Túl vagyunk rajta.. ez volt az első gondolatom meccs után. Nem azért, mintha a csoport legerősebb csapatának otthonába látogattunk volna. Elöljáróban annyit, ha az idei Bl szezonra gondolunk majd vissza, nem ez a meccs fog eszünkbe jutni. Viszont szoros vereséggel jövünk haza Szkopjéból, ami vállalható.
A két jobbszellő és Robledo még mindig nem volt bevethető, ami nem növelte a variációs lehetőségeket, de a lengyelek ellen sem ezen múlt, hál istennek. Úgy tűnt bekezd a Vardar, rövid időn belül három góllal elhúztak, a védelmünk kezdetben asszisztált hozzá. Meg a két spori is finoman szólva tágan értelmezte a szabálytalanság fogalmát, gyakorlatilag ha ráfújtak a védőinkre az hetes vagy két perc lett. Borsos szerint pedagógiai jellege is lehetett a dolognak, gondoltam rendben, de ebben az esetben a hátralévő 50 perc alatt a Toskics-Abutovic duónak minimum életfogytiglan jár. Igen, a bevezetőben írt gondolat egyik oka ez a két úriember. A folytatásban a sporik tevékenysége a védelmünk teljesítményével együtt rohamosan javulni kezdett, aminek az lett az eredménye, hogy előbb egyenlítettünk, majd a félidő vége előtt két góllal elmentünk a félelmetesnek most nem nevezhető, futball szurkolóktól mentes szkopjei arénában. Sierra elképesztő volt, ha minden meccsen lenne egy ilyen félideje nem lenne sok bajunk, ráadásként ha nem ő védett, fogott a kapufa, a macedónoknak tizenpár perces gólcsendet eredményezett ez, amin azért látszott, nem tartható végig. Merthogy a Kallman-Sierra vezette betonná vált védelem mellett a támadásaink jó közepesen sikerültek. Kallman elöl is jeleskedett, Ilyés meg úgy kipókhálózta a felsőket Sterbiknek, hogy öröm volt nézni. Már majdnem elfelejtettem, hogy tud Ő ilyet is, az átlövőink közül egyedüliként. A többiekről inkább mélyen hallgatok. Azt mondják kritizálni csak az illető jelenlétében illik, mivel most a Petrus, Ancsin, Balogh trióból épp senki nem ül mellettem, nem mondok jelzőket. Legfeljebb annyit, hogy többet várunk tőlük. Bombac ma nem tudott kiemelkedőt hozni, így döntetlennel vonultunk szünetre. Érezhető volt, hogy ezt az esélyt meg kellett volna fogni és 3-4 gólt közétenni a szünetre. Merthogy a Szkopje a második félidőben eggyel nagyobb sebességre kapcsolt és gyorsan hozzátette azt a különbséget, amit mi nem tudtunk. Ekkor már Fecinek sem ment a felső, csak a kapufát forgácsolta (abban a kapufában volt valami labdamágnes ezen a napon), Kallman lesérült, Sierra meg elfáradt, így látszott, hogy a tisztes vereségnél többre ma nincs esély. A végén Wysut meg kell említenem, jól szállt be a játékba, fontos labdákat fogott.
Éreztem, éreztük szegediként, hogy ebben a meccsben ma több volt. Jonason és Sierrán kívül viszont tompának tűnt az egész csapat, nem volt meg az az átütőerő, amivel múlt héten egy erősebb együttest sikerült megverni. Még úgy is, hogy a Vardar fala brutálisan zár, nehéz őket megbontani átlövések nélkül. Márpedig az nem sok volt nálunk, ami egy kardinális kérdés lesz a szezon hátralévő részében, mert bármennyire is okosan játszik a csapat, a végtelenségig nem lehet kompenzálni ezt. Egyébként a Vardar sem áll túl fényesen ilyen tekintetben, ezért hiába vannak villám szélsői, beton fala egy Sterbikkel, kevesek lesznek ők idén is a FF-hoz, a negyeddöntőben várhatóan a PSG vagy a Veszprém jöhet nekik, meg lehet nézni milyen szintű lövősorral. No de ez legyen az ő problémájuk meg az én hétfő reggeli eszmefuttatásom.
Tisztességesen küzdött ma a csapat, de ez most ennyire volt elég, elfogyott az a lendület. Ez a zakó benne volt a pakliban. Jövő héten jön a katalán kirakatcsapat, Karabatic helyett Jichával és egy – egyelőre úgy tűnik – a májusi formájától messze lévő gárdával. Lesz min dolgozni a héten, reméljük eredményesen teszik ezt a srácok.