Új csapat, új impulzusok – ám még formálódó egység
A Pick Szeged az idei szezonban nemcsak megújult, hanem egy teljesen új identitás kialakításán dolgozik. A csapatot friss energiák és alapvetően pozitív impulzusok hatják át, többen újra régi fényükben tündökölnek, emellett látványosan felgyorsult a csapat játéka – modern kézilabda meghonosításán dolgoznak Szegeden. Ez a – különösen az elmúlt két-három év eredménytelenségének, stagnálásának, és egyes területeken visszafejlődésének tükrében tapasztalt – frissesség a szurkolókra is gyorsan átragadt, egyértelműen optimistább és lelkesebb a szegedi közönség, mint az elmúlt időszakokban. Már a nyári edzőmeccsek alatt is érzékelhető volt a napról-napra erősödő bizakodás, az első bajnoki és BL-meccsek alatt pedig újra felcsillant a szegedi szenvedély, amelyet a Nantes elleni drámai, utolsó másodperces győzelem megkoronázott, és csak tovább fűtött. Úgy tűnt, hogy a Pick Szeged nemcsak a régi fényét akarja visszaszerezni, hanem újradefiniálni azt, ahogyan a csapat a nemzetközi mezőnyben szerepel.
Bár nem tudom, kinek hiányoztam és kinek nem (Csillának biztosan :) ) – de most visszatértem. Eltűnésem oka részben magánjellegű volt, de őszintén szólva közrejátszottak a Pick Szeged eredményei is. A tavalyi szezon kimondva-kimondatlanul átmeneti évnek számított, így nehéz volt érte lelkesedni a kezdeti időszak után, így messzemenő következtetéseket nem lehetett belőle levonni. Kárpáti Krisztiánnak csak hálával tartozhatunk, hogy ehhez a korszakhoz a nevét adta, és megpróbálta a legtöbbet kihozni a csapatból. Ugyanakkor a súlyos vereségek, a széteső csapat idővel nemcsak a fiúkra, de ránk, szurkolókra is mély hatással volt – mintha kihunyt volna az a tűz, amely addig összekovácsolt minket. Az idei év azonban új energiákat adott, és úgy érzem, hogy én is nagyobb lelkesedéssel térek vissza a Hatosfalra. Bár a munkám miatt sajnos nem tudok minden meccsen ott lenni, és nem ígérem, hogy rendszeresen tudok írni, de igyekszem minél többször jelentkezni a pályán és a lelátón zajló eseményekről – a régi szenvedéllyel.
Pár nappal a dániai kirándulás előtt jött a legtöbb szegedi szurkoló számára dermesztő hír: Michael Apelgrent svéd szövetségi kapitánynak nevezték ki. Az eset megosztotta mind a szurkolókat, mind a sajtót: többen attól tartanak, hogy ez az új szerep elvonhatja a figyelmét, mások pedig úgy vélik, a csapat és az edzői stáb közti kölcsönös bizalom alapvető, és nem valószínű, hogy Apelgren kettős szerepe megzavarná a szegedi építkezést. Ez a kérdés sokkal inkább a közhangulatot befolyásolja, hiszen a szurkolók és a sajtó szempontjából egy edző ilyen pozícióban való szereplése mindig beszédtémát ad, különösen akkor, ha a csapat eredményei hullámzóak vagy rosszak. Az igazi fókusz azonban a csapat belső erején és összpontosításán van, hogy ne befolyásolja őket semmilyen külső tényező.
Nem tudhatjuk, hogy ez az esemény szerepet játszott-e – és ha igen, milyen mértékben – az elmúlt hét krízisében, de az biztos, hogy az Aalborg elleni, időntúli hetes kihagyása egy pillanatra visszarántotta a csapatot a földre, és hullámvölgybe taszította a csapatot. Bár szépen tartottuk magunkat a tavalyi BL-ezüstérmes ellen, de a dániai mérkőzés balszerencsés végét nem tudta elfelejteni a csapat, és Csurgón, a meccset látva elsősorban mentális problémákból fakadóan, csúnyán megégtünk. A Kolstad elleni vereség pedig még inkább hangsúlyozta, hogy az új identitás felépítése nem lesz könnyű, és még sok küzdelem vár a csapatra az igazi stabilitás eléréséig.
