Megszereztük a celjei skalpot másodszor is, egy könnyed meccsen, ünnepek előtti fieszta hangulatban sikerült őket két vállra fektetni. Megvan az összes elvárható győzelem, maximális ponttal hoztuk le az elmúlt öt meccsünket, ami egy nagyon jó alapot teremt a tavaszi folytatáshoz. Mondhatjuk úgy is, hogy teljesítettük ezt a szintet, simán végigmentünk a pályákon, ezután pedig eggyel magasabbra lépünk és megnézzük ott meddig tudunk jutni. Ez a kiegyensúlyozott teljesítmény egyébként nem magától értetődő dolog, sok más csapat is képes nagy különbséggel nyerni ebben a mezőnyben, hogy aztán egyszer csak váratlanul kikapjon egy olyan helyen, ahol szintén esélyes. Nálunk ilyen nincs és ez mindenképpen erény.
Jobban kezdtek a szlovénok, ahogy várható volt felszabadultan, könnyedén próbáltak meg kézilabdázni, amivel negyed óráig vezetni is tudtak. Szellős volt a védelmünk, megtalálták a réseket. Elöl sakkozgattunk, kicsit nekem darabosnak tűnt a játék, néhol kosárlabdára emlékzetető ritmusváltásokkal. Bánhidit azért meg-megtaláltuk ebben az időszakban is, de Gajicot sikerült naggyá tenni. Pár perc elteltével felpillantottam az eredményjelzőre és három góllal vezettünk. Felpörgött a játék, de annyi hiba volt mindkét oldalon, hogy szinte fel sem tűnt a szlovénok gólínsége. Ekkorra összeállt a védelem, haraptunk a falban, sorozatban szereztünk labdákat, amivel nagyon gyorsan közétettünk egy megnyugtató különbséget. Skube szépen mozgatta a csapatot és gólozott, nagyon jól dolgozik össze a beállókkal, ez különösen Gaberrel látszott a második félidőben. Pedro ismét kapott néhány labdát, azokat be is lőtte és volt egy gyönyörű kínai kapufája, jobb kézzel átvette a levegőben a labdát, áttette a bal kezébe, majd lendített és lőtt. Kapufa lett, de a mozdulat zseniálisra sikeredett.
A második félidőben nem volt más dolgunk, mint megtartani a tisztes távolságot. Jobb oldalra jött a Balogh-Sostaric duó, kapuban meg továbbra is Sego állt, aki ebben a játékrészben ismét elkapta a fonalat. Biztató a formája, remélem tavaszra tovább fog fejlődni. Gorboknak az első percekben lőtt gólja után besült a tára, nem akart neki összejönni több, Sandro jött a helyére, aki próbálkozott tisztességesen, de valahogy nem találja a helyét. Igyekezett ő, volt is egy szép váltása Skubéval (ami ugye múlt héten fordított felállásban háromból egyszer sem jött össze), de neki még meg kellene találni a helyét tavaszra, mert nagy szükség lesz rá. Van benne lehetőség. Egyébként az átlövőink közül senki sem nyújtott maradandót finoman fogalmazva, de ez most belefért. Nem úgy Gaber és Skube, külön-külön is jól ment nekik, de azt az összhangot ami kettejük közt van, élmény nézni. A szlovéneknél Zarabec jól szervezte a játékot, ügyes gondolatai vannak és hihetetlen módon kúszik be a falba, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Bár ebben a mi kis szlovénünk is jeleskedett. Zarabecnél is igaz a fordított arányosság a testmagasság és a hangképző szervek tekintetében, olyan vehemenciával tud pörölni, mint a kistestű terrierek.
Összességében azt hiszem elégedettek lehetünk az őszi teljesítményünkkel, megvertük végre a Veszprémet, hoztuk az összes úgymond kötelező meccset a BL-ben, szépen alakul a csapat, van egy nagyon magabiztos alapjátékunk, amit bárhol, bármikor elő tudunk venni, van két hasonló sorunk, egyedül talán a Kielce meccset sajnálom, azt ott meg kellett volna nyerni, most vezetnénk a csoportot. A zágrábi győzelem viszont nagyon sokat ért ez már látható. Tavasszal öt nagyon nehéz meccsel folytatjuk a sorozatot, Bresztben muszáj lesz nyerni az elején, hogy aztán odaverjünk egyet a Vardarnak itthon. Na az nagy meccs lesz. Addig is holnap plüssmacizunk egyet a csurgóiakkal, karácsony előtt még be kell venni Tatabányát, hogy aztán a franciaországi vb-n szoríthassunk a válogatottnak. Nem fogunk unatkozni.
Szép volt Fiúk! Hajrá Szeged!
A képeket Kiss Marianna készítette.