Isten ments, hogy elvegyük Töcök kenyerét, de arra reálisan nem számíthattunk, hogy még ma posztot fog kreálni a Szeged történetének legújabb legendás győzelméből, mert nyilván jól megérdemelt kocsmai elfoglaltságát gyakorolja épp. Igen, arra gondolunk, hogy iszik, mint állat.
A Pick közben tovább írja azt az sci-fit, amit egy hónapja kezdett, mi lassan tényleg nem tudjuk, hol vagyunk. Köszi, srácok, ez gyönyörű volt!
Őszintén szólva arra számítottunk, hogy a Löwen meccsekkel ellentétben a Szeged ezúttal megpróbálja igazán lassítani a játékot, és még múltkorinál is keményebb védekezéssel 25 gól alatt próbálja majd tartani a Kielt. Ebből semmi nem lett, mert bár a jó védekezés és a szükséges kapusteljesítmény is megvolt, a szerzett labdákból, védésekből óhatatlanul következett a gyors játék és a sok gól. Szegedi gól.
Ha valakinek lett volna bármilyen kételye afelől, hogy a Szeged ma márpedig szét akarja harapni a THW-t, az úgy a 10. perc körül már csak pislogott, mint hal a szatyorban. Mi speciel abba a kategóriába tartoztunk, akik borzasztóan bíztunk benne, hogy hozni fogjuk azt, amit a Löwen ellen láttunk. Mármint azt a felkészültséget, tudást és hatalmas akarást, ami ahhoz kell, hogy a nyilvánvaló hiányosságokat pótolni tudja a csapat. Azt, amit Källman csinált, 12 nappal a vakbélműtéte után. (...csillicsék párizs felé félúton ítak rám, hogy vegyem már ki a KP-ből Jonast, mert ő biztos nem fog játszani a műtéte miatt...)
A Kiel pedig készült, ez látszott is, hogy mást ne mondjunk, a nyitott ellen keresztbe induló lövőkön, amivel bajban is voltunk. De ez az egész nem számított, mert elöl mindig annyit tettünk hozzá, hogy megmaradjon a fór. Kellett ehhez persze a nem létező kieli kapusteljesítmény, de akkor is, érted, egyszer vezettek! Összesen. Pastor munkájával kapcsolatban ez egy olyan durva visszajelzés, amire már most sincsenek jelzők. Mert lehet valakinek gyenge kapusa, ha nincs, aki lőjön. Ma volt lövőkedv bőven, és nemcsak Bombac és Zsolti, de Robledo, Feci és Ancsin is hozzátette a magáét, épp úgy, mint az RNL ellen.
Bődületes pedagógus kell, hogy legyen Pastor. Ebben a párharcban nem tűzhette ki célként a srácoknak a továbbjutást, mert kiröhögte volna mindenki. De a hazai meccsen, egy (újra) tomboló csarnokban igenis reális cél volt a győzelem. Ezt láthattuk mindenkinek és ezért tudott visszajönni -1-ről a Szeged a hajrában. Mert itt még nem az összesítést kellett nézni. Itt és most csak egy nap volt, egy este, egy meccs.
Ahogy a csapat - és Bombac meg Zsolti az interjúkban -, mi se szálljunk el. A Final4 a mai ellenére sem realitás, ahhoz egyszerűen túl nagy a különbség a két csapat között. Nem játékban, azt láttuk ma, hanem a csapatok rutinjában, komplexitásában, hátterében (és leginkább az utolsóban). De amit vártunk, azt megkaptuk: a Kielnek innentől extra teljesítményre és/vagy az EHF segítségére lesz szüksége Kölnhöz.
Ez a mai meccs végképp le kellett, hogy vegye a teher utolsó, apró darabkáját is a fiúkról. Innen már nincs vereség, nincs vállalhatatlan eredmény, mert a Szeged már most kimaxolta a szezonját, kivívta Európa tiszteletét. Innentől minden meccs jutifali.
Úgyhogy nem is kívánhatunk mást, csak, hogy a fiúk jövő héten ezzel a mentalitással nyomják végig a meccset. És közben verjék meg a Kielt még egyszer, természetesen.