Vége a dalnak, nem sikerült megismételni a vasárnapi teljesítményünket, kizúgtunk az elitligából a reméltnél egy körrel hamarabb. Nem így terveztük, bíztunk a negyeddöntőben, nagyon halványan már Köln lehetősége is derengett a Löwen verés után, de ebben most ennyi volt. Nehéz ezt feldolgozni, közel voltunk egy újabb történelmi sikerhez, azonban az egész szezonra visszatekintve nem lehetünk elégedetlenek. Előzetesen a csoportból valótovábbjutás sem tűnt magától értetődőnek, menet közben viszont egyre csak nőtt az étvágyunk, látva mire képes ez a csapat. Tizenöt pontot szereztünk egy bivalyerős csoportban, megvertük a Kielcét, Löwent, a Montpellier-t, a két skandináv csapatot és egy emlékezetes meccsen négy góllal a Kielt. Ennél rosszabb idényünk sose legyen.
Az a tapasztalat, hogy egy ilyen meccs után rendkívül hasznos dolog aludni egyet posztírás előtt. Normalizálódik az ember agyvize. Nohát tény, hogy tegnap ilyenkor lelkesebbek voltunk, a négy gólos hazai győzelem és a mutotott játék reális esélyét vetítette előre a továbbjutásnak egy olyan csapat ellen, aki idén nem esélyes a végső győzelemre szokásával ellentétben, de a sorozat ezen szakaszában még sosem esett ki és hazai pályán bármire képes lehet, a miénknél erősebb csapatok ellen is. Kettős érzésekkel ültünk le a vibráló doboz elé fél hét előtt valamivel. Nem tudtuk mi lesz a vége, de azt éreztük, hogy ennek most van súlya. Itt nem lehet büntetlenül hibázni, itt minden labdának, minden mozzanatnak jelentősége van, fel kell nőni a feladathoz. Bizakodásra adott okot, hogy idén azért sok jó csapattal játszottunk, idegenben is megmérettük magunkat a legnagyobbakkal is, nem mondhattuk, hogy szokatlan a légkör és a tempó. Ugyanakkor a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy a kieséses rendszer más, itt teljesen más hőfokon zajlanak az események, máshogy kell feldolgozni pszichésen is. Ok nyilván tavaly is megtapasztaltuk ezt, csak ott az esélyesség nem nyomta a vállunkat és Kielben ez a nyomás szerintem minden másnál nagyobb. Most ellenünk hergelték magukat a németek, már nem csak tiszteletből említették, hogy jó csapat a Pick Szeged. Érezhetően tartottak tőlünk, készültek ránk és tudták, hogy nem csak rajtuk múlik a párharc kimenetele. Hát ebben sajnos igazuk lett, nem csak rajtuk múlt. Viszont az a határtalan önbizalom és győzni akarás elképesztő. "Wir sind Kiel." Ebben benne van minden.
