Nem sikerült az előzés, pedig odaléptünk neki az elején, sokáig úgy tűnt lesz elég kakaó lenyomni a nagy sárga, kissé komótos Ikaruszt, de elfogyott a szufla és vissza kellett sorolnunk a pöfögő doboz mögé. Direkt adtam a felvezetésnek talán túlzottan is optimista címet, úgy gondoltam itt most egy életünk, egy halálunk, megmutatjuk mit tudunk és igenis kijöhet belőlünk egy olyan teljesítmény, ami Kielcében is elég lehet. Több van bennünk, ez számomra nem kérdés, az viszont annál inkább, hogy a decemberig szépen fejlődő gépezet miért akadt meg. Miért nem tudjuk azt a szintet sem hozni, ami két hónapja már ment? Miért nem tudunk kikecmeregni a gödörből?
A hangulatra nem lehetett panasz, a szép számú szegedi tábort egy igazán megkapó élőképpel fogadta a hazai siserehad, jó érzés látni a sportnak ezt az oldalát, amikor összehozza az embereket, kapcsolatokat épít, egységbe kovácsol. Ez tényleg szép dolog, maradjon is meg sokáig! Lengyelhonban mindig hangulatos kis hétvégék kerekednek a kiutazóknak, ők a drapi mögötti emberi oldalt is megtapasztalhatták, úgy tudom volt bandázás a lengyelekkel bőven. Fogadott szegedi szurkesztársunk, Füli képeit itt böngészhetitek.
Ránk ijesztett a Kielce az elején, Strlek három gyorsa góljára csak eggyel válaszoltunk, bár Manuel barátunknak azért hathatósan segítettünk a gólgyártásban. Gyorsan megnyugtatott minket a csapat, Gorbok elemében volt, óriási bombákat eresztett a hosszúba. Zsolti belőtte az első hetest (amit akkor még jó jelnek tekintettem), Buntic pedig lőtt, passzolt, még a bíróval is felsegíttette magát, ha már az kiosztott neki egy sárgát. Skube szintén jól nyomta az elején, jól találtuk meg a beállókat, főleg Bence tudott helyzetbe kerülni. A félidő közepén átvettük a vezetést és az egyébként sok hibával tarkított meccsen meg is tartottuk a félidőig. Döbbenetes mennyi kapufa, eladott labda, kihagyott ziccer volt mindkét oldalon és így is 27 gól esett az első félidőben. Sierra nem remekelt, a 18% elég sovány, szerencsére Szmal sem ment sokkal feljebb e tekintetben. A lengyeleknél Aguinagaldét nem tudtuk tartani, mellette Strlek és Bieleczki villogott, szinte csak ők lőttek gólt. Az első harminc perc így rendben is volt, látszott, hogy ebből tényleg bármi lehet.
A második félidő elején úgy tűnt, komolyan gondoljuk a bravúrt, még tíz percig uraltuk a játékot. Sierra jól fogott, a védelmünk penge volt, elöl még megtaláltuk Gabert. Nem villogtunk különösebben, de a Vardar meccshez hasonlóan ebben a periódusban még a védelem kompenzált, 20-18-ra vezettünk! Ami innen jött az viszont ismét az érthetetlen kategória. 8--1-re nyerte a Kielce a következő 10-12 percet, amivel eldöntötte a meccset. Sikerült megint találni egy olyan sort, ahol szinte senkinek nem ment. Nézzük csak, Gorbok elfáradt, Skube is. Zsoltinak nem ment, külső lövések nem voltak, ezért betömörült a lengyel fal amennyire csak lehet, Így a beállók is csak szenvedtek és mivel mi konzekvensek csak nekik akartunk betuszkolni minden labdát, törvényszerű volt a sok hiba. Szélre szinte semmi sem ment. A kör pedig bezárul. Azt nem értem csak ebben, hogy ez a Misternek miért nem tűnik fel? Miért nem lehet betenni egy Bodó Ricsit, hadd lőjjön már a szaggatotton kívülről párat vagy éppen Sandrot, aki az első félidő végén tíz perc alatt hármat vágott, ugyancsak kintről. Netán Bunticot, aki jobban játszott Zsoltinál, mégis csak fele annyi játékpercet kapott. A beállókat forgatta, még Szabi is kapott perceket támadásban, de külső lövések nélkül reménytelen volt a helyzetük.
Tényleg nem értem, mert lett volna lehetőség változtatni, olyan emberek ültek a padon, akik lendíthettek volna a csapat szekerén. Az első félidőben be is jöttek ezek a cserék, a másodikban mért nem lehetett hozzányúlni? A lengyeleknél minden poszton rotált Talant, még Lijewski is viszonylag sok pihenőt kapott, pedig ő egy klasszissal jobb Paczkowskinál, szerintem. Készülhetünk nagy eséllyel a Kielre, a következő két meccset már nyugodtan lehet felkészülésnek tekinteni a zebrák elleni párharc előtt (kisebb csoda esetén jöhet csak más csapat) és csiszolgatni a játékot. Vagyis nem, nem csiszolgatni, hanem újragondolni a csapatszerkezetet, mert most úgy érzem csiszolgatással nem jutunk előrébb. A Kiel is meg fog minket enni ezzel a játékkal, pedig finoman fogalmazva sem jók. Ha valami nem megy változtassuk meg, sokkal több van ebben a keretben. Vagy kérvényezzük, hogy 40 percig tartsanak a meccsek, mert akkor csont nélkül vezetnénk a csoportot.
Hajrá Szeged! Csak kifele a gödörből!
Képek innen