Különböző okok miatt megcsúsztam kissé a meccs utáni értékeléssel, de a lényeg még mindig ugyanaz, megvan az első tavaszi győzelem! Egy félidőn keresztül harapott a Zágráb, aztán a 40. perc környékére olyan előnyt sikerült kiharcolni, ami eldöntötte a meccset. Ugye mennyivel jobb így negyven perces csapatnak lenni? :) Zsolti feltámadt poraiból, Sierra pedig igen magas szinten védett, így sikerült ez a győzelem Skube nélkül is. Szerdán már Löwen meccs, ezért ez a kis iromány annak a beharangozójaként is szolgál.
Az első félidő a küzdelemről szólt, a teltházas mérkőzésen fej-fej mellett haladtak a csapatok, nem sikerült leszakítani a szívós horvátokat. Az elején variáltuk a védekezést, a nyitottunkat kijátszotta a gyorslábú soruk, élén Pavloviccsal, aki többször "beandjelkovicsozta" magát a résekbe. Mondjuk ő a hatosfalunknál is megcsinálta ugyanezt, jól mozgott egész meccsen. A zárt falunk már jobban működött, bár az első negyedóra elteltével vezettek a vendégek, szinte minden támadásukból gól lett. Nálunk Sandro kezdett, először azt hittem a három vereség után beújít a Mister, de a félidő környékén kezdett gyanússá válni, hogy Skube nem egészséges. Ettől függetlenül most jobban tetszett a rotálás, mint eddig, végre Ricsi is kapott lehetőséget, amennyit fent volt a pályán élt is vele. A beállóinkra nagyon figyeltek, főleg a meccs első felében sikerült nekik semlegesíteni Bencééket, de ekkoriban Zsolti lövőformája átlendített minket a holtpontokon. Gorbok is megszórta magát, Sandro is jó volt, így szorosan, de vezettünk a meccs felénél. Utóbbi kapcsán érdemes megjegyezni, hogy volt néhány eladott labdája, ami valóban bosszantó, de ha valaki alig játszik heteken keresztül, nem lehet elvárni, hogy hatvan percig tűpontosan teljesítsen. Láttuk Skubének sem ment, meg úgy senkinek. Ezért is tartanám jó dolognak, ha sz őszhöz hasonlóan a továbbiakban is több bizalmat kapna az ún. második sor. Sok meccs lesz még idén. No, de a szünet után tíz perc kellett nekünk, egy atomvédekezéssel és Sierra bravúrokkal megfűszerezve, hogy hét gólos előnyt építsünk ki, eldöntve ezzel a meccset. Ezután már láthatóan mindkét csapat az utolsó, sorsdöntő meccsére tartalékolt.
Ugyanis megint mehetünk a harmadik helyért, a Löwen celjei vereségével ismét lehetőségünk van előre lépni. Talán nem túlzott optimizmus kijelenteni, hogy igenis reális esélyünk van rá. Felépült Du Rietz, számomra kissé meglepő módon vele együtt páholták el az oroszlánokat Celjében, de a mannheimiek BL formája nem túl meggyőző, hogy finoman fogalmazzak. A Kielcét még megverték februárban, de a következő három meccset nem teszik ki az ablakba, még úgy sem, hogy abból kettőt nyertek. Biztosan el akarják kerülni a Kielt, ezért odateszik majd magukat ellenünk, de most nem érzem bennük azt az átütő erőt. Ha a Zágráb ellni második félidei védekezést és kapusteljesítményt legalább megközelítőleg hozzuk és elöl is visszatérünk a magabiztos megoldásokhoz, bőven lehet esélyünk. Meg azért egy rangadót illene megnyerni, nem? Döbbenetes ez a csoport, belegondolunk, ha mondjuk csak a Vardar elleni hazait hozzuk, elsők vagyunk? Ha az nincs természetesen, esély viszont van a harmadik helyre. A Silkeborggal azért jobb lenne találkozni az egyenes kieséses rendszerben, mint egy beélesített Gislasson csapattal, bármennyire is tűnnek most gyengének a kieliek, tavaly is micsoda feltámadást nyomtak, majdnem a döntőig meneteltek. Szóval tegyük oda magunkat, aztán lesz másfél hetünk készülni a Veszprémre, de ez a meccs egyébként is fontosabb. Jó lenne megfelelő önbizalommal menni akár a Bakonyba, de még inkább a nyolcaddöntőbe, amihez most játszani kellene egy nagyot. Mutassuk már meg, hogy tudunk mi rangadót is nyerni! Tavasszal elkél majd ez a tudomány többször is.
Hajrá Szeged!!