Jó lenne már, nem? A 2008-as kupagyőzelem óta várunk az újabb hazai trófeára, épp ideje lenne már egy újabb helyszínt kékbe öltöztetni. Mondjuk Debrecent? A Főnix csarnok tervezői már elkezdték, több helyen megjelent a szenzációs hír, hogy a székek már kékek. Az idő is jó lesz, hétágra fog sütni a nap, tehát az ég is kék lesz. Mi kell még? Ha tényleg nyerünk, akkor a veszprémiek is belekékülnek majd, az tuti. Már csak a pályán kell ennek némi nyomatékot adni, ami már csak a nagy számok törvénye alapján is előbb vagy utóbb sikerülni fog, kérdés csak az mikor. Némi okfejtegetés és visszaemlékezés után Zubai Szabi gondolatain hangolódhatunk vasárnapra.
Előzetesen feszegettem már a kupával kapcsolatos élményeimet, számomra a 2006-os volt a csúcs. Ott kérdés nélkül vertük a Veszprémet, végig domináltunk a meccsen, több egyébként is kiemelkedő játékosunk nagyot játszott, fantasztikus délután volt. 
Kék mezben feszítettem Pestre menet végig a vonaton és kellően feltűnő hangerővel mondtam a telefonba, hogy igeen megvan igeeeen megnyertük, megcsináltuk! Akkor is nagyon régóta vártunk már egy ilyen diadalra, egészen pontosan tíz évet. Hatalmas kő esett le minden szegedi szívéről, jó volt átélni végre egy aranyat. Nem mellesleg akkor is volt egy Krivonk.. Persze abban az időben Szegedre nem nyerni járt a bakonyi alakulat, hogy finoman fogalmazzak, de akkor törtük át azt a bizonyos lélektani határt, amit a következő két évben szintén megtettünk. Most annyiban más a helyzet, hogy az utóbbi tizenpár (talán 11, nincs kedvem megszámolni) meccset zsinórban elbuktuk ellenük és újabban Szegedre járni bajnoki címet ünnepelni. Azt hiszem mindenkinek tele van a hócipője ezzel, aki nem két éve Szeged szurkoló. Ugyanakkor most nem bajnoki címről van szó (még), hanem a kupáról, ami a legreálisabban elnyerhető trófea az idényben. Egy meccs semleges közegben, 60 perc pokol, egy teljes óra pörgés, 3600 másodperc parketta-tépés. Ennyire vagyunk a vágyott aranytól. No ezt az időszakot próbáljuk úgy megnyomni ahogy lehet. Felejtsünk el minden mást, az elmenő/elküldött játékosok a mellőzöttek és a túlhajtottak is tegyék le a gondokat a pálya mellé. Szép lenne egy arannyal búcsúzni ettől a csapattól. Mert ugye jövőre új célok, új remények - új csapattal.
A fő kérdés azonban továbbra is, hogyan valósítsuk meg mindezt? A szombati elődöntőkről nem sokat kell diskurálni, úgy gondolom van akkora tudáskülönbség mindkét párharcban, hogy lélekben mind a négy csapat vasárnapra készül. A veszprémi hatosfal talán a világ legjobbja, nekünk (is) komoly problémákat szokott okozni feltörni. Mindenképpen kelleni fog a lövőktől kiemelkedő teljesítmény, amivel lazítani tudunk a reteszen, nagyobb teret engedve gyors irányítóinknak. A lövéseket Ancsintól és Ilyéstől várhatjuk leginkább, remélem utóbbit nem jegeli Pastor megint egész meccsen, szükségünk lenne egy jó Fecire legalább kétszer tíz percig. Robledo és Balogh betörésekből, fellazított fal ellen lehetnek jók, előbbi még a közbelövéseivel operálhat, de zárt hatos ellen nehéz lesz. Kelleni fog Bombac kreativitása, passzai és Niko robbanékony cselei. Utóbbi bizonyos szempontból jobban meg tudná bontani azt a falat, de Dekit nehezebb kikapcsolni, ezért is bízom benne, hogy odateszi magát a szezon hátralévő meccsein. A szélsőink