A feláldozhatók harcba mennek
Régen hallottuk egymást, pontosabban Ti engem. Vautor kollega komoly diplomamunkában van, ezért a mérkőzések között kellő nyugodtságra van szüksége, így nekem jutott a feladat, hogy szítsam a tüzet!
A Pick Szeged kb. 10 évenként nyer bajnoki címet, ezért lassan aktuális a dolog számszakilag. Szakmailag pedig úgy tűnik, hogy hosszú évek böjtölése után (2007 igen régen volt) eljöhet a pillanat, ami minden szegedi szurkoló vágya: aranyért játszani a jó öreg sporiban. Nagyjából minden évben másként működik a magyar kézilabda bajnokság. Most éppen nincs bajnoki döntő, ezért kvázi kupameccsként oda-vissza vágós alapon dől el az ügylet. Mindenki tudja, hogy egyelőre 30-29 oda és kettővel kell nyerni, de erről később.
A „feláldozhatók utolsó csatájukba indulnak”.
Aki látta a filmet, tudja, hogy a kiöregedett akcióhősök mentik meg éppen a világot, a zsoldos csapat még egyszer odacsap. A filmbéli tagokban és a Pick elköszönő játékosaiban egy közös van: a veszíteni való nélkül, felszabadultan indulni a harcba - na jó, ez kettő.
Mindenki tudja, hogy óriási változás előtt áll a szegedi keret, de mi nem foglakozunk még a jövővel! Amikor 10-11 játékosnak lejár a szerződése, (vagy nem jár le, de távozik), két dolog történhet: vagy belevágják a férfiasságukat az egészbe, vagy pedig felszabadultan, csak azért is megmutatják, hogy mekkora szívük van. Mert valamit kaptak a szurkolóktól, a várostól, a klubtól, vagy ilyesmi. Jelenleg a kettes számú verzióban gondolkodnak a srácok. A feláldozottak és az itt maradók együtt gondolják úgy, hogy van még egy közös ügyük itt a Tisza-parton, éppen el kellene kenni a világ egyik, az ország legjobb csapatának a száját. Kinek-kinek más a motiváció, de valahogy nekem úgy tűnik, a játékosoknak kék lett a vére és szegedi a szíve. A közös sors és a helyzetből adódó érzések óriási energiákat szabadítottak fel, egy dolog van még hátra - egy utolsó tánc az ördöggel.
Az elmúlt két meccsen partiban voltunk a buckán túliakkal. Ez óriási előrelépés az elmúlt évekhez képest, mert akkor a pontosan nulla eséllyel indultunk neki a párharcnak. Gyakorlatilag hangyányi nüansz dönti majd el, hogy ki emeli fel a trófeát. Ez a pici már nem a tudásban és a kezekben van, hanem csakis a szívekben és a fejekben. Nincs veszélyesebb az utolsó csatába induló csapatnál egy olyan katlanban, ahol az ellenfél vérét kívánják. 1996-ban Árvai Béla, a Pick bajnok kapusa mondta, hogy „Szegeden a kézilabda egy vallás”. Azt már csak én teszem hozzá, hogy ha a szentélyben összegyűlnek a hívek, akkor áldozatra várnak. Ez egy ilyen vallás, áldozati juhnak pedig legjobb lenne a Veszprém. Meg egyébként is - eltelt a cirka tíz év, a parkett igényli a pezsgőt. 
A meccseket mindig a klasszisok döntik el, ebben pedig jobban áll az ellenfél, de nekik sokkal fontosabb a BL, akár mit is mond bármelyik dunántúli szimpatizáns. Nekik még három meccs van hátra, az pedig nem ugyanaz, mintha csak ide kellene koncentrálni. Persze azt is tudják, ha kikapnak, nehéz lesz a hátizsák, amit Kölnig kell cipelni - de persze ez legyen az ő problémájuk.
Az utolsó meccs mindig ünnep, még akkor is, ha valami véget ér! Egy nagy energiabomba, ami jól időzítve nagyot robbanhat. A ballagások is nagy bulik, akkor már nem számít, hogy nem csípted Gedeont, a kis szemüveges hülyegyereket, vagy éppen a Bandi bát, a folyton őrjöngő osztályfőnököt, aki állandóan kiküldött a teremből. A banketten mindenki jól érzi magát és vidáman koccintasz a kis hernyó Gedeonnal és Bandibával is. Mert valami véget ért és egyúttal valami új kezdődik. Felszabadultan játszani remek móka, egyúttal pont leszarod, ki mit mond, gondol és úgy egyébként is utoljára élvezzük ki a pillanatot! Nagyjából ebben foglalható össze a Pick Szeged esélye, de ez persze egy csöppet bonyolultabb.
Az egyéni motiváción túl szükséges a csapat egység és persze a húzóemberek tökéletes játéka. A védekezés a kulcspont. Örömmel láttam, hogy a csapat feszesebbre vette a védőmunkát, a Veszprémet nem is lehet levédekezni a „lekövetem a kezét, lábát, meg rohadtul kitalálom, mi lesz a következő lépés” módszerével. Keményen kell ütközni végig, a határt pedig a két játékvezető fogja megszabni, a falig el kell mennünk ez ügyben, mert a túloldalt sem ministráns kórusfiúk társasága végzi a szakmát. Elő kell vennünk a jó öreg „balkáni” és magyaros verziót, mert odaát már régóta ezt gyakorolják a srácok. A játékvezetés kulcskérdés lesz a meccsen. Mint tudjuk, Sabate soha nem reklamál, azt viszont nem tudjuk, mit keres a 60 percből negyvenet a zsűri asztal közelében? Tán éppen reklamál? Továbbra is azt gondolom, hogy a sztárok nyerik meg a meccseket, a kiegészítő emberek és a csapat hathatós támogatásával. Nálunk mind a kettő remekül játszott az első meccsen. Källman és Bombac sem tud ennél sokkal többet hozzátenni. Ebből következően a többieknek kell valami pluszt beletenni a meccsbe. A plusz Robledo lehet, illetve a jobb szél, valamint Sierra elfáradása után a korábban érkező Wisu. A meglepetés ember Niko Mindegia
- a baszk kicsit magyar is lett az idők során, így ő tényleg átérzi mit jelent harcolni valamiért. Nincs kétségem, hogy Pastor mindent pontosan eltervezett, és arról sem, ha nem működik, akkor ezt a csapat fel is rúgja egy perc alatt. Ebben is jobb a Szeged, Sabate nincs hozzászokva az ilyen pokoli meccsekhez és lássuk be, nyögvenyelősen hozták az utóbbi időkben a kötelezőket. Reméljük, dob egy hátast Újszegeden a hangulattól, és ha ez lesokkolja, kapkodhat a spanyol. Sajnos nem tud Chemával kezdeni, pedig jó lenne az 5-1 ide most is. Persze a pályán bőven van, aki kompenzálhatja az esetleges edzői hibákat a pirosaknál.
Kettővel kell nyerni, mert a két utolsó szegedi meccs közé sikerült elhalasztani a Veszprémnek a Vác ellenit, ahol pont az első meccs eredményének tudatában lehetett a gólkülönbségen kozmetikázni. Ejnye, ejnye MKSZ, hát csak úgy lehet pakolgatni a meccseket ide-oda? A Lajtától nyugatra ez nem fordulna elő, de kis hazánkban ez másként működik. Persze a veszprémi pajtások, gondolom, ezt tök normálisnak tartják, hiszen a kézilabda érdeke meg ilyenek. Na mindegy, reméljük nem ez fog dönteni a bajnoki címről.
Ha már itt tartunk, természetesen nem őrültem meg, illetve igen, de én is tudom, hogy még mindig a Veszprém a bajnoki cím esélyese, de azért most bent lehet a zabszem a dunántúli valagakban, ugyanis régen volt már, amikor nem volt egyértelmű a szegedi meccs eredménye. Hiába az erőltetett nyugodtság: ez a párharc most kurvára nem lefutott, és mi itt délen érezzük a bizsergést. Igaz nem ugyanazt, mint 2007-ben, amikor mindenki tudta, hogy a Veszprém nem nyerhet Szegeden, hiszen a döntőben az összes hazait hoztuk akkor és az alapszakaszt is. De van valami a levegőben, a szurkolók egymástól kérdezgetik: meg lehet? Meg lesz, meg hát? Az utolsó tánc szombaton délután kezdődik, 60 perc nettó tömény izgalom és őrjöngés. Csak egy kérésem van: a vesztes GRATULÁLJON a győztesnek!
Ui: Nem becsüljük meg a bajnokainkat, a szegedi érzelmű játékosainkat. Az utolsó meccse lesz szegedi mezben Ilyés Fecinek. A székely srác 18 évesen döntött úgy, hogy belevág a nagy kalandba és Székelyudvarhelyt elhagyva Szegedre költözik. A félénk srácból csupa szív harcos lett. Két fantasztikus csúcspont: 2007-ben a bajnoki címben óriási szerepe volt, a visszatérése után pedig az EHF kupa Final Fourban élete meccseit játszotta. Nekem mégis picit más maradt meg Róla. Minden jótékonysági akcióban részt vett, a Körte által szervezett gyermekkórház javára tett árveréseknél mindig volt egy Ilyés Feci mez is. Szerintem ettől valaki igazán szegedi, hogy részt vesz a város társadalmi életében is. Köszönjük Feci, hogy átélhettük ezt veled!
A szurkolók is készülnek Szegeden: Pickes profilkép a divat a Facebookon, lesz felvonulás is. Egy szegedi bajnokcsapat biztosan lesz a pályán szombaton, hiszen az 1996-os csapatot köszöntjük a sportcsarnokban.Mindenki időben érkezzen , persze talpig kékben. Kezdődjön az év meccse!
Napi üzenet a végére:
„Ha nincs kitartásod álmodozni, nem lesz erőd harcolni sem” /ismeretlen szerző/
Hajrá Kékek! Csak Előre!