Hektikus válogatott héten vagyunk túl, furcsa eredményekkel, még furcsább játékkal, de talán a lényeg megvan, a kijutásunk nem került veszélybe. Gyorsan eltelt ez a három hetes BL szünet, egy nagyon fontos, izzadtságos győzelem a legutolsó momentumunk a Breszt ellen, most pedig jön a Celje! A szegedi szurkolóknak ez a leginkább várt őszi kirándulás, egy jó kis szlovén túra nem túl messze, jó helyen, jófej hazaiakkal. Az elmúlt hetek mutatott játéka egyértelműen optimizmusra ad okot, a hátralévő négy idei meccsből várhatóan ez lesz a legnehezebb, de hozni kell, mert a csoport első három helyének egyike a cél.
Azonkívül, hogy a szurkolóik jófejek, nincsenek túl jó emlékeink rólunk. Nekem például életem legfájóbb veresége fűződik hozzájuk. Emlékszünk még, tizenpár éve ők voltak a címvédők és Celjében játszottunk egy döntetlent a nyolcaddöntő első meccsén. Előző évben is kiütöttük a címvédőt (Montpellier), gondoltam ráállunk erre a szép szokásra. Itthon vezettünk hárommal a szünetben, jól ment a szekér, uraltuk a meccset, de a végét elrontottuk, ha jól emlékszem az utolsó öt percben egyetlen gólt kellett volna lőni, egyetlen egyet és döntetlennel mi megyünk tovább (idegenben lőtt több góllal), de nem. Ott nem jött össze semmi, Rutenka tenyérbemászó képe maradt előttem, ahogy ordít a sípszó után. Hosszú volt az út hazafele minden szegedinek, hosszabb mint bármikor, pedig nem hagytuk el a Szeged táblát. Később még egyszer játszottunk velük egy második csoportkörben, ott vereség, itthon győzelem lett a vége, de az maximum a presztízs miatt volt érdekes, mindkét csapat simán kiesett.
A jelenlegi Celje messze van fénykorától, de egy fiatal, tehetséges, szívós kis csapat és hozzánk hasonlóan a hazai pálya nekik is komoly plusz erőket ad. Az első körben megverték a Zágrábot, a legutóbbiban pedig életmentő pontot raboltak Kristianstadból, így a köztes három vereség ellenére kifejezetten jól állnak a továbbjutó helyekért vívott harcban. Legjobbjuk Zarabec, a még Skubénál is alacsonyabb irányítójuk egy híján húsz gólnál tart, de a társak kiszolgálásában talán még jobb. Pikáns kis párharc lesz Stassal, lehet is tippelni ki lesz eredményesebb. Mackovseket tavaly montpellieri színekben láthattuk, akkor levettük egész eredményesen. Celjeiként jobban megy neki, de időszakosan lehet csak veszélyes, amíg tud koncentrálni, ha kiesik a ritmusból vége. Figyelni kell még a szlovén Zubaira (Poteko) és persze a szélsőkre, a Kielce által csábítgatott Jancra és régi jó ismerősünkre Luka Zvizejre. Jó lesz őt újra látni, a góljain kívül a védekezése maradt meg leginkább a szegedi éveiből, Andjelkoviccsal ketten úgy néztek ki egymás mellett, mint két tesó és úgy is pörgött kezük-lábuk mint a motolla. Szinkornban nyomták Denivel. Ő már bőven túl van a zeniten, de okozhat kellemetlen perceket.
Ahogy már említettem, az utóbbi hetek játéka kifejezetten bíztató, jó előjelekkel utazunk erre a rettentően kemény meccsre. Szerintem ez nehezebb lesz, mint a zágrábi, bár azóta mi is jobbak lettünk. A Veszprém elleni Skubét szeretném látni, ott zseniálisat alkotott, a Celjét meg nagyon jól ismeri, neki ez a meccs olyan lesz, mint nekünk a Veszprém elleni, bízom benne megmutatja nekik magát. Ha ő jól mozog, a beállóinknak is könnyebb lehet, Bence egy kicsit visszaesett az elmúlt meccseken, de Gabert is külön hajthatja a volt csapata elleni meccs, nomeg ott van Szabi, aki birkózhatna egyet szlovén hasonmásával. Gorbok is velünk lesz, teljes a keret, egyedül a kapuposzt miatt aggódok, a Veszprém ellen egészen elfogadhatót nyújtottak, de azért messze van ez a megnyugtatótól. Az első két kör Segoját akarom látni, akkor nem lehet bajunk. Most először esélyesként megyünk Celjébe, képesek vagyunk győzni, jobb csapatunk van, csináljuk meg!
Hajrá Szeged!!!