Jobb, mint a múlt héten, de megint kevés volt. Nagyon készültünk a Vardar ellen, nem számolgattunk, egyszerűen "csak" meg akartuk verni őket végre. Tavaly után megint nem jött össze és valljuk be, most talán még inkább magunkat vertük meg. A Pastor-tanítvány tanítványai kezdik átlépni az árnyékukat, nagyon úgy tűnik behúzzák ezt a csoportot, hála nekünk (is).
Elég lassan ébredünk a téli álomból, a második tavaszi vereséggel tényleg elszállt a harmadik hely lehetősége, lehet még csodában bízni, de én a hátralévő három meccset már a nyolcaddöntőre való felkészülésnek tekinteném. Így nézve ez a mai vereség sem tragédia, bár azért hazai pályán ne szokjunk már hozzá olyan nagyon. Döcögősen indult a meccs, a breszti védekezés színvonalát idéztük, szűk negyed óra alatt beszedtünk vagy nyolc gólt, rendre a vendégeknél volt az előny. A félidőhöz közeledve összekaptuk magunkat, mínusz eggyel fordultunk, de látható volt, hogy nyerhető ez a meccs, bőven van bennünk tartalék. Skube tartotta a lelket a csapatban, észrevette a réseket és jól találta meg a beállókat is. A hetesekkel az elmúlt évek szép szegedi hagyományait idéztük, egy sem ment be. Bár azt nem értettem, miért a padról beszálló "hideg" játékosok lőtték, ez szerintem nehezítette a dolgot. Sego mire elkezdett védeni lesérült, jött Sierra, aki egészen korrekt teljesítményt nyújtott a meccs végéig. Sterbik szintúgy a másik oldalon, még mindig ki tudja szedni lábbal a felső sarokból.. Nem tudom igazak-e a pletykák vele kapcsolatban, de ez a mai meccs megerősített abban, hogy tudna ő még segíteni nekünk.
A második félidőben felkeményedett a védekezés, az első félidő nyolcasához képest most három gólt kaptunk körülbelül negyed óra alatt, így sokadik próbálkozásra átvettük a vezetést, majd elléptünk kettővel. A támadásaink semmivel nem voltak jobbak, de a kapott gólok csökkenése meghozta az eredményt. Nem ízlett nekünk ez a macedón védekezés, ha valaki, Raul Gonzalez jól ismeri Pastor rendszerét. Gyakorlatilag levédekezte egymást a két csapat, vagy egyszerűbben fogalmazva kioltotta egymást a két hasonló rendszer. Mindkét oldalon láthattunk sakk-mattig kijátszott figurákat, jól mozogtak a védelmek, bár nekünk sok bajunk volt a kis Dujshebaevvel, főleg az elején nem igazán tudtuk követni. Pláne ha Karaciccsal nyomták a kereszteket, azt idegesítően gyorsan és pontosan játszották le. Hol lesz ebben a rendszerben Kristopans helye? Talán ott, ahol Bodónak, a végére beszállt Ricsi is és bombázott egy fontosat, sajnos csak egyet, több előkészítéssel lehetett volna ez a szám magasabb is. A végére elfogyott a szufla, legalább három labdát ajándékoztunk nekik, ami elképesztő ezen a szinten. Skube is elfáradt, egy ilyen szintű meccsen nem lehet hatvan percig bírni tökéletes koncentrációval, bármennyire is jól ment neki, kétszer tíz perc szünetre szüksége lett volna. Alapvetően én nem a bírókat okolnám a vereségért, bár finoman szólva sem kaptunk hazai pályát. Az utolsó percekben, amikor Skube kezéból kitépte a labdát Gyibirov, az meccset eldöntő szituáció volt, +1 helyett -1 az utolsó percre. Durván benézte (?) a két orosz.. Mindenesetre nekünk sokat kell még javulni, használjuk ki a hátralévő meccseket.
Képek: delmagyar.hu, 24.hu