Ha babonásak vagyunk megnyugodhatunk, megvolt a minden sorozatban jelen lévő meccs, ahol semmi se úgy sikerül, ahogy elterveztük. Ha nem vagyunk babonásak, akkor sem történt semmi tragikus, nem sikerült ráfújni azt a tekszínhabot a tortánkra, de azért a szezon eleji célkitűzéseket bőven teljesítettük a csoportkör során. Olyan ez, mint amikor varázsgyertyát vesznek a gyereknek a születésnapi tortára, az egy olyan gyertya amit nem lehet elfújni vagy csak nagyon nehezen. Tegnap mi is erőlködtünk, de nem volt elég levegőnk. Még nem vagyunk elég nagyok hozzá.
Egyet kellett aludni a tegnapi sokk után, de ma reggelre rájöttem, tényleg nem történt semmi rettenetes. Nagyon magasra tette a lécet a csapat őszi teljesítményével, minden nyerhető meccset hoztunk (én még a motpellieri döntetlent sem fogom fel kudarcként), mellette nagy győzelmeket arattunk. Megvertük rögtön az elején a Kielcét és összetettben megint jobbak voltunk a Löwennél, a tegnapi napig csak nálunk erősebb csapatoktól kaptunk ki, nem nagy különbséggel. Idegenben is mindig volt tartása a csapatnak, soha nem kellett szégyenkezve hazajönni. Erőn felül teljesítettünk és már csak egyetlen lépés volt hátra, a legnehezebb. Ezt nem sikerült megtenni, de ezért senki egy rossz szót nem szólhat, hiszen néhány hónapja még kissé máshogy gondolkodtunk. Képzeljük el, hogy nyár van. Talán június vége, azon tanakodunk, vajon milyen lesz az új lebonyolítás a Bl-ben, hova sorolnak be minket? Az elitbe (A-B) vagy a felzárkóztató ágra (C-D). Süt a nap, vibrál, meg sem moccan a levegő, olyan vihar előtti csend telepszik meg. Ülünk a munkahelyen, egy sörrel a Tisza-parton vagy épp otthon fekszünk a kanapén - kinek mi jutottt - és várunk. Szinte tapintani lehet a levegőt, egyre nő a feszültség, egyre nagyobb a nyomás. Már a város moraja is csendesedik... Egyszer csak hopp, kilövi az ehfcl.com az elkészült csoportokat! Lázasan faljuk a betűket, B b b b barcelona, Vardar... huu Löwen... bakker a Kielce is itt van... Montepite.. jesszus... a svédek és még a Kolding is, na de már Kim Andersson nélkül.. jól van. Megállapítjuk, hogy ez egy nagyon erős csoport. Na itt kinek mi volt a kívánsága? Én a 4-5. helyet céloztam meg, tudva hogy maga a továbbjutás sem lesz egyszerű. Az ötödik helyet már sikerként könyveltem el előzetesen, hiszen akkor a másik csoport első három helyezettjét elkerüljük és egyébként sem volt egyértelmű, hogy a mögöttünk lévőket kérdés nélkül lenyomjuk. Ez teljesült és attól függetlenül, hogy tegnap egy kiugró helyezés lehetőségét szalasztottuk el, nincs bennem nagy hiányérzet.
Az elejétől látszott, hogy irtózatosan nehéz lesz ez, a Vardar jó csapat és tökéletesen felkészült belőlünk. Tehetséges edzőjük van, aki hozzú ideig Pastor játékosa volt a Valladolidban, utána Talant segítője a Ciudadnál. Elég jól ismeri a rendszert. 