A balul sikerült hét a mentális okokon túl más tényezőkre is visszavezethető. Rettenetesen érzékeny ez a keret, bármelyik játékos kiesése képes az egész csapat dinamizmusát felborítani. Az Aalborg elleni mérkőzésen Smárason távolléte, bármennyire is érthető okokból történt, érezhetően megbénította a csapatot, hiányzott a kulcspillanatokban egy friss és gyorslábú irányító (időközben pénteken megszületett a kislánya, amihez ezúton is gratulálunk!). Röd kiesése Csurgón, az ő és Lazar Kukic hiánya a Kolstad ellen pedig még inkább rámutatott arra, mennyire fontos, hogy a csapat teljes egységben tudjon pályára lépni, mert nincs lehetőségünk arra, és feltehetőleg nem is szándékunk, hogy év közben bárkit bármennyiért leigazoljunk. A még formálódó belső dinamikával és csapatkohézióval ilyen esetekben minden hiányzó láncszem szembeötlő. Azt pedig pláne nem viseli el egy csapat sem, hogy ilyen kulcshiányzók mellett egy komplett poszt mutasson terített betlit… (Seppo 1/6-tal, Jelinic 1/4-gyel zárt a norvégok ellen).
Szurkolói lélektan és a „vetés-aratás” metafora
A szurkolók türelme az egyik legnagyobb kihívás egy épülőfélben lévő csapat számára. Szeged lelkes tábora úgy érezheti, hogy a régi sikereket követően most is joggal várhatják el az állandó győzelmeket. Azonban ez a helyzet olyan, mint a vetés és az aratás ciklusa: a szurkolóknak el kell fogadniuk, hogy minden nagy sikerhez idő és türelem szükséges. Most a Szeged egy új magot vetett el, amelyből idővel kiváló csapat nőhet ki, de a türelmetlen várakozás és az azonnali elvárások csak árthatnak a folyamatnak. A lelkesedés helyénvaló, de a túlzott nyomás és vágyálmok kergetése helyett most fontos a realizmus, hogy a szurkolók megértéssel és bizalommal álljanak a csapat mögött, különösen egy olyan szituációban és BL-csoportban, amiben minden egyes győzelem megszerzése fokozott koncentrációt és támogatást igényel. Ez a csapat új lendülettel, friss energiával dolgozik, de nem várhatjuk el, hogy minden akadályt első nekifutásra simán leküzdjön, és bárkit legyőzzön, mintha máris csúcsformában lenne. Idő kell ahhoz, hogy teljesen összecsiszolódjanak, illetve kihozzák magukból a legjobbat, és inkább most küszködjünk, mint tavasszal.
Sebzett vadak összecsapása
A Pick Szeged és a Kielce közötti mérkőzés újabb fordulópont lehet a csapat számára. Mindkét fél sebzetten, de annál nagyobb elszántsággal készül a pályára lépésre. Kielce: a Bajnokok Ligája egyik állandó élcsapata most Szegedre érkezik, azonban számos problémával küzdenek a lengyelek. Dujshebaev együttese számára ez a szezon eddig nem volt mentes balhéktól, bravúroktól és meglepetésektől, Wolff távozásával pedig félkarú óriás hatását kelti a lengyel együttes, de nem felejthetjük el, hogy a másik fél karjával továbbra is igen erőset tud csapni.
A Kielce elleni mérkőzés azért is lesz fontos, mert ez a harc a bizonyításról szól: hogy a Szeged tényleg képes felülemelkedni az első pár meccs eufóriáján, és a nehézségek ellenére is újra felépíti magát. Egy újabb szimbolikus csata a Pick Aréna szívében. A szerdai összecsapás nemcsak egy BL-meccs lesz, hanem egy olyan jelképes esemény, amelyben a Szegednek lehetősége van hazai pályájának renoméját visszaszerezni, valamint visszatalálni arra az útra, amire a nyár folyamán ráállt. A szurkolók most egy valódi harcot fognak látni: egy olyan mérkőzést, ahol minden egyes pontért, minden támadásért és védekezésért a végsőkig kell küzdeniük. A Kielce, amely maga is küzdelmekkel terhelt idényt visel, szintén sebzetten érkezik Szegedre, de annál nagyobb elszántsággal. Ez az összecsapás két olyan csapat harca lesz, amely vissza akarja szerezni az európai kézilabdaközönség tiszteletét, és újra be akarja bizonyítani, hogy helye van a Bajnokok Ligája elitjében.
A szurkolóknak most abban van szerepük, hogy valódi támogatást nyújtsanak, ne csak elvárásokat fogalmazzanak meg. Ez a csapat megérdemli a bizalmat, hogy hibázhasson, tanuljon és fejlődjön anélkül, hogy minden pontvesztést azonnali, végzetes csalódásként éljünk meg. Az előttünk álló út nem egyenes és nem sima, völgyekkel és buckákkal nehezített, megtétele lehet, hogy két évbe telik, de a végén ott lehet az a Szeged, amire mindannyian büszkék lehetünk.