Nem túl biztató előjelekkel futottunk neki a THW Kiel elleni találkozónak. A csapat rossz szériában, fizikálisan gyenge, mentálisan szétesőben, és a játékosokban és a szurkolókban is ott sorjáznak a kérdőjelek a jövőnket illetően… Napközben a kerethirdetéskor derült égből villámcsapásként érte a drukkereket a váratlan és kellemetlen meglepetés: a védelem oszlopa, Matej Gaber dőlt ki a keretből, míg Bodó Ricsi a Cegléd elleni mérkőzésen összeszedett sérüléséből lábadozik. Aggasztó a tendencia a fizikális felkészítés terén látván a sérülések gyakoriságát és a meccsek 20. perce körül beköszöntő fáradtságot. Két éves kihagyás után azonban ismét nevezve lett BL találkozóra Luka Stepancic, ami a kálváriáját követően nagy öröm neki és a szurkolóknak egyaránt, noha játékperceket egyelőre nem kapott. Amikor egy csapat ilyen helyzetben fut neki egy Kiel elleni rangadónak, előre érezhető: vagy nagyon csúnya kimenetelű találkozóra lehet számítani, vagy hősiesen kiharcolt győzelemnek lehet örülni – szerencsére utóbbi teljesült…
Gaber kiválását már-már 3-2-1-es védekezésbe hajló 5-1-gyel próbáltuk meg megoldani, amivel az elején meg is leptük a németeket, több labdát is tudtunk szerezni, igaz Jicha tanítványai utána megtalálták ennek az ellenszerét. Furcsa módon egy emberelőnyünket követően, nagyjából a 10. perc környékétől kerültünk gödörbe és kezdődtek megpróbáltatásaink. Szegény Szita is egymás után két belemenést követett el, azt hihettük, hogy a maradék 50 percben már nem is fogjuk a pályán látni. A szezon eddigi élményei alapján joggal félhettünk attól, hogy jön a megszokott dramaturgia: nagyjából a 20. percig pariban vagyunk az ellenféllel, aztán előbb fizikálisan, végül mentálisan is kipukkadunk. A rossz periódusunkat a Kiel ki is használta, több góllal is megléptek Sagosenék ebben az időszakban. Bár az időkérés rövid időre sínre tett minket, és Mikler bravúrjai is meccsben tartották a csapatot, de végül hibáinkat kihasználva a Zebrák ezt az előnyüket a félidőig megtartották, 14–17-tel fordultak a csapatok.
A második félidő első perceiben a meccs ugyanúgy folytatódott, ahogy az első végződött: kimaradt helyzetek, technikai hibák, küszködés támadásban, közben a Kiel pedig könnyedén átrohant a védelmünkön, megerőltetés nélkül szerezték a gólokat. A 35. perctől kezdődően, 16–20-as állás után viszont olyat láttunk végre a csapattól, amit már régóta várt a szegedi publikum. Itt jegyezném meg, hogy nagyon jó látni és hallani, hogy a B-közép az általános rossz széria és a meccs alakulása ellenére is kitartott és szüntelenül biztatta a srácokat. Eredményes védekezéseinket követően rövid idő alatt ledolgoztuk a hátrányunkat, egy 4-0-ás rohamot követően a 37. percre már döntetlent állást mutatott az eredményjelző. Ez pedig önbizalmat adott a csapatnak, és a közönség oldalt és az emeleti karéjokon is tűzbe jött.
A fej-fej melletti küzdelem stílszerűen az utolsó tíz percben dőlt el. Az 50. perc már hazai vezetéssel indult. Mikler sorra halmozta a bravúrokat, sérülése ellenére állt vissza a kapuba, és Frimmel még a heteseket is hibátlanul értékesítette. Úgy tűnt, mintha a kispad is egy hullámhosszra került volna a játékosokkal. Pastor többször pacsizott a srácokkal az egyes hibák ellenére is, nyugodtabb volt a szokásosnál, Garciandíát sem ültette le az üreskapus helyzetének kihagyása ellenére sem, mintha ő is igyekezne emberileg fejlődni és másképp közelíteni a srácokhoz. Ezek a legtöbb csapatnál magától értetődő dolgoknak tűnhetnek, de itt Szegeden ez egy örök probléma, viszont tegnap éjszaka minden klappolt. Még a kijelző meghibásodása sem tudta kibillenteni a csapatot a flowból. Örömteli volt látni, hogy a padról beszálló emberek is mind, egytől egyig hozzá tudtak tenni a meccshez, és húzóemberekké váltak. Garciandía, Szita, Blonz, Rosta Miki, mind hasznosan és eredményesen, önbizalomtól duzzadva tudtak hozzájárulni a győzelemhez. És persze Mikler Roli, aki olyan, mint a jó bor!
A tegnapi találkozó lehet, hogy a csoportban elért helyezésünket már nem befolyásolja jelentősen, de hogy a lelkekre óriási hatást gyakorolhat, az bizonyos. Végre sikerült egy komoly ellenféllel szemben 60 percen keresztül meccsben maradnunk, és nemhogy meccsben maradnunk, hanem győznünk! Ez a siker a reményt adta vissza a szurkolóknak és a játékosoknak egyaránt. A siker önbizalmat adhat, hogy igenis van keresnivalónk a pályán. Ilyen összetartással és küzdéssel saját hajunknál fogva rángathatjuk ki magunkat abból a mocsárból, amibe szeptember óta belesüllyedtünk. Összeránthatja a csapatot a szezon legfontosabb részére, hogy még így, ebben a formában, együtt elérhetünk szép eredményeket. Kérdés, hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt, vagy végül minden ugyanúgy folytatódik-e majd tovább. A következő fordulóban a Barcelona ellen itt az alkalom, hogy a csapat idegenben is megmutassa erejét és tartását.
Semmiképp nem szabad elbíznunk magunkat, semmi nem javult meg varázsütésre, de ebből a győzelemből építkezni kell. Fel kell ülni arra a tegnapi hullámra, amit ha meg tudunk lovagolni, elfeledtetheti velünk az őszt és széppé teheti egy nagy korszak lezárását. Itt a lehetőség, hogy ebből a diadalból erőt merítve bizonyítsuk, hogy bárkit meg tudunk verni, mert ilyen hozzáállással nagy dolgokra lehetünk képesek a szezon legfontosabb szakaszában.
Hajrá Szeged! Csak Előre!
Képek: Pick Szeged FB oldala