Megvan új csapatunk első pontja, hogy nyertünk egyet vagy veszítettünk mindenki eldöntheti és ami a legszebb, mindenkinek igaza is van. Ami biztos, játszottunk egy parázs hangulatú rangadót a német bajnokkal, egy küzdelmes, látványos, sok hibával tarkított meccset. Még alakul a gépezet, bőven bejáratás alatt van, de az már most látszik, ha egyszer odalépünk neki, lesz még benne kakaó.
A csarnokba menet valahogy nehezen jött meg az a bizonyos „Bl feeling”, kíváncsi voltam mire lesznek képesek az újak, de olyan álmoskás volt még a hangulat. Gyülekezett a kék tábor, volt aki lent a büfében vagy a csarnok előtt kortyolgatta a meccs előtti gyógysörét, volt aki a lelátóról révedt bele a melegítő játékosok látványába és volt aki régi cimborákkal bandázott a kezdő sípszóig. Mindenki másként hangolt, hogy aztán nem sokkal később kékbe borítva a sporit egy nótát fújjon a végéig, egyszerre lüktessen a csapattal. A mi sporinkban, a legendás csarnokban.
A bemutatás csapatkaptiányunkkal, Zubai Szabival indult, ő azon kevesek egyike, akik az állandóságot és azt a bizonyos „szegedi szívet” képviselik. Robbant is a csarnok annak rendje és módja szerint. Utána jöttek az újak szépen sorban, Gorboknál eszembe jutott, hogy nem is olyan régen még a Löwen színeiben tűnt fel egy langaléta szupertehetség, bizonyos Harbok, aki ugyanígy melegített a szegedi parketten 7-8 évvel ez előtt, csak sárgában. Akkor arra gondoltam, mennyire jó lenne őt egyszer szegedi színekben látni. Hát most itt van, már oroszként és más néven, de itt van. Akkoriban az olimpiai bajnokaival, Lazarovval és a többi sztárral felduzzasztott Zágrábbal és az alakuló német szupercsapattal, a Löwennel voltunk egy csoportban. Azon kevés Bl szezonunk egyike volt az, amikor nem volt esélyünk továbbmenni. Most is egy csoportban vagyunk ezzel a két csapattal, de gyorsan változik a kézilabda nagytérképe, már nem vagyunk esélytelenek, olyannyira nem, hogy azóta egyik csapat sem nyert Szegeden.
Rendkívül meglepő módon hatosfallal kezdte a meccset Jacobsen, az elején úgy tűnt nem is lesz itt gond, elégedetten nyugtáztam a nosztalgiám beteljesedését, Gorbok két hatalmas bombával nyitott. A támadásaink ettől függetlenül elég esetlenre sikerültek, néhány játékelemet próbálgattunk több kevesebb sikerrel, másokat inkább kevesebbel. Zsolti nem találta a helyét, Skube próbálta mozgatni a csapatot, Bencének ment is a betett labda, neki ha van helye szépen befordul, bárki is legyen a nyakán, ezt jó volt látni. A szélsőket nem sikerült igazán játékba vonni, bár Bunticnak volt egy szép keresztpassza Jonasnak, de a széleinken most aranybánya van, mind a kettőn, be kell őket vonni a játékba. Nézzük meg a német csapatok hány meccset nyernek szinte csak a szélekkel. Most is meggyűlt velük a bajunk, a dél-dániai Mensah nem játszott, ezzel magyarázta Jacobsen a végig alkalmazott hét a hat elleni támadást, ugyanis Du Rietz nem bírta volna a hatvan percet. Be is jött nekik az elején, az egyébként is alakuló védelmünket ízekre szedték. A két beálló és főleg Schmid összehúzták a falat, óriási helyet hagyva a biztos kezű szélsőknek. Ha meg nem tolódtunk fel, ott voltak a beállóik. Nagyon nehéz ez ellen a formáció ellen védekezni, az örökös emberhátrány kizsigerli a játékosokat, ezért is volt most nagy előny a hosszú padunk. Megoldás lehetne minél több hibára kényszeríteni őket és bedobálni az üres kapuba, de ezt még gyakorolni kell, össze kell szokni, hogy ne a pályán tornyosuló védőkbe hajigáljuk az indításokat. Látszólag nem nehéz egész pályáról üres kapuba lőni, de ha ott van előtted egy két méteres német, a másik térfélre rohan vissza a többi és még azt is figyelni kell hol tart a kapusuk, nem egyszerű. Húsz perc után hárommal mentek, már kezdte lecsavarni a hangerőt a kék tábor, nem ehhez vagyunk szokva itthon a Löwen ellen, nagyon nem (ez elsőre arcoskodónak tűnik, de nem így van?). Ekkor volt egy ember a pályán, aki megfogta és tökig tekerte vissza azt a gombot, elkezdett fogni, mint a vízfesték, nem hagyta, hogy elússzon a meccs. (Ő sem ehhez van szokva..). Marin Segoról van szó természetesen, elképesztő lövéseket fogott, felpörgetve ezzel a társakat is, innentől nagyon élt a védelem, meg is fordítottuk a szünetre a meccset, már egy volt ide! A végén azért megért volna egy kétpercet Baena látszólagos értetlenkedése, 3-4 másodperc volt még hátra, láb volt nála, szabaddobás kifelé, a német kapu meg üres. Erre ő akarta elvégezni, tette a hülyét, mialatt lepergett az idő, Palicka meg visszaért..
A második félidő álomszerűen indult, rémálomszerűen. Nagyon sokat hibáztunk, elemi passzokat rontottunk, a németek meg persze indultak, mint akiknek a génjeikbe van kódolva a rohanás. A mélypont akkor volt, amikor Guardiola futotta le a csapatunkat, azért ő ne induljon már. Ez majdnem olyan volt, mint anno amikor Lushnyikov vágtázott végig a parketten, még a gondolatától is kiráz a hideg. Ez úgy tűnik elérte a srácok ingerküszöbét is és megrázták magukat. Először stílusosan Buntic vitt végig egy indítást, végigpattogtatta a félpályától védővel a nyakán, ezzel a lendülettel pedig ismét visszajöttünk a meccsbe. Balogh Zsolti fontos gólokat szerzett, megrázta magát a második félidőre. Nála egyébként megfigyelhető ez a hektikusság, vagy a „jaj istenem Balogh Zsolti..” vagy a „jaj istenem, Balogh Zsolti!!” kifejezés jön a számra. A végére beállt Obranovic és nagyon fontos gólokat szerzett. Tetszik a játéka, ő az a tökös gyerek, akit nem kell félteni semmilyen helyzetben, ő odamegy és megcsinálja, sorsdöntő helyzetekben is. A végét nem varrnám a nyakába, passzívnál tette le a táblát Pastor, ezt visszanéztem. Ez volt a taktika, Kallman átment jobbra, elvitte a védőjét, Gaber, aki egyébként szintén emberesen mogoldotta a feladatát, majdnem a balszélen állt, Zsolti is kijjebb húzódott. Ha Sandro meg tudja verni Pettersont egy az egyben, ott be tudott volna menni. Nem sikerült, a nyakán lógott a védő, félhelyzetből ennyit tudott kihozni ebből.. Még mindig meglehetett volna, ha a legvégén Gorbok karjaiba zárja Du Rietzet, vagy simán lecsapja. Áthúzta a svéd és beverte.
A végét elrontottuk, de összességében elfogadható eredmény ez a döntetlen, inkább szerzett pont volt még ez. Ez egy jó szerkezetű csapat, lövőben komoly potenciálunk van, a szélek is rendben vannak (csak használni kellene őket), irányítóban is bíztató a helyzet, két teljesen más stílusú játékosunk van. A fiataloknak még idő kell ahogy az várható volt. Sego egyértelműen pozitív meglepetés, látszik mennyire élvezi az első számú kapus szerepét, ilyen közönség előtt végre kiteljesedhet és úgy tűnik van is minek kinyílnia benne. Zubai mellőzését viszont nem értem. Ok, van két tank beállónk még rajta kívül, de ennyire nem gondolom, hogy partvonalon kívül kellene helyezni, remélem csak sérülés miatt nem játszott. Ja és amikor van két vajkezű jobbszélsőnk, akkor ők lőjék már a heteseket, nekem ez olyan evidens lenne. Egyébként jó lesz ez, kíváncsian várom összeszokott csapatként mire lesz képes ez a társaság. Tavasszal megtudjuk, de addig is van még 13 csoportmeccs, a következő Zágrábban, ahol hasonló küzdelemre számítok.
Hajrá Szeged!!