Olyan szinten az volt, hogy az Orbit sorban állna a receptért. Röviden és tömören olyan volt ez, mint amire számíthattunk, egy rettentően szívós és taktikailag hasonlóan profin felkészített csapat ellen vért kellett izzadni a győzelemért. Ami meglett és most ez volt a lényeg, ezek a pontok sokat fognak érni a végén.
Nem volt teljesen telt ház, főleg a B középpel szembeni oldalon, a kapumögötti szektorok voltak foghíjasak, oda valamkt ki kellene találni, mert az olcsóbb jegyek sem hozzák lázba az embereket. Egyébként a végig feszült és szoros találkozónak köszönhetően az utolsó 10 percben izzott a csarnok, úgy rendesen. Nálunk elvileg mindenki egészéges volt, gyakorlatilag azonban nem, mert Ancsin a válla miatt nem játszhatott Pastor mester szerint. Jól csőbe húztuk ezzel a franciákat. Ilyés Feci kicsivel tovább bírta a bemelegítésnél, neki a félidő közepén ment ki a bokája, a vizsgálatok szerint nincs törés. Ettől függetlenül nem illik a sérüléseket emlegetni egy olyan ellenféllel szemben, akinél Grebille és Kavticnik, azaz két kulcsember hiányzott, a szezon elejétől fogva.
Rögtön az elején érezhető volt, hogy ez nem lesz sétagalopp. Vranjes két-három beadásnál is a levegőt markolászta a labda helyett, Feci meg szimplán taccsra dobta, Zsolti gyorsabb volt, mint a gondolat(a). Felváltva vezettek a csapatok, mi erőlködtünk, nem volt meg az átütőerő, a mai napon senki nem vette hátára a csapatot úgy istenigazából, Bombac hibátlanul lőtte a heteseket és jól osztogatott, nem véletlen nem cserélte be Nikot a Mester, ha jól emlékszem egyszer sem. A lengyelek elleni teljesítményétől azért Dean jócskán elmaradt, ettől még akart ő és a mezőny egyik legjobbja volt. Ha már akarat, azt mindenképpen ki kell emelnem, hogy küzdöttek a srácok, húzták azt a beragadt szekeret, még ha nehezen is, ezt jó volt látni, nem volt alibizés a pályán. Kallman szokásához híven jól szervezte a védelmet, folyamatosan osztotta az észt a falban, amire szükség is volt. Elöl bevert hármat, de jól jellemezte ezt a napot, hogy a szinte szokásossá vált cunderezése most a kapufa élén kötött ki és nem befele pattant. Ilyés Feci a sérüléséig hasznosan játszott, bár a lövései neki sem ültek ma, elengedett néhány meggondolatlan zsugát. Nagyon fontos láncszem ő ebben a gépezetben, idén ismét sokadvirágzását éli, a leghatékonyabb ballövőnk. Más kérdés, hogy ez a többiekre nézve gáz, de ez van. Petrus legalább jól védekezett, labdákat is csent, Kálmánnal ha belelendülnek, produkálhatják a hosszú kezek éjszakáját, melyben a labda nyomtalanul eltűnik és az ellenfél hálójában lehet viszontlátni másodperceken belül, hehe. A Misternél egyébként rákérdeztem a ballökők kálváriájának okára, szerinte Petrus jól kezdte az idényt, visszaesett és most építi fel magát újra, Robledot meg az örökös sérülések hátráltatják, hogy régi fényében csillogjon. Feci meg szimplán jó, amíg van ereje a "vén kecskének". No persze ezt én nem így gondolom, Fecinél pont az erőnléttel nem volt soha probléma, de legalább most már játszatja. A másik két delikvensről már sokszor írtam, most rábízom mindenkire az értékelést. Én tényleg drukkolok nekik, mert szeretem ezt a csapatot és minél előrébb szeretném látni minden fronton, de vannak aggályaim. Még annyit ehhez, hogy a másik oldalon volt egy Mackovsek, akinek egyszerűen fel lehet adni a labdát és kettőszárásból bevágja, ember nincs aki lesáncolná. No egy ilyen rém egyszerű játékelem hiányzik nekem néha, utoljára a jó öreg Sulc produkált ilyet, kirángatva a csapatot nehéz helyzetekből. Néha a kevesebb több, hogy úgy mondjam.
A második félidő hasonlóan küzdősre sikeredett azzal a különbséggel, hogy többször vezettek a franciák, sajnálkozott is rendesen Canayer és Gajic, egy pontot legalább elvittek volna, ha már ennyit küzdöttek érte. Obejtíven nézve meg is érdemeltek volna egyet, de mi most nem vagyunk azok, ezért nem. Zsolti betöréseiből és hetest érő berepüléseiből éltünk a meccs ezen részében, továbbra sem volt olyan játékos aki a vállára vegye a csapatot, félő volt, hogy bírja-e a kezdőcsapat szusszal. Bejött Robledo, aki nagyon fontos gólt szerzett nem sokkal a vége előtt, hogy aztán könnyelműen elszórjon egy másik lehetőséget. Mentségére, időkérés után tette és lehet, hogy a Mister kérése volt a lövés. Sierra nem fogott sokat, de amit igen az nagyon fontos volt, főleg a végén +2-nél. Wysu is fogott néhányat amíg bent volt, de nem tudott a kapuban maradni sokáig. Nála még mindig nem tudom eldönteni, hogy a bizalom és lehetőség hiánya vagy más okok miatt nem tudja kihozni azt magából, amit sokan várunk tőle.
Nehezen, de meglett ez a nagyon fontos győzelem, azt hiszem gratulálhatunk a csapatnak és a Misternek, mentálisan és taktikailag rendben vannak a srácok, ha az ilyen végjátékok rendszeresen felénk billennek, márpedig felénk billennek. A fenti kép több, mint kifejező, mekkora értéke van ennek a sikernek. Most néhány hét pihi, aztán jön négy napon belül a svédek elleni oda-vissza, amiből négy pontot remélünk. Előzetesen őket tettük a kötelező győzelem kategóriába, hogy aztán a Kolding és most a Löwen elleni győzelemmel és a dánok gyengélkedésével a nagyon nem lesz egyszerű kategóriába kerüljenek. A dánok meg a két hete megtanultak ismét játszani, a Vardar legyőzése után a Barca is majdnem meglett nekik idegenben. Nincs könnyű ellenfél ebben a csoportban és most már nem megyek bele jóslatokba sem, mert bármi megtörténhet, meg annak a fordítottja is. Izgalmas is katyvasz ez, de nem baj, ezért szeretjük.
Fotó: Kocsis Alíz, a többit a galériában tekinthetitek meg itt.