Hatosfallal kezdtek, a két gyilok volt hármasban (Toszkic, Abutovic), kettesben Maqueda és Cindric, a két szélső Dibirov és Shishkarev, Árpi bátyánk kezdett kapuban. Rettentő masszív volt ez a fal, nehezen találtuk a réseket, egyetlen lehetőségünk volt, mégpedig az eddigi gyenge pontunk, az átlövések. Az a tény, hogy egy félideig legalább bírtuk a nyomást, most az átlövőinknek volt köszönhető. Ancsin nagyszerűen kezdett, nyoma sem volt az önbizalomhiánynak, bombázott ahogy kellett, mellette még egész pályáról is megkínálta a macedónokat, csak a rend kedvéért. Mellette az elején Feci segített be neki, jó volt látni, hogy a két magyar átlövő gólozik, jó lenne ezt többször átélni, még idén persze. Hátul egész remekül zárt a nyitottunk, Kálmán belepiszkált néhány labdába, Blazevic meg finoman éreztette Maquedával, hogy nem kellene túl közel menni a falhoz. Mint láthattuk, ezt még nyomatékosabban kellett volna vele közölni.. A félidő közepén Sierra fogott 3-4 nagyon fontos labdát, ezzel megfordítottuk a meccset, Robledo jól szállt be, párszor ő is megzörgette a hálót és Kálmánunk utolsó másodperces beállógóljával egy gólos előnnyel mehettünk pihenni. Sterbik szinte észrevehetetlen volt, ekkor még nem tudtuk milyen nagy baj ez, ugyanis a második játékrészre beállt Milic.
Arra a második játékrészre, amit jobb lenne elfelejteni, úgy ahogy van. Az első félidőben is volt néhány buta hibánk, amiket lerohanással büntettek (e nélkül kb 10 kapott gólon álltunk volna), de ami utána történt, arra nincsenek szavak. Mindenki aki él és mozog ziccert hibázni ment fel. Kálmánunk négyet hagyott ki, de Rajko és a többiek is kivették a részüket a lőjük telibe Milicet játékból. Bombac legalább a heteseket beverte, de mezőnyben ő sem alkotott maradandót. Az átlövések elfogytak, azon a zárt falon pedig nagyon nehéz volt réseket találni. 
A helyzeteink egyébként így is megvoltak, de ennyi hibával nem lehet egy olyan Vardart megverni, aki nem hoz különösebb extrát, de amit csinál azt pontosan és megbízhatóan. Pastort idézve elegánsan. Zubai Szabi ráadásul megsérült a második félidőben, csúnyán aláfordult a lába, nagyon bízom benne, hogy nem komoly. Jobbulást neki! Maqueda a szezon meccsét játszotta, Ancsinhoz hasonlóan. Milic szenzációsan védett, bár a ziccerek többsége nem rajta múlt, volt hogy meg se kellett mozdulni, szimplán belevágtuk a labdát, ha akart volna sem tudott volna elugrani. Nálunk a kapusposzt továbbra is gyenge pont, Sierra biztatóan kezdett, de az a néhány védés kevés ezen a szinten, Wyszu szintén védett párat, de jó lenne megnézni úgy is, hogy nem csak tűzoltásra van betéve, hanem mondjuk az elejétől. Sok esélyt nem látok erre és nem értem miért, tényleg nem.
A tegnapi napon egyik klasszisunk sem nyújtott kiemelkedőt, Jonasnak kifejezetten rossz napja volt, hogy finoman fogalmazzak, Bombac pedig egy jó átlagosat produkált. Ancsin Gabinak nagy gratuláció jár, Ő fantasztikusat ment, de a többiek nem tudtak felnőni mellé, így nem lehet rangadót nyerni. Jövő héten Kielce, ott játszani kell egy jót, de ismét csak tét nélkül, nem kell ott nekünk szétszakadni. Így a Kiel jönne a 16 között, negyedik hely esetén a Zágráb. Kell nekünk még egy balkáni fal? Nekem nem hiányzik és a németeknek most vissza lehetne vágni, reméljük márciusban még nem találják meg a formájukat, mert akkor bőven van esély ellenük. Nem leszünk harmadikak, nem lesz magyar rangadó a nyolc között, de a csoportmeccseknek az az óriási előnye, hogy lehet hibázni! Itt még belefér egy meccs, ahol szétesik a csapat, innen még fel lehet állni és lehet javítani, a kieséses szakaszban már nem. Valahogy dolgozzuk fel ezt a traumát és lépjünk tovább gyorsan, az igazán nagy feladatok még csak most következnek!
Hajrá Szeged!