Meccsnapra ébredtünk! Nem is akármilyenre, hosszú évek után újra az alapszakaszban is megmérkőzünk a buckalakókkal. Sokáig tűnődtem a héten, hogy mit lehet írni beharangozónak, mert őszintén szólva nem szeretem a tét nélküli meccseket, ez meg az. Olyan felvezetés a tavasz hátralévő legfontosabb meccsei előtt. Aztán szépen lassan előtörtek a régi érzések, a "Szeged-Veszprém" feeling, a semmihez sem hasonlítható derbi érzése! Ez a meccs egy örökrangadó, a hazai kézilabdaélet alfája és omegája, a nagybetűs meccs! Rengeteg emlékkel, történettel, örömmel és bánattal, melyek tartalommal töltik meg és ahogy a nevében is benne van, rangot adnak neki. Mert egy rangadó nem attól lesz igazi, hogy az első két helyezett játszik egymással, hanem a története miatt, a hozzá kapcsolódó ezernyi emóció miatt, aminek ha ismét megérzi az ember az ízét, téttől függetlenül előtör az adrenalin! Na ez történik most is azt hiszem! Néhány óra és derbi Veszprémben!!
Nagyon egyszerű a képlet, maximum kettővel lehet kikapni és miénk az alapszakasz (na jó hárommal is talán és akkor a gólkülönbség dönt, ha igaz még a tavalyi kiírás). A legtisztább helyzetet viszont egy győzelem vagy pontszerzés jelentené, mégpedig a tatabányai meccs miatt. Nem mennék most bele, hogy az óvás kellett-e vagy sem illetve milyen formában, de az tény, hogy a közvélemény szemében zuhantunk egy nagyot, amit első lépésben úgy lehetne visszafordítani, hogy attól az eredménytől függetlenül behúzzuk az alapszakaszt. Akkor nem lenne kérdés, egyértelmű helyzetet teremtenénk és az április végi meccset akár az ifik is lejátszhatnák. Nézzük meg a Celje taktikáját, ők nem bolygatták a múltat (pedig annak a zágrábi meccsnek nagyon komoly tétje volt), viszont felhívták a figyelmet, hogy minek nem szabadna megtörténni a jövőben és láss csodát, minden kézilabdabarát telesír egy zsebkendőt a monitor előtt. Az más kérdés, hogy a Zágráb cserébe még jobban kiszúrt velük, kiejtették őket a Sehából is. No de erről ennyit, csak ezért lenne különösen fontos pontot szerezni, ami nem lesz egyszerű.
Nem lesz az, mert kezdenek összeállni. Mindenkinek letisztult a sorsa, megszűnt nekik a meccsdömping és úgy néz ki sikerül ezt a néhány hónapot még egy irányba tekintve letudni. Ettől persze nem lesznek verhetetlenek, túl sok újdonságot sem várok tőlük, de amit rutinból tudnak, azt produkálni fogják. Sabate azzal a 8-10 játékossal fogja végigcsinálni ezt a tavaszt, akikben bízik, a többiek meg lehozzák a kismeccseket a bajnokságban. Az a kezdőcsapat viszont évek óta együtt van és ha kicsit is rendet tesznek a fejekben jó teljesítményre képesek. Nekünk az lenne a feladat, hogy ezeket a megszokott, jól működő játékelemeiket kiiktassuk amennyire lehet, mert csapatként, taktikailag még mindig magunkat érzem erősebbnek. A keretünk is bővebb lenne, már az elméletben pályára léptethető játékosokat nézve, csak remélem Pastor használni is fogja a merítési lehetőségeit és meglepjük őket valamivel. Gondolom nyitottal kezdünk, ők meg zárt hatossal, ha mindkét oldalon összeáll a védelem, kőkemény ütközetre számíthatunk. Nekünk meg kell fogni a lövőiket, de akkor még mindig ott vannak a gyorslábú irányítóik a beállósokkal, nem lesz egyszerű összehangolni mindent, de ez a védelem bizonyította már, hogy nagyon jó teljesítményre képes. Az irányító-beálló kapcsolat nálunk is kiemelkedő, nagyon fontos lenne Gorbok jó játéka lövőben, meg persze Ricsié is, csak szegénynek az önbizalma megint nem verdesi az egeket. A másik oldalon bízom Zsoltiban, de ha nem megy neki rögtön hozni kell Buntát, neki az ilyen hőfokú meccsek úgyis fekszenek és vele a szélsőknek is több lehetősége lesz. Kapuban Sierra remélhetőleg tartja a formáját, ha nem be kell dobni Kastelicet.
Ha már Csilla volt olyen kedves és emlékeztetett minket vujinka taplóságára, akkor én ajánlom minden szegedi figyelmébe a már rongyosra nézett felvételt a tíz évvel ez előtti veszprémi győzelmünkről, ahol Puljezevic simán kirúgta Markóka hetesét, hogy aztán ő maga lője be Pericnek. Ennél felemelőbb érzést nehezen tudok elképzeni, én megnéztem újra és duplájára szökött az írás elején már bizsergő adrenalin!
Ne szaporítsuk tovább a szót, mutassuk meg nekik a pályán, hogy mire vagyunk képesek! Nyertünk már Veszprémben, nem is egyszer, egyáltalán nem lehetetlen feladat, tegyük le a névjegyünket, ültessük el a fejükben, hogy idén már komolyan bejelentkeztünk a hazai címekre, tíz év után ismét!! Hajrá Szegeeeeeeeeeeeeeeeeeed!!!!!!