Ez el lett cseszve, nem tudom szebben megfogalmazni. Mindkét pontot otthagytuk Bresztben és az a második félideji játék egyhamar nem fog kimenni a fejekből. Régen láttam már ennyire indiszponáltnak és tanácstalannak a társaságot. Néhány fellángoláson, bagyakorolt játékelemen kívül nem működött igazán semmi, sebességben még a hazaiakat is sikerült alulmúlni. Így némiképp tehermentesítettük magunkat az utolsó négy fordulóra, mert a vágyott harmadik hely messzebbre került, mint a fehérorosz város Szegedtől.
Gyorsan hozzá is tenném, hogy ez meg ne érdekeljen minket különösebben, a negyediknél hátrébb sem nagyon végezhetünk (egymás ellen jobbak vagyunk a Bresztnél), lelkiekben készülhetünk valamelyik bundás csapatra (vagy a Veszprémre) a nyolcaddöntőben. Ott kell majd csúcsra járatni magunkat.
Jók voltak az előjelek, nálunk mindenki bevethető volt, odaát viszont hiányzott Atman, aki nélkül kalkulálhattunk egy viszonylag statikus breszti támadósort. Hát annyira nem voltak azok, úgy mentek be kettes külsőn a melák átlövőik Jamalival az élen, hogy mozdulni nem tudak rá a védőink. Ez a támadási módszer emlékeztetett a gimnáziumi éveimre, amikor Barok tanár úr próbálta a fejünkbe verni a taktikát: "Ne gondolkozz Fiam, jön a húzás, aztán tűzés be egyes-kettes közé!" Néha kiegészítette még bátorító szavakkal, amiket most nem idézek. Bebeshko mester valószínűleg összetettebb rendszerben gondolkodott, mint mi régen a Ságváriban, de ez a fegyver egy jódarabig hatékonyan működött mindkét oldalon. Egyébként is gól lett minden lövésből, ami valahogy eljutott a kapunkig, negyed óra után úgy tűnt komoly hátrányba kerülhetünk. Elöl próbáltunk sakkozgatni, de olyan lassan csináltuk, hogy könnyen levédekezték a hazaiak. Később összekaptuk magunkat, Bodó lőtt néhány bombát, jobbszélre gyönyörű labdák mentek, a beállókat is megtaláltuk, Buntic is elkapta a fonalat, így a vezetést is átvettük pár röpke pillanatra. A félidő döntetlen lett, sok góllal, de bízhattunk a jobb folytatásban.
Ez a bizakodás pár perc után szertefoszlott, körülbelül addig voltunk partiban. Utána sikerült negyed óra alatt kettő azaz kettő gólt lőni és a meccs végéig fenthagyni egy olyan sort, amely láthatóan teljesen hatástalan volt az egyébként meglepően mozgékony breszti fal előtt. Két irányítóval és Balogh Zsoltival sikerült megtalálni a lehető legalacsonyabb falat, akik a nem létező résekbe nem tudtak befutni. Tényleg nem értem, a Mister azért változtatni szokott, ha nem megy valami, érthetetlen számomra, miért hagyta ezt a szenvedést, ami tíz perc után látszott, hogy nem működik. Kallmannak volt két jó befutása, hátul meg az öt-egyes védekezés - ugyancsak Jonasszal - megmentett minket a nagyobb különbségtől. Gorbokkal és Bunticcsal megpróbáltam volna, igaz Szergej sem volt a topon, de néhány lövésük talán beakad, több helye lett volna a beállónak és a szélekekre is vélhetően több labda megy. A másik oldalon nem tették meg azt a szívességet Jamaliék, hogy leeresszenek, bebombázták magukat a győzelembe.
Felejtsük is el az egészet, ennél csak jobb lehet a következőkben. Nem tartom szerencsésnek, ha a fáradtságra vagy a vb miatti szünetre fogjuk a rossz játékot, mert minden csapatnak ugyanilyen nehéz visszarázódni. Talán annyi lehet a mentségünk mégis, hogy a Pastor-system egy nagyon aprólékos, nagy odafigyelést és sok gyakorlást igénylő rendszer, amit nehezebb lehet beizzítani. Meglátjuk jövő héten mire leszünk képesek, a helyezésekért folytatott birkózást szerintem engedjük el és játszunk felszabadultan a hátralévő négy meccsen. Harapjunk, küzdjünk, csapjunk oda a Vardarnak végre, de tartalékoljunk is a kieséses szakaszra, ne lőjük el az összes puskaport.
Hajrá Srácok, kapjátok össze magatokat!
A képek a Breszt facebook oldaláról vannak.