Jól kezdtünk, Kallman négy góllal nyitott, ami több, mint bíztató volt a későbbiekre nézve. Kinyitották a védekezést a németek, Canellas és Duvnjak húzodott feljebb, aminek megmondom őszintén borzasztóan örültem, főleg amikor kezdtük megtalálni Vranjest a falban, Jonas pedig több helyről is betalált. Úgy nézett ki megúsztuk a meccs eleji gázolást, egy rövid ideig vezettünk is. Nem sokáig, gyorsan közétettek 2-3 gólt, hátul nem zárt jól a védelem, bár annyira még ez nem volt katasztrófális, mint Sierra teljesítménye, aki talán kettőt fogott az egész első félidőben. A szegedi meccs másik hőse, Ancsin sem tudta megismételni a vasárnapit, ő négyből nullával nyitott. A félidő második felében beállt Mindegia és Balogh támadásban, Parrondo váltotta Kallmant zavaróban és úgy tűnt bejön a szerkezeti változtatás, feljöttünk egyre, aztán ezt megcsináltuk még egyszer, de a félidő vége előtt kaptunk hármat, amivel összesítésben kiegyenlített a Kiel. Sok volt a hiba, bosszantó indulásokat engedtünk nekik, Landin is betalált egész pályáról és több játékosunk formán kívül teljesített, az említetteken kívül Robledo is, aki nem is vállalkozott, talán egyszer. A folytatásban beállt Wyszu, aki még 20 percig meccsben tartott minket, ekkor már átjáróház volt a védelmünk, tényleg az ő 6-7 komoly védésének köszönhető, hogy nem dőlt el a továbbjutás már akkor. A támadásunk még egész jól működött, ezért maradhattunk meccsben a végéig, sőt igazság szerint nyolc és fél perccel a lefújás előtt továbbjutásra álltunk! Nyolc és fél perc.. ennyi kellett volna.. Nyolc és fél perc jó játék. Ezután egy öt nullával eldőlt a sorsunk, szürreális mennyiségű ziccert és hetest sikerült kihagyni, a végén csak dörzsöltem a szemem, nem hittem el, hogy ilyen van. Demoralizáló volt a vége, a hazai meccsnek pont az ellentéte. Szívás.
A párharc során összesen 7 db hetest hagytunk ki, míg a túloldalon rosszarcú barátunk mindet belőtte. Mindet! Nem tudom még mi, csak tippelni tudok, de ennek oka van. Egyrészt nyilván a kapusok minősége is más, de ennyi kihagyott hetes nem a kapuson múlik. Ha Sterbik, Omeyer és Saric egyszerre áll bent, akkor sem lehet ennyit kihagyni. Írtam a KP-ban tegnap, hogy mentálisan elképesztő erős a Kiel és próbáljunk meg hozzájuk ebben is felnőni. Na ez nem sikerült. Pontos számokat nem tudok, de Németországban sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a mentális és egyéb fiziológiai, táplálkozástudományi, regenerációs felkészítésre, magyarul hogy a sportoló testileg és szellemileg is a legtöbbet hozza ki magából. 8-10 fős stábok dolgoznak a csapatok mellett. Nekem meggyőződésem, hogy ez a jövő, ebben kell fejlődnünk sokat, úgy tűnik a spanyoloknak is. Több edzőt hallottam nyilatkozni, akik úgy gondolják, hogy mindenhez értenek. Azért, mert tanultak negyven évvel ez előtt egy félév pszichológiát. Ezen sem ártana elgondolkodni. A másik, sokkal prózaibb dolog, hogy nem volt átlövőjátékunk megint. Egy ilyen párharcban ezt nem lehet megtenni következmények nélkül. Kallman és Bombac jó volt, az ő jó teljesítményükre tudtuk, hogy szükség lesz, de azt nem gondoltam volna, hogy mindenki más meg visszaesik. Bocsánat, Wyszu fantasztikus volt amikor lehetőséget kapott, őt mindenképpen ki kell emelni.
Verhető volt ez a Kiel, de kétszer is a maximumot kellett volna nyújtanunk, ami főleg a visszavágón nem sikerült. Sokkal jobb átlövősoruk van és fejben is jobbak, nomeg kapuban, nagyjából itt dőlt el. Több győztes típusú játékosuk van. Hiába volt jó a taktika, felállt fal ellen ezt a párharcot bőven megnyertük, de nem csak ebből áll ez a játék. Ismét belekóstolhattunk a legmagasabb szintbe, látjuk mennyire nehéz ez, de kétségkívül izgalmas és felemelő. Jövőre teljesen új csapattal újra megpróbáljuk, meglátjuk mire leszünk képesek. Addig is tegyük oda magunkat a bajnokikon és a debreceni kupadöntőn, jó lenne szépen búcsúzni ettől a csapattól, megérdemelnének egy serleget. Nehéz lesz, de ezt a gárdát láttuk már brillírozni nem egyszer, hátha végre itthon is kijön a lépés!