Ez férfimunka volt! A sírból hoztuk vissza a meccset, de a végén már nem volt kérdés kié lesz az alapszakasz. Játszottunk egy nagyon jó meccset Veszprémben, abszolút felnőttünk a feladathoz és most már tényleg bejelentkeztünk a hazai címekért. Jó felvezetés volt ez a kupa- és bajnoki döntők előtt, beáraztuk magunkat és a párharcot is. Nem lesz toronymagas esélyes a Veszprém, de nekünk sem lesz meg az az esetleges előny, hogy félvállról vesznek. Izgalmas, parázs meccsek elé nézünk, ahol bármi megtörténhet. Addig viszont élvezzük ki ennek a sikernek az ízét, összesítésben mi vagyunk a jobbak, két meccs alapján megvertük a bakonyiakat. Nem sűrűn volt ilyen az utóbbi években, ezért is esik jól különösen a szegedi lelkeknek, még ha ezzel nem is nyertünk egyelőre semmit.
Az új csapatunk még nem járt Veszprémben, ami számomra inkább előnyt jelentett, hiszen biztosan nem rendelkeztek a játékosok azzal a bizonyos "fóbiával". Nagy kérdés volt, hogy fel tudjuk-e venni a versenyt idegenben is, lesz-e annyi tartás a csapatban, ami a végéig szoros meccset eredményez. A médiában több helyen is olvashattuk, mekkora tétje van ennek a rangadónak, amit őszintén szólva nem értettem, hiszen a hazai második meccs jelenthet némi előnyt, de nem ez volt a lényege ennek az egésznek. Részünkről mindenképpen azt tartom a fő hozadéknak, hogy most már tényleg elhiszi a csapat, meg lehet ezt csinálni! Hiszen megcsináltuk. Igaz ez csak a főpróba volt, de világosan látszik, hogy képesek vagyunk rá. Ezt a hitet, ezt a mentális többletet kell beletenni a hátralévő meccsekbe is és akkor az előadás is közönségsiker lehet, elsősorban délen. Most kell szerénynek maradni - ahogy a meccs előtt rendkívül figyelmesen több veszprémi kolléga is figyelmeztetett - és alázatosan dolgozni, mert van miért.
A meccs nem úgy kezdődött, hogy ez az első két bekezdés megszülethessen, felrémlettek az utóbbi évek alázásai, amikor az első félidőben eldőlt az egész. 10-4-nél és 12-6-nál ilyen érzése volt az embernek, kissé keserű humorral jegyeztük meg, hogy most még biztosan csak altatunk, majd megmutatjuk az igazán fontos meccseken. Haha, persze ezt a lelke mélyén senki sem hitte el, hiszen átgázolt rajtunk a Veszprém az első húsz percben, közünk nem volt az egészhez. Tulajdonképpen Sierra védései miatt nem lett vége a történetnek. Elöl nem volt elképzelés, a beállót kivették, lövéseink nem voltak, meg úgy dinamika és ötlet sem. Hátul is szellősek voltunk, tényleg csak Sierrának köszönhettük, hogy nagyjából meccsben maradtunk. A félidő vége felé kezdtünk éledezni, két nagyon jó labdát kapott Mario, amiket be is vágott (vagy pörgetett), ahogy kell, Ricsinek is volt egy jó passza, a lövései sajnos nem ültek, bár azon a pár percen kívül nem is kapott több lehetőséget. Gorbok formán kívül van egy ideje, nem tudom mi lehet az oka, de nagy szükségünk lenne rá a hátralévő meccseken. Jonas sincs csúcsformában, bár sok lehetősége neki sem akadt. Zsolti szépen belőtte a heteseit, így "csak" négy gólos hátrányban mentünk pihenőre. Egyértelmű volt, hogy gyökeres változásra van szükség a második félidőben, hogy megtaláljuk a nagyon jól záró veszprémi fal ellenszerét.
Jött is a változás, a mester csak megtalálta azt a hatost, ami már képes volt eredményesen támadni. Sandro gyönyörű gólokat lőtt, kellett az a lendület, amit ő képviselt. Nagyon jól találtuk meg Bencét, talán túlzás nélkül mondhatjuk, klasszis gólokat lőtt. Néha egyébként az volt az érzésem, hogy nem kellene a végtelenségig erőltetni a beállós játékot, de addig sakkoztunk, míg rendre megtaláltuk. Ha nem, akkor jött Sandro vagy Skube az alsó lövéseivel. Zsolti is beköszönt, a heteseket továbbra is belőtte, hátul is megtaláltuk a megfelelő formációt és a fáradó veszprémi csapat ellen jól zártunk, Sierra meg folytatta a remeklést. Fogalmam sincs mi lett ezzel az emberrel, de elképesztő formában van az utóbbi hetekben. A vezetést nem tudtuk átvenni, pedig ha a végén Buntic ziccere bemegy, az egyik pont biztosan a miénk. Ez persze feltételes mód és a lényegen nem változtat, jó volt látni ezt az összeszedett és eredményes játékot. A meccs után megállapítottuk Töcökékkel, hogy végülis mindenki jól járt, nekünk megvan az alapszakasz, de Csilla kívánsága is teljesült, megvolt a közte hat is :) Sabate bírózása inkább megmosolygtató (pláne, hogy ő sosem foglalkozik a játékvezetőkkel), én biztosan elfogult vagyok, majd a semlegesek kijavítanak ha nem így van, de ez a meccs nem róluk szólt, ami talán a legnagyobb elismerés nekik. Az is látható, hogy Laci nem fogja egyedül bírni a tavaszt, hiába a hatalmas keret, ha nem használják. Ez már legyen az ő problémájuk, mi simogassuk a lelkünket még egy darabig, csak mert jó érzés! Szép volt Fiúk!
Hajrá Szeged!!!
Képek innen és a galériából.