, mint a magyar válogatott mellett. A meccs jól kezdődött, de utána jöttek a tipikus szegedi hibák: eladott labdák, kapkodás, falmászás és a fáradtság… Egyszerűen a 20. perc után kipukkadunk testben és fejben egyaránt. A hozzáállás továbbra is elkeserítő: lébecolunk a pályán, senkiben nem ég nemhogy tűz, de még egy aprócska szikra sem… Nem lehetetett nem észrevenni, hogy akárcsak a magyar válogatott esetében, itt is megy a középen erőlködés, darabosak vagyunk elöl és hátul, ráadásul még az élesség is hiányzik a társaságból. A kipattanók megkaparintásáról már nem is ejtek szót… De persze, mi itt Szegeden régóta tudjuk már, hogy ilyenkor mindent az alapoktól kell újrakezdeni, hisz lezajlott a világbajnokság, és ezek a profi játékosok összezavarodnak a rendszerek közt, és egy félévig tart a visszaállás a „szisztembe.”

A keret erősségét, összetételét és a mutatott játéktudást látva ki kell mondani: ez a csapat jelenleg a 9-12. hely között van a BL-ben – maximum. De az Európa Ligában se lenne végső győzelemre esélyes a Flensburg, a Füchse Berlin és a Montpellier társaságában… De akkor vajon miért kell a szurkolókat évről-évre arra a körhintára felültetni, hogy a cél Köln? Miért? Lehet itt hitegetni a szurkolókat, lehet elhúzni a mézesmadzagokat, de ez a csapat sajnos annyira képes, amit látunk. Egy kis csapat lettünk ismét, csak nem merjük felvállalni. Nem tudtuk azt a lépcsőfokot megugrani, amit a naggyá váló csapatok megtettek – sem az irodában, sem a pályán. Merjünk kicsik lenni mint klub! Ne akarjunk eredmények nélkül, csak arccal meg teljesen félrecsúszó brand-építéssel ott lenni a nagyok között. Egyszerűen ilyen amatőr dolgok nem férhetnek bele, hogy októberben kiadjuk a vezetőedzőnk útját, és februárban még mindig nem tudunk semmit a jövőről. Mondjuk ki, nagyon úgy néz ki, hogy két szék között igenis látványosan beestünk a pad alá. Nem férhet bele az az amatőrség, hogy a válságunk közepette előttünk megnyíló aranykapun nem mi lépünk be – hanem a legnagyobb riválisunk húz belőle hasznot…

Merjünk kicsik lenni mint csapat! Legyünk egy klasszikus dolgos, melós együttes – de akkor legyen olyan a hozzáállás is, legyen alázat a játék, a társak és a szurkolók felé, legyen küzdés. Játsszunk fiatalokkal, magyarokkal – de legalább ne hülyítsük egymást középszerű játékosok igazolgatásával és F4 álmokkal. Nem férhet bele az, hogy ilyen költségvetés és fizetések mellett ilyen teljesítmények legyenek a pályán. Nem férhet bele az, hogy csak a mi játékstílusunkat kell éveken át tanulni, meg féléveken keresztül visszaszokni bele. Lehet, sőt szinte biztos, hogy nagy a kabát, amit magunkra próbáltunk venni a kitűzött célokkal és Pick Aréna méreteivel, de ki kell mondani, hogy ez a csapat jelenleg még az Újszegedi Sportcsarnokot se tudná megtölteni…

Most itt van (volt?) egy lehetőség a csapat, a klub előtt az edzőváltással, hogy letegyen egy olyan alapkövet, ami perspektívát nyújt és garantálja, hogy a jövőben ne csúszhasson ki így minden a kezünkből. Lehet, hogy mi vagyunk a címvédő magyar bajnokok, de látjuk azt, hogy milyen Veszprémet vertünk meg többször? Ez már nem az a Veszprém, ami volt a 2010-es évek közepén, végén. Mi csak rájuk koncentráltunk és elértük a magyar bajnoki címeket de Európa mindkét csapat mellett elment amire ez a forduló jól rávilágított. Erre reagáltak Veszprémben, ők dörzsölten húztak egy nagyot és most a magyar adófizetők pénzéből épül ott az újabb álomcsapat – sajnos nem itt. Pedig a lehetőség adva van, de lehet, hogy már csak adva volt, és látva a klub menedzselését, egyelőre nem kecsegtet túl széppel nemhogy ez a szezon, hanem általában a jövőnk…

Hajrá Szeged! Csak Előre!

Képek: EHF FB oldala, Pick Szeged FB oldala