2023. 03. 22. 18:45 – 20:30 között lezajlott a szegedi kézilabdatörténelem Mohácsa.
Nagyjából ugyanúgy, mint a majd’ 500 évvel ezelőtti csata: másfél-két óra leforgása alatt, megsemmisítő vereséggel. Tegnap este az OTP Bank-Pick Szeged csapata történetének egyik, ha nem a legmegalázóbb meccsét játszotta, és a pályán megsemmisítő módon maradt alul a Telekom Veszprémmel szemben. Szeretett klubunk az idei szezonban immár második alkalommal – előbb az Aalborg ellen, tegnap pedig már ország-világ előtt a legnagyobb hazai riválissal szemben – döntötte meg és szenvedte el történetének legnagyobb arányú hazai verségét a nemzetközi kupákban.
A Klubnak oly fontos "Handball Family" tagjai nem először érezhetik magukat semmibe véve, megalázva és cserbenhagyva. A Klub vezetősége a többtényezős válságban hosszú ideje csak hallgat, és évek óta üres kommunikációs panelekkel és irreális célokkal hitegeti a "Handball Family"-t. A játékosok a szezon kezdete óta csak tengenek-lengenek a pályán. A csapat játéka csapnivaló, ötlettelen, kiismerhetősége abszurditásba megy. A szezon eddigi találkozóinak tapasztalatai alapján az edzői stáb nem képes felkészíteni a játékosokat sem mentálisan, sem taktikailag, sem fizikálisan.
A csapat többségének hozzáállása találkozók hosszú sora óta vállalhatalan, legfeljebb pár perces periódusokban érhető tetten a győzelem akarása, a motiváltság vagy a küzdőszellem, ami profi sportolóktól – akiknek gyakorlatilag minden adott, hogy csak a sportra kelljen koncentrálniuk – elfogadhatatlan. Hol a csapat kapitánya ilyenkor, akinek vezérré kellene előlépnie, össze kéne fognia az öltözőt, valamint irányt és példát kellene mutatnia?
Mindeközben a szurkolók nem kevés áldozatot hoznak, hogy kedvenceiket a legnehezebb pillanatokban is támogassák határokon innen és túl. Nem volt ez másképp tegnap sem: a mérkőzés szinte egésze alatt a szurkolótábor igyekezett kitartani, és támogatásáról biztosítani a csapatot, de azt követően, hogy az akarás, a tűz legkisebb szikráját sem láthattuk, természetesen a mi lelkesedésünk is lankadt, a mérkőzés végén pedig a mutatott teljesítményt látva joggal kérhettük számon a tegnapi produkciót.
Frusztráló látni, hogy nincs szakmai kontroll, nincs szakmai számonkérés, és nincsenek szakmai következmények sem. De a legfájóbb azt látni, hogy az egész olyan, mintha a csapatot egyáltalán nem érintené meg, hogy mit jelentett a tegnap este a szegedi kézilabda jelenjére és jövőjére nézve, és még ők lennének felháborodva a mi sértettségünk és elégedetlenségünk kapcsán. Mindezt nem lehet elintézni hamis bocsánatkérő levelekkel. Hiteles tettekre van szükség!
A szezon még nem ért véget – van lehetőség a javításra, és az nevet, aki utoljára nevet. A hátralévő meccseken azt akarjuk látni, hogy a klub minden egyes alkalmazottja, elnöktől az edzőn át az ifijátékosig vért iszik, és eredménytől függetlenül utolsó leheletéig küzd. Csakis így lehet megbocsátani – ha meg lehet – azt a szégyent, amit tegnap a szegedi szurkolósereg átélt. Nem üres és hamis szavakat, hanem tetteket várunk vezetőktől, edzőktől, játékosoktól egyaránt.
Továbbra is a csapat mögött állunk, de az ilyen típusú cserbenhagyásokat és megaláztatásokat nem tűrhetjük tovább.
Megtisztulást!