Túl vagyunk a csoport három favoritján, három meccs két pont a mérleg, ami elfogadható. Bizonyos értelemben viszont most jön a neheze, az idei hátralévő hat meccsünk mindegyike közvetlen rivális, tehát verhető csapat ellen lesz, ahol már nem számít bravúrnak az elhozott pont. Ez persze nem azt jelenti, hogy mind a hat meccsen mi vagyunk a favoritok, de el kell viselni az esélyesség vagy elvárás terheit és ki fog derülni mennyi van ebben a gárdában.
Északi túrával kezdjük a hatos hadjáratot, a dán bajnok KIF Kolding ellen. A jelenlegi formájukat eltekintve bőven a csoport leggyengébb csapatává silányultak Spellerbergék, három meccsen sikerült -24(!)-es gólkülönbséget összeszedni, e mellett természetesen ők büszkélkednek a legkevesebb lőtt góllal is. A miértekről itt lehet olvasni egy bővebb összeállítást. Tény, hogy Lasse Boesen abbahagyta a játékot, Kim Andersson helyett Igropulo, Cleverly helyett a 44 éves Asmussen jött, ráadásul ha jól láttam a svéd balszélsőjük is sérült. A csapatot alapvetően dán játékosok alkotják, a néhány veterán válogatott mellett (Spellerberg, Hvidt, Jörgensen, Laen) van jónéhány 20 év körüli fiatal is, ketten rögtön a kezdőben. A balszellő Magnus Landin Jacobsen (a kieli Landin öccse), a balátlövő pedig Lasse Anderson, aki kilencet rámolt be Montpellierben. Csakúgy, mint a jobbszélső-átlövőként szereplő Irming Andersen, aki inkább szélen játszik, Spellerberg oldja meg a jobblövő posztot. Lukas Karlsson irányít, a kapuban Hvidt, beállóban pedig a veterán Jörgensen. Így áll fel a Kolding kezdő (legalábbis a Pite ellen így állt), cserélni a fent említett okok miatt nem túl sokat szoktak. Hatosfalat védekeznek, amiből a hagyományos indításokat alkalmazták évekig, ez volt a fő fegyverük. Jó hír az ellenfeleknek, hogy idén ez sem megy. A védelmük nem állt össze, ebből adódóan nyilván nem megy az indítás sem, remélem nem ma találják meg az ellenszert, mert a két szélsőjük veszélyes. A védekezésük mellett a támadásuk ami nem megy még, minden más rendben van. 23 gólra voltak képesek meccsenként átlagban úgy, hogy a csoport három legerősebb csapatával még nem találkoztak. Nem túl bíztató ez dán körökben.
Elbízni viszont véletlen sem szabad magunkat, mert nagy lehetőség előtt állunk, de van néhány tényező amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. A Koldingnak ez az utolsó esélye, hogy ne nulla ponttal menjenek szégyen szemre karácsonyozni, ugyanis a hátralévő hat meccsük idén a Kielce-Barca-Vardar trió ellen lesz oda-vissza, ami nem sok jót ígér nekik. Tehát sérülések, rossz forma ide vagy oda, ellenünk menni fognak, mint a mérgezett egér és hazai pályán nem vagyok biztos benne, hogy nem képesek kifogni egy jó napot, amikor nagyon fut a szekér. Montpellierben 10 perccel a vége előtt kettővel vezettek, hogy aztán a végét hét nullára elveszítsék. A dánokra egyébként is jellemző a kétarcúság, ha valakik ők képesek a semmiből feltámadni és fordítva is. Nem szabad elszórni a labdákat támadásban, feltörhető a védelmük, higgadtan, taktikusan végig kell játszani, a labdaeladásokat és a homály lövéseket minimálisra csökkentve. Védekezésben nem lesz gond, nincsenek nagy lövőik, Kallman vezetésével szerintem 25 gól környékén tarthatjuk őket, aminek elégnek kell lennie. Ehhez persze a hetek óta hangoztatott átlövő teljesítménynek is javulnia kellene, nem egy szkopjei vagy barcelonai hatosfalat kell megoldani, szóval remélem sikerül összekapnia magát a lövőinknek.
A Koldinggal még nem játszottunk a Bl-ben, a tiszavirág életű, Mikkel Hansen vezette AG-vel már igen, de az más kávéház. Minden adott egy mai sikerhez, de ez egyáltalán nem magától értetődő, felejtsük el a farsangi hangulatot, nem gálameccsre megyünk Dániába, hanem vért izzadni. Aminek meg kell, hogy legyen az eredménye.