jók, bár ha elfogy a levegő, Kallman és Rajko is sokat hibázik. Főleg Jonasnak kell beosztani az erejét, mert neki nincs minőségi helyettese. Nem lesz egyszerű dolga, mert a nyitottunk alapembere is ő, neki kulcsszerepe lesz a veszprémi támadások szűrésében. Az utóbbi évekre visszatekintve, lövőből és beállóból vertek meg minket szinte mindig. Főleg a beállós játékuktól tartok, ami a nyitottunk ellen menni szokott, a két erőgép megtudja csinálni a helyeket. Tökéletes védekezés kell, mert erre nincs tuti recept. Ha nem megy fel kell keményedni, nincs más lehetőség. Azért régen egy Bajusz Sanyi vagy Djurkovic finoman jelezte a meccs elején, mennyire kívánatos vendég arrafele egy pirosmezes. Utálták is őket odaát, ahogy mi is Sulicot vagy Lushnyikovot. De ez ugye nem arról szól, hogy mindenki mindenkit szeressen, hanem hogy legyen már végre a nyakunkban egy arany. Szóval csak tökösen gyerekek és merjünk váltani ha kell. Remélem jól fog meccselni a Mister. Például a kapusaink tekintetében, mert egyszerűen kötelező egy kiemelkedő kapusteljesítmény. Nekem mindegy ki, de ha hátul nem működünk cserélni kell, nem engedhetünk meg betlizést.
Döntő lesz, hogy hátul mennyire leszünk stabilak, mennyire tudjuk szétszedni a veszprémi támadásokat és semlegesíteni a beállókat. Elöl pedig a zárt falukat hogyan tudjuk megbontani. Végülis tudjuk a tutit, elöl-hátul jobbnak kell lenni és készen is vagyunk.. Az a probléma, hogy ennek a Veszprémnek nincsenek kirívóan gyenge pontjai, mindenre oda kell figyelni. Azzal nyerhetünk, ha jobban akarjuk ezt az aranyat és csapatként föléjük növünk. Tökéletes meccs kell, de erre úgy gondolom képes lehet a csapat. Borzasztóan kellene már egy hazai trófea, de arről nem csak mi gondolkodunk így, hanem Zubai Szabi is. Szurkolói latolgatás helyett a továbbiakban jöjjön az ő véleménye a kupadöntőről (meg egy kicsit másról is):
Hogy érzed magad? Rendbe jött a sérülésed?
Igen rendbe jöttem teljesen, nagyon zavart már ez a megfoghatatlan sérülés. Csonthártyagyulladás volt a szervezetemben, a sokadik vizsgálat mutatta ki, hogy az ízületi tokom sérült, ez okozta a szúró fájdalmat. Nagyon örülök, hogy végre a csapattal lehetek és tudok rendesen dolgozni. Borzasztó volt a Kiel meccseket kívülről nézni.
Egy kérdés erejéig kanyarodjunk vissza a válogatotthoz. Nem tudom hova tenni Talant kijelentését, mi szerint a kudarc fők okának néhány játékosa komoly hiányosságait tartotta. Ezt hogy nem veszi észre valaki több, mint egy év alatt?
A kérdést mi is feltettük magunkban. Talán az lehet a magyarázat, hogy ő nem ismerte meg igazán a magyar bajnokságot, nem sok magyar bajnoki meccset látott és mivel azok a csapatok nemzetközi kupában nem indultak, nem mérhette fel őket komolyabb versenyhelyzetben. Az magyar első osztályban nem kellenek bizonyos készségek, nem jönnek elő hibák, amik egy Európa-bajnokságon döntő jelentőségűek. Beleesett a saját csapdájába, túlértékelt néhány játékost és ezáltal az általa megálmodott csapatot.
Min csúszott el ennyire?
A rutinos játékosokat, akik még legalább az olimpiáig tudtak volna segíteni, nem szabadott volna itthon hagyni. Véleményem szerint velük nagy eséllyel meglett volna legalább az olimpiai selejtező. Az sajnálom igazán, hogy ennek a generációnak ez lett volna az utolsó lehetősége olimpián szerepelni.
Tokió még benne lehet Neked?
Ha az erőnlétem, egészségem engedi, ott szeretnék lenni, mert nekem a válogatott szívügyem. Az olimpia pedig a csúcs, azt nem pótolhatja semmi.
Az elődöntőben szülővárosoddal találkoztok. Van-e a kövesdi csapatban még régi barátod, ismerősöd? A családod a helyszínen szurkol majd?
Molnár Ferenc nagyon jó barátom, két évvel járt felettem az általános iskolában, miatta kezdtem el kézilabdázni. Ő nyolcadik után elment az Elektromoshoz, majd ő segített elmenni próbajátékra Pestre és nekem is bejutni a csapatba. A mai napig jó kapcsolatban vagyok vele, drukkolok nekik, hogy meglegyen a bronzérem. A családom most nem lesz ott, de ők két-három hetente jönnek Szegedre. Én ritkán tudok hazamenni, ezért így találkozunk gyakrabban.
Európában feltűnően jobban megy a csapatnak, mint a Veszprém ellen. Ennyire nem fekszik a mi játékrendszerünknek az ő stílusuk vagy ennyivel jobbak?
Ezt a kérdés mi is feltettük már magunknak, nehéz rá válaszolni. Ha tudnánk az okát már léptünk volna, ugyanakkor mindig hatalmas győzni akarással lépünk pályára ellenük. Minden egyes alkalommal úgy megyünk ki, hogy most legyőzzük őket, nincs bennünk félelem vagy frusztráció e miatt. Mindig egy komoly bizonyítási vágy van bennünk, hiszen mindig a legjobb csapatok legyőzése a cél egy jó mentalitású sportolónak. Így vagyunk ezzel mi is, szeretnénk nyerni és aranyat hozni Szegedre.
Szegeden milyen a mentális felkészítés? Van lehetőségetek ilyen szakemberhez fordulni? Akár a Veszprém ellen is segíthetne lerombolni bizonyos gátakat..
Nincs mentál tréner Szegeden, a Veszprém ellen sem készülünk másként. Minden csapatot alaposan kielemezünk, mindenki ellen készülünk becsülettel bárki is legyen az ellenfél. A válogatottnál két különböző sportpszichológussal dolgoztam, úgy gondolom ők tudnak segíteni, feltárni a csapaton belül konfliktusokat, felkészülni ellenfelekre. Azonban fontosnak tartom, hogy csak akkor működik ez, ha a játékos nyitott rá, kényszer hatására nem lesz eredményes. Nálunk ez még gyerekcipőben jár, több csapatnál felismerték már a fontosságát és be is jött nekik (pl. női vízilabda válogatott). Ha csak 10-20%-ot tudunk vele javulni, már megérte. Nekem voltak bizonyos módszereim saját magam fejlesztésére, a hibák kijavítására, melyekben megerősített a sportpszichológiai foglalkozás, volt olyan, hogy szinte ugyanolyan módszerrel dolgoztunk, mint amit én is alkalmaztam előtte, ez jó visszaigazolás volt nekem. Szóval én tudok vele azonosulni. Magyarországon sokan előítéletesek, az edzők pedig konkurenciát látnak benne, pedig hasznos dolog. Ebben is kell fejlődnünk.
Mikler Roli az egyik legjobb barátod. Szoktátok húzni egymást a derbik előtt?
Általában nem, ha találkozunk inkább arról beszélünk mi történt a másikkal. A poénok persze mennek, de kifejezetten ilyen meccs előtti zrikák nincsenek.
Még nem nyertél hazai trófeát. Ha sikerül bevállalsz egy vicces feladatot? Például felénekled az Aranyesőt egy videoban? ami természetesen osztható lesz... :)
Ne is mondd.. Nagyon vágyom már egy hazai aranyra. Az énekhangommal messzire nem megyünk, nekem olyan „bár-hangom van”. Bár ne hallanánk :) De nem vagyok semmi jónak az elrontója, ha megnyerjük ígérem feléneklek egy részt videóra. A győzelemért bármit.