A rossz tavaszi kezdésnek önmagában nem lesznek komoly következményei, ha nem folytatjuk ezt a szériát. Csoportmeccsekről van szó, amikbe látványosan bele lehet tojni, meg is teszi ezt néhány csapat (pl. Kiel), hogy aztán az egyenes kieséses rendszerben helyreállítsa a becsületét. Így is lehet, bár öt vereséggel belemenni egy sorsdöntő csatába mégsem lenne olyan vicces, a tartásunkat is ápolni kellene. Erre kiváló alkalom egy Zágráb elleni hazai ütközet, kint nyertünk, hazai pályán sem lehet más a cél, mint megállni a lejtőn és elindulni ismét a jó irányba.
A horvátoknak is fontos lesz ez a meccs, de nem mindenáron. Le kellene szakítani őket már az elején, éreztetni, hogy ne nagyon álmodozzanak itt pontokról, mert ha megérzik a vérszagot, a végén odateszik magukat. Nekik a Celjét kell verni jövő héten a biztos továbbjutáshoz, de potya pontokat itt sem fognak hagyni. Jól kezdték a tavaszt a horvátok, elhoztak egy pontot Bresztből és megverték otthon a svédeket, amivel megadták az esélyt maguknak, hogy az utolsó forduló dönthessen a továbbjutásról. Egyes vélemények szerint a Breszt majd visszakapja azt a pontot a sehában. Valóban az az egy pont most életmentő a Zágrábnak, de ki gondolta volna, hogy a Celje négy pontot gyűjt tavasszal? A derék szlovének egyébként megajándékoztak minket egy újabb lehetőséggel, hogy odaérjünk a harmadik helyre. Többet nem tudnak már tenni, lassan élhetnénk is vele.
A legfontosabb feladat ma mindenek felett a győzelem! Nincs ha, akkor, de , azért, mégis, akármekkora lelki terhet is jelentsen ez kék fiainknak, ma muszáj nyerni. Nem a csoportbeli helyezés miatt, magunk miatt. Az önbecsülésünk miatt. Nézzük mit is lehetne tenni. Ősszel a horvát nyitottat szépen átjátszottuk, Sostaric egyik legjobb meccse volt, de Obranovic is szenzációsan játszott, remélem lesz lehetősége bizonyítani ismét. Gondolom mindenki hallotta már, visszatért Pavlovic a horvát csapatba, de ami lényegesebb, az őszihez képest várhatóan ez egy sokkal harapósabb gárda lesz. Nem igazán szeretjük az erőszakos balkáni stílust, fel kell készülni rá taktikaig és lelkileg is, mert kapni fogunk belőle. Ha viszont ez meg van nincs mitől félnünk, a hegyomlás beállóinkkal, a jó szélsőkkel (ha kapnának labdát), mozgékony irányítónkkal és lövőinkkel minden adott ahhoz, hogy szétszedjük azt a védelmet. Sőt, még Obranovic és Buntis személyében két olyan játékosunk is van, akik nem gondolkodnak, ha oda kell sózni földieiknek, de legalábbis nem fogja őket meghatni a kemény stílus. Nagyon bízom benne, hogy megtaláljuk az eredményes felállást, nem csak 40-45 percig. Lehet cserélgetni, minden posztra megvannak a hasonló képességű embereink, ez olyan jól működött ősszel, ne felejtsük már el! Kapuban vagyunk még elég vékonyan, ott most nem számíthatunk kiemelkedő teljesítményre, örüljünk ha Sierra egy jó átlaggal kihúzza a hatvan percet, mert Martin nem hiszem, hogy szerepet kapna. Bár jó lenne.
Hozzuk vissza azt a november-decemberi formát, azzal a magabiztos játékkal ma is nyerni fogunk, ebben nem kételkedem. Vissza kell találni a helyes útra, mert három hét múlva már a lehető legélesebben kell nekimenni a nyolcaddöntőnek, addig meg még van csiszolnivaló bőven. Nem ez lesz a szezon meccse, de elsősorban az önmecsülésünk miatt csináljuk meg! Hajrá Szeged!