Avagy Komámasszony, hol a labda?
A Pick Szeged edzőjéről lesz még szó, de beszéljünk kicsit a derbiről. A Veszprém visszatért az alapszakaszba, az MKSZ mellesleg ismét változtatott a bajnoki kiíráson, pl. a Bundesliga szerintem húsz éve változatlan módon folyik és mégis a legjobb bajnokság. „Minden változik a lényeg nem az a jó az elmúló években”: A papírforma szerint a Veszprém és a Pick Szeged ebben a szezonban négyszer játszik egymással a bajnoki címért.
A kiírás sajátossága továbbá, hogy az egyik csapatnak elég egyszer legyőzni a másikat, hogy bajnok legyen. Igen, de nem ez a meccs volt az. Miről szólt tehát a derbi?
A Pick Szeged ezzel a győzelemmel finoman jelezte igényét a bajnoki aranyra. A meccset látva ez az igénybejelentés igencsak megalapozottnak tűnik.
A Veszprém harminc akárhányas keretéből húsz használhatatlan játékos van az ilyen meccsekre, a sok most nem volt elég. Sabate sokkot is kapott és még azokat sem használta, akik a szűkebb keretben kaptak helyet.
A Pick viszont tökéletesen felkészült a rangadóra lelkileg fizikálisan és taktikailag is. A hangulattal és a motivációval nem lehetett gond, azt már az elején tudtuk a kérdés a CSAPAT egységben rejlett, mert derbit csak azok szoktak nyerni szerte a nagyvilágban, ahol ez a részegység is működik.
A védekezésünk feszes volt és megfelelő keménységű, egyedül Palmarsson érezte a rést a pajzson, a többiek csak vergődtek a megújított tiszai partfal ellen. A megszerzett labdákból pedig robogott a szlovén szuper expressz Mario Sostaric. A falban Gaber és Bánhidi is keményen dolgozott, Skube az atomhangya pedig az őrületbe kergette középen Timuékat. A piros védők időnként komoly oknyomozásba kezdtek Stas hol létét illetően. Hogy mekkora bajban van a Veszprém Nagy Laci beállásával be is bizonyosodott. Jobban bízott benne Sabate, mint a többi padon ülőben, vagy saját magában. Laci jött és arra elég volt a rutin, hogy elkerüljék a nagyobb arányú vereséget.
A szegedi edző viszont remekül gazdálkodott az egész kerettel beosztva mindenki erejét.
Azt évek óta tudjuk, hogy csak akkor nyerhetünk, a buckán túliak ellen, ha kevés gólon tartjuk őket, mert lövő párbajban nincs esélyünk, 23 gólon tartani bármikor is több, mint elég, tulajdonképpen nem is lehetett más a vége, tök egyszerű játék ez a kézilabda.
Beszéljünk a kézilabdázás Guardiolájáról Juan Carlos Pastorról!
Hasonlóan a katalán sztáredzőhöz ő is három években gondolkodik. Pep általában lelép a harmadik év után és máshol újrakezdi a puzzle kirakását. Pastor maradt a harmadik év után is, de gyakorlatilag tök ugyanaz, miután szinte a teljes keretet kicserélte a ciklus elejére. Abban is hasonlít a két spanyol, hogy a saját elképzeléshez keresi meg a játékosokat, nem sokat foglakozik a klub tradíciójával, szívfájdalom nélkül elküld bárkit a csapattól, hogy helyette a kirakósba megfelelően illeszkedő másikat hozzon. Teljes mértékben leszabályoz minden apró kérdést meccs közben és meccs előtt is. Persze ehhez óriási felkészülés szükséges az edző részéről, nem csoda, hogy a Pick legnagyobb beruházása lassan egy 3D mozi terem lesz, annyit videóznak a fiúk. Pastor mindent kitalál „csak” végre kell hajtani. Zseniális a dolog, és abban mindenki egyetért, hogy egyedülállóak mindketten a szakmában.
Mindketten hazai környezetben kezdték a stílus kipróbálását Pep szeretett Barcelonájában, míg Pastor a szülővárosában Valladolidban vezette be a stílust. Persze jobb az, ha az elején nem cseszegeti senki őket, mert az már akkor kiderült, hogy igen csak megosztja a szakmát és a szurkolókat is a koncepció.
Guardiolát mindenki sztáredzőnek tartja, mert a Barca egy csoda csapat volt a kezei alatt és a spanyol válogatott is sokat profitált a katalánok stílusából. Konkrétan mindenki megtanulta a világon a „Komámasszony hol a labda kezdetű népdalt”.
Igen ám de a Barcában volt egy zseni Lionel Messi, akit okosan nem korlátozott még Guardiola sem. Mellesleg a más kultúrában felnőtt Bayern esetében már nem volt annyi siker. Igaz a németeknek nincs Messijük.
Pastor még nem járt be ilyen sikeres utat legalábbis klubcsapatnál még nem. Nagy kérdés hogy a kézilabdás változatnál meg van –e szegeden a zseni, mert nélküle nem működik minden esetben a Pick támadása. Viszont az már bizonyosan látható, hogy a Pick védekezése a rendszer alapja. Ha nem kapunk sok gólt kevesebbet kell a támadásokkal foglakoznunk, és akkor tényleg „csak”egy zseni kell. Persze Pastor azt hangoztatja, hogy nem kell „Messi” a rendszer nélküle is működik. Az biztos, hogy tökéletesen felkészíti a csapatát a legjobb elemzők egyike a világon. Én hiszek neki és remélem, hoz nekünk egy bajnoki aranyat 2017 májusában. Egyébként is kb tíz évente történik ilyen, éppen aktuális a dolog.
Szombaton bebizonyosodott, hogy a Pastor által kitalált stratégia a megfelelő játékosokkal a legjobbak ellen is működik. Ezzel együtt én sem vagyok a legnagyobb rajongója, bár ismétlem elismerem a kiváló szaktudását. Ő nem szereti az egyéniségeket és nem is tűri meg őket. Nekem hiányoznak, mint Újházi Húslevesből a csigatészta. Ha viszont Ő kell a harmadik bajnoki címhez legyen,akár az ördöggel is szövetséget kötnék, nemhogy Hókuszpókkal.
Szép volt fiúk!
Gyerünk kékek!
A képek: Mol Pick Szeged Kézilabdacsapattól nyúltam