Döntsük el amint lehet!

Elérkeztünk a nyolcaddöntő visszavágójához, ha nem történik valami negatív irányú csoda, bemasírozhatunk a legjobb nyolcba, történetünk során negyedszer. A rangja, ünnepi hangulata meglesz ennek a visszavágónak, de azért vigyázni kell, megmutatták a dánok az első meccsen is oroszlánkörmeiket. Nem szabad bealudni az elején, egyébként is gyakorolnunk kell az első húsz perceket, mert azok is a meccs részei és a tavasz hátralévő fontos találkozói előtt nem ártana újra belejönni ebbe is. Egyébként jó esetben az lesz a kérdés, hogy mikor sikerül megroppantani a dán alakulatot, remélem minél hamarabb.

Eddig háromszor voltunk negyeddöntőben, először a '96-os bajnoki cím után a Barcával játszottunk, majd 2004-ben a címvédő Montpellier elleni felejthetetlen meccseket követően (amikor az ifjú Karabatic kérlelte Nikolát, hogy hadd nyerjenek legalább egy góllal) jött a Magdeburg. A legutóbbi negyeddöntős látogatásunk két éve volt, amikor is a Löwen elleni parádés meccsek után a Kiel jelentette a végállomást. Utóbbi találkozónak a hazai odavágója volt egyébként az egyetlen negyeddöntős győzelmünk. Nem a statisztikákban akarok elmerülni, sokkal inkább emlékezni szeretnék, felidézni azokat az érzéseket, amikor továbbmentünk a BL negyeddöntőjébe! A Karabaticsék elleni szegedi meccs vagy a Löwen elleni idegenbeli meccsekre gondolva még mindig feláll a szőr a hátamon, azok kisebbfajta csodának számítottak akkoriban, olyan meccsélmények voltak azok, melyek nagyon sokáig megmaradnak. Ez a párharc annyiban más, hogy mi vagyunk az esélyesek és ha továbbmegyünk semmi más nem történik, csupán érvényesítettük a papírformát. Elméletileg. Gyakorlatilag meg nem, mert a BL negyeddöntő az BL negyeddöntő, a jövőben stabilan oda akarunk kerülni, de most még különleges az íze, kóstolgassuk csak már ma kora estétől újra!

Nincs meg bennem az a hatalmas para, valahogy nem tudom elképzelni, hogy a múlt heti második félidőt olyan szinten alulmúljuk, hogy kiesés legyen a vége. A csapat azért nem kényelmesedhet bele ennyire, de tényleg úgy érzem, ez meglesz és pont. Inkább arra leszek kíváncsi, hogy az eddigi hiányosságokat, visszítérő hibákat vagy formaingadozásokat mennyire tudjuk kezelni. Az első húsz percről már beszéltünk, bár hazai pályán ezzel nem lehet gond. Pastor jól forgatta a csapatot az utóbbi időben, mindig megtaláltuk azt a formációt, ami eredményes tudott lenni. Örökös visszatérő téma a szélsők helyzete, elsősorban a jobb oldaliaké. A formájukkal kapcsolatos kritikákat nem értem, mert egyszerűen nem kapnak labdát. Nem arról van szó, hogy a helyzeteik nagy részét kihagyják. Nem tudtam még megfejteni miért nem használjuk őket, a beállónak és a lövőknek egyértelműen több szerep jut, de a szélsőknek így is többet kellene vállalni. Egyik ok lehet Zsolti, akinek nem a passzolás az erőssége, amíg ő van fent, nem megy labda szélre. De tőle függetlenül sem látom, hogy kezdeményeznénk a szélekre menő figurákat, Jonas irányába jobban megvan ez. A Barcelona mindig is a klasszis szélsőiről volt híres, de a Valladolidnál sem rájuk épített Pastor úgy emlékszem. Nála egyszerűen nem ez a prioritás, nagyon úgy tűnik. Ricsi remélem kicsivel több szerepet és bizalmat kap, Bence visszatér, vele sokat erősödünk, Sierra meg tartsa meg jó formáját a szezon végéig!

Utoljára talán decemberben írtam ilyet, de szeretnék egy örömjátékot ismét. Felszabadult, ötletes, precíz kézilabdát hatvan percen keresztül, amely alapot adhat az elkövetkező nagyon fontos tavaszi meccsekre. Jelezzük, hogy itt vagyunk, nem véletlen vagyunk itt és nem csak látogatóba jöttünk!

Hajrá Szeged!!!!!

Képek a csapat fb oldaláról.