"Két gombóc párizsit szeretnék. - Három lett, maradhat?" Egy ilyen vagy ehhez hasonló kijelentéssel szívesen megbirkóznék a mai meccs után, mert az azt jelenteni, hogy megvertük a Párizst Karabaticsostól, Gensheimerestől Mikkel Hansenestől. Igaz, a párizsi fagyit még nem találták fel, de a párizsi krémet már igen, ami sok sütemény alapját képezi. Nincs más dolgunk, mint lefagyasztani és már szedhetjük is a gombócokat. Egyszerű, nemigaz? Már csak azt kell elérnünk, hogy ténylegesen lefagyjon ez a sztáralakulat a szegedi katlanban. Hűtsük le azokat a kölni reményeket francia részről vagy legalábbis toljuk el egy héttel a döntést!
A lehető legnehezebb ellenfelet kaptuk Kölnért, egy olyan csapat érkezik Szegedre, amelynek nagyon kevés gyenge pontja van, minden poszton olyan játékosok szerepelnek, mint akiket az álomcsapatokba szoktak elképzelni. Ha posztonként végigmegyek a kezdőn, talán 1-2 helyen tudnék jobbat mondani, de lyukas posztjuk tényleg nincs. Elég egyértelmű céljuk a BL győzelem és erre minden esélyük, adottságuk meg is van. Az utóbbi években nem sikerült, ezért ne legyen kétségünk, bármekkora sztárok is bármennyi elnyert címmel, ellenünk harapni fognak. Nem hiszek abban, hogy nagyképűen jönnének Szegedre, de ne legyen igazam. Noka bácsi összerakta őket, még ha a vártnál több időbe tellett is ez. Tavaly az egyik KP írásakor hívta fel a figyelmet room303 kolléga, hogy kísértetiesen hasonlít a Párizs játéka az egykori kielire. Kevés cserével, támadó-védekező játékosokkal nyomják végig a meccseket amennyire lehet. Annyi változás mindenképp szembetűnő, hogy a Párizs jobban alkalmazza a ritmusváltásokat. Piszkosul gyorsak tudnak lenni középen is, ha akarnak, akár Narcisse akár Karabatic mozgatja őket, de időnként olyan öregurasan passzolgatnak, hogy aztán egy pillanat alatt szétzilálhassák a lankadó védelmet. Érdekes megfigyelni, mennyire gyorsak a középső embereik is. Az irányítók mellett Hansen és Rémili is eszméletlen ruganyos, termetükhöz képest hihetetlen sebességük van. Mindketten olyan helyzetekből lőnek, