Megvédtük a várat, újra kitűzhettük a trikolórt! Tegnap a meccs előtt és után megemlékeztünk az 56-os hőseinkről, drapériával és himnusszal. Most pedig megemlékezünk tegnapi hőseinkről, akik verejtékes csatában, vállvetve küzdöttek a betolakodók ellen és győztek! Olyan meccs volt, mint amire számítani lehetett: birkózós, küzdős, sok hibával tarkított és brusztolós. Aki nem ismeri ezt a sportágat, nem biztos, hogy tegnap szerette meg a látottak alapján, de ez nem is baj. Mindenképpen kellett ez a két pont (pláne igaz ez a csoport többi eredményét ismerve), ezért kicsit sem érdekel a játék minősége most, ami győzelem esetén amúgy is megbocsátható. Érzékeltette a találkozó súlyát, hogy közel teltház fogadta a csapatokat. Szép számmal érkeztek breszti szurkolók is, végig lelkesen buzdítva övéiket. Ehhez gondolom hozzájárult a Vakegérben a meccs előtt eltöltött idő és elköltött fűtőanyag is, melyek garantálták a kellően oldott hangulatot.
A meccs első negyedórája előrevetítette mire számíthatunk később, viszonylag sok hibával tarkított játék és kőkemény védelmek voltak mindkét oldalon. A fehéroroszok két nagy lövővel álltak fel, de a félidő felére cserélniük kellett, mert mindkettőt hatástalanítottuk. Sem Jamali, sem Kristopans nem brillírozott, talán ha egyet lőttek harminc perc alatt összesen. Stojkovic viszont fickándozott, az a cundere a legelején demoralizáló volt. Mindezt Rajko passzából, hogy teljes legyen az öröm. Nálunk Bodó Ricsi lőtt egy szépet, Buntic kettőt, sőt még szélre is ment a labda, amit Mario bevágott. Nem tudott elhúzni egyik csapat sem, szívósan tapadtak Kristopansék, aki egyébként második beállóba is bement néha. A védelmünk ekkor tényleg nagyon jól zárt, nem egy labdát szereztünk, más kérdés, hogy a felét elszórtuk vagy kihagytuk. Jonas eléggé indiszponáltnak látszott, úgy tűnik tényleg elfáradt, csak felvillanásai voltak. A félidő közepén mindkét edző cserélt, nálunk Zsolti szép gólokkal indított, Sandro is betalált, Jonas helyett meg bejött Zubai kettes védőnek, visszaálltunk hatosfalra. Szabi csak védekezett, támadásban jött Bánhidi. Bence és Gaber egyébként jól dolgoztak elöl, Skube passzaiból jöttek a hetesek, a végén ezzel nyertünk. Kapusteljesítmény nem sok volt megint, a meccs ezen részében furcsán hangzik, de nem is hiányzott olyan nagyon, mert el sem jutott lövésig az ellen. A túloldalon Atman és Syhlovich már hatékonyabbnak bizonyultak a két toronynál, amivel - és a mi hibáinkkal - négy gólos hátrányát egyre csökkentette a Breszt. Kicsit kiengedtünk a végén.
A második félidő elején Ricsi góllal kezdett, a Jonasnak adott kínai passza pedig zseniális volt. Ő általában a félidők elején jó, akkor mintha kellő önbizalomkoktél bugyogna még benne, elvállalja 9-10 méterről, ahogy kell és persze be is mennek ezek a bombák nagyrészt. Aztán eltűnik. Most volt egy hatalmas bombája később, aminek láttán egyszerre ugrott a csarnok, de ez nem jellemző. Valahogy el kellene érni nála, hogy úgy érezze mindig az első tíz percben van. Tegyünk ki a csarnokban egy nagy órát és tekerjük vissza folyamatosan, hátha jönnek a gólok tőle később is. Egyébként neki az önbizalmát kellene helyretenni, eléggé emócionális emberke, nem túl nagy élettapasztalattal megspékelve. A beállóink jól dolgoztak, csinálták a helyeket, bár azt még mindig nem értem, miért csak kettő támad, amikor hárman vannak. Mindegyik másban jó. A támadásaink ma néhány fellángolástól eltekintve gyengék voltak, de a védelemmel kompenzáltunk, ezért nyertünk. Jó volt látni a küzdést, Gorbokot ahogy a kapu mögötti lelátón jobban gesztikulál, mint néhány vérmesebb szurkoló és a győzelmet, ami idén először jött össze hazai pályán. Viszont, nem látok vezért a csapatban, kapuban bántóan gyengék voltunk, csak a védelem minősége ma ezt kompenzálta. Zsolti végre jól lövi a heteseket, szép átlövései vannak, de még sokat hibázik és nem passzol. Jonasnak három napig folyamatosan aludni vagy meditálnia kellene, hogy hétvégére újra köztünk legyen, mert gondolom neki is jól esne egy Veszprém verés. Sandronak is csak momentumai vannak. Szóval lesz még min dolgozni, de az akarattal nincs baj, alakul ez.
Néhány hetes szünet következik, utána jön a Celje és a Kristianstad oda-vissza még idén. ha jó helyen akarunk végezni a csoportban ezeket a meccseket hozni kellene. Nem lesz egyszerű, főleg idegenben, mert nincs még egyben a csapatunk, de tavasszal brutális öt meccsünk lesz, most sokkal könnyebb pontokat gyűjteni, mint akkor. Bár a csoport hétvégi eredményeit látva nyugodtan eltehetjük a matekfüzeteket, ebben a nyolcasban bármi előfordulhat, gyűjtögessünk aztán meglátjuk.
Fotók: Kiss Marianna