Az idegenbeli hengerlés után nyugodtan várhattuk a svédek elleni visszavágót, mellyel megkezdődött a csoportkör második szakasza. A papíron könnyebb ellenfelek hetei ezek, lassan a végére érünk és nem érheti szó a ház elejét, eddig csont nélkül hozzuk a hozhatókat. A vártnál talán szorosabb meccsen, de magabiztosan küldtük haza az egyébként tisztességesen felkészült és komolyan küzdő svéd csapatot. Ilyenkor szoktak szimpatikusnak nevezni egy ellenfelet, majd nagyvonalúan megveregetni a vállukat, hogy milyen fasza kis játszópajtások vagytok. Voltunk már mi is ezen az oldalon nem egyszer, de jobb ez így, a másikon.
Jonas, Ricsi és Bendegúz is a maródiak táborát erősítette, főleg utóbbit sajnálom e miatt, most lett volna lehetősége érdemben bizonyítani BL meccsen is, pech. Ricsinek sem ártott volna egy kis tapasztalatszerzés, reméljük a Celje ellen már bevethető lesz. Előzetesen számolhattunk vele, hogy összekapja magát ez a Kristianstad, Lindrentől várható is volt, hogy próbál minket meglepni az elején és szorosan tartani az állást a végéig. Így is lett, kihasználva a bágyatag védelmünket okos befutásokkal rendre tiszta embereket találtak a falban, a kinti meccshez hasonlóan rövid ideig vezettek is. Elöl nekünk sem volt különösebb gondunk, Bence minden labdából gólozott, nagyon szépen megtaláltuk sokszor egymás után. Később jobban figyeltek rá, de akkor meg ott volt Gorbok, aki ismét elhelyezett néhány bombát, bár viszonylag sokat hibázott is. Bunta nagyon élt az első félidőben, ismét jó passzt adott Pedronak, aki megmutatott valamit cunder-tudományából. Aztán leszedte Sego hajszálpontos indítását, az is nagy zsuga volt. Skube jól szervezett, egyre inkább kezd élni a kis szlovén, jól passzol, a lerohanásokat is jól vezényli le, közben gólozik. Ha így fejlődik, meg lesz oldva az irányítóposzt. A balszélső poszt hiánya azért meglátszott a játékunkon, nehéz így rendesen szétszedni egy hatosfalat, még ha nem a klasszis kategóriából való, akkor is. Petrus azért összeszedett egy kipattanót, amit becsületére mondva be is vágott.
A szünet után vártuk, hogy az első félidő gólzuhatagából a svédek termését a védelmünk feszesebbé tételével megritkítjuk és sikerül elhúzni. Pár percig ment is a szekér, meglett az öt gólos előny, miközben nyolc perc alatt kaptunk kettőt. Ezt követően viszont megtorpantunk, elöl sok volt a hiba, amiből indítottak a svédek. A beállójukat ők is rendre megtalálták, Lipovac az összes eddigi meccsén lőtt annyit, mint most. Szívósan kapaszkodtak, feljöttek egyetlen gólra. Érezhető volt, hogy nagy baj itt nem lehet, de azért kezdett kínos lenni a szitu. Sandro feltűnően nem értette meg magát Skubével, háromszor eljátszották ugyanazt a mellépasszt. Lőtt két szép gólt és szerintem az a baja, hogy menne ő előre mint a bivaly, a Zágráb iskola szerint, itt viszont be van szabályozva, amit ezek szerint nehezen visel. Vagy nem erőlködik annyira a taktika tökéletes elsajátításán, mondván egy évig van itt csak úgyis. Nem tudom mi az igazság, az biztos, hogy láttunk már tőle sokkal jobbat. Azért ha baj van, jó hogy lesz egy ilyen típusú játékosunk tartalékban. Gabert lehet még kiemelni, ő is hibátlant hozott, ezt a svéd védelmet megették Bencével. Szabi csak védekezett, de azt legalább sokat tehette. A vége ismét sima lett, gyorsan visszatettük közé azt az öt gólt, ebben Sego is vastagon benne volt, fontos labdákat fogott, úgy tűnik kezdi megtalálni magát ismét.
Korrekt kis csata volt, csiszolódott a csapat, de valószínűleg nem erre a meccsre fogunk emlékezni, ha vissza kell idézni a szezont. Jövő héten még jön a Celje, az egy picivel nehezebb lesz, de meg kell csinálni, hogy nyugodtan készülhessünk a tavaszi menetre. Az már biztos, hogy stabil csapatunk van sok variációval, az alapjátékunkat biztosan tudjuk hozni, ezzel a nálunk gyengébb ellenfeleket behúzzuk. Ez ideáig nagyon jó, rajtunk kívül csak a Kielce nem botlott úgymond kiscsapat ellen a csoportban, ebből a szempontból lépéselőnyben vagyunk. Abból viszont nem, hogy nem nyertünk még rangadót, tavasszal ebben kell előrébb lépni, eggyel magasabb szintre kapcsolni és megpróbálni pontot szerezni idegenben is közvetlen rivális ellen, mert most nagyon úgy néz ki, hogy az első és negyedik hely közé bárhova be lehet kerülni, ami különös izgalmakat tartogat a végjátéknak.
Szép volt Fiúk! Hajrá Szeged!
Képek innen