Az elmúlt időszak teljesítménye nyomán nem kisebb presztízst adtunk ennek a mai meccsnek, minthogy a csoport rangadója következik, a második helyezett szegedi csapat a listavezető Barcelonához látogat! Pillanatnyi csoportállásból következik ez és ettől még nem leszünk Köln esélyesei nyilván, de ez egy olyan apró siker, ami büszkeséggel tölthet el minket, minden mást félretéve. Régen tanyáztunk ilyen magasságokban, kissé szédelgek is, de meg tudnám szokni. A csapat már Barcelonában hangol, szép számú szurkolósereggel karöltve. Sokan döntöttek úgy, hogy a napfényes katalán fővárosban töltik ezt a hétvégét, kiszellőztetve a fejüket Barcelona utcáin. A fotók alapján tényleg jó idő van arrafelé, nem fognak unatkozni a délutáni meccsig földijeink, az biztos.
A KP-ban már írtam, hogy nem ez a meccs lesz a sorsdöntő számunkra, azonban egy barcelonai fellépésnek mindig különleges hangulata van. Nehéz eldöneti, hogy a legendás múlt század végi (de hülyén hangzik így leírva, pedig tényleg akkor volt) kézilabdásoknak köszönhető ez az érzés, akik sorozatban öt Bl-t nyertek és azóta is folyamatosan ott vannak a legjobbak között vagy inkább magának a klubnak, annak a szellemiségnek, ami egyedivé és kivételessé teszi a város sportcsapatait. A Barcelona az Barcelona, egy jelenség, egy értékmérő. Ezt a csapatot megverni mindig érdem, függetlenül a játékoskeret erősségétől. 
Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a kézilabdacsapat jó esetben is csak a negyedik helyet foglalja el a házi rangsorban és érdekes lenne látni, önerőből mire képesek. Talán ez (is) ennek a klubnak az ereje, hogy együtt erősek, a klub szelleme a kézilabdacsapatnál is jelen van és nem engedi el a kezüket. Valahogy más ez, mint például Párizsban, ahol a kézilabdacsapatot egy játékszernek lehet tekinteni, egy újgazdag tulajdonosi kör aranyhörcsögének, amire ki tudja meddig lesz szükség. Barcelonában ez másként működik, a szellemiséget nem lehet megvenni, ezért is olyan értékes. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok Barcelona drukker különösebben, csak elmerengtem kicsit, mik is az igazán fontos dolgok és kiemeltem egy gyöngyszemet, ha már a gránátvörös-kékekkel randizunk ma.
A kirándulás és múzeum látogatás mellett lesz egy meccs is, nézzük mire számíthatunk. A bevezetőben említetteket folytatva azt hiszem kijelenthető, hogy ez a meccs számunkra nem létkérdés, semmiféle nyomás nincs rajtunk. Így is túlteljesítettük a papírformát, ez számunkra egy jutalomjáték! Fontosnak tartom ismét kiemelni, hogy egy esetleges mai győzelem esetén is hozni kell a jövő heti hazait a Vardar ellen, ezt gondolom a Mister is jól tudja. Az első félidőben el fog dőlni, van-e keresnivalónk, érdemes-e kockáztatni akár sérülést, akár kulcsjátékosok idő előtti kiégését az esetleges győzelem reményében. Őszintén szólva nem szeretném, ha az utolsó három csoportmeccsen facsarnánk ki magunkat, mert egyrészt nem biztos, hogy bármire is elég lesz, másrészt a kieséses renszerben jönnek az igazán fontos meccsek, oda kellene rápörgetni a csapatot. Mit érne egy barcelonai győzelem, ha egy felpofozott Plocknak kijön a lépés és megkapjuk azt a taslit, amit már nem lehet kijavítani? Nem egyszerű ez a kérdés, mert Barcelonában nem lehet félvállról venni egy meccset, mert feltörlik velünk a padlót, ami az önbizalomnak szintén nem tenne jót. Érett, taktikus, jó játék kell, szem előtt tartva a későbbi feladatokat is, szerintem. Mondjuk a kamikáze vakegér stílus nem Pastort jellemzi, ettől talán nem kell félni. 
Pikáns kis meccs lesz, a két edző pontosan ismeri a másik stílusát, nem hinném, hogy meg tudják lepni egymást bármivel is (off: nekem most esett le, hogy a kosárlabdacsapat edzője is Xavi Pascual, ilyen van???). Nálunk a Kallman vezette védelem képes állni a sarat, míg náluk továbbra is hiányzik egy igazi vezér, a Karabatic jelentette űrt még nem töltötték be. Talán Entrerrios a legalkalmasabb erre a szerepre. Nem nevezhető félelmetesnek a hazai mérlegük, a Kielcétől kikaptak, a Vardart éppen verték, míg a Kristianstad és a Kolding is szoros meccsre készette őket. Ebben benne van az is persze, hogy ennyit kellett kiadni magukból, de az összkép mégsem tűnik magabiztosnak. Reális esélyt látok egy szoros meccsre a spanyol stílusok rangadóján (ez nem úgy hangzik, mint egy folklór fesztivál bevezetője?), képesek lehetünk egy izgalmas csatára a Palauban. Türelmesen kell játszani és a hibákat minimálisra csökkenteni, mert pillanatok alatt átronhannak rajtunk. Ők nem fognak elfáradni, nagyon hosszú a kispadjuk és számos variációs lehetőséget tudnak előkapni, ha kell. Nem is ragozom tovább, játszunk egy jót aztán lesz ami lesz. Nincs vesztenivalónk, tele vagyunk önbizalommal, olyan nagyon rosszul nem jöhetünk ki ebből a hétvégéből. Meccs után majd levonjuk a tanulságokat.
Hajrá Szeged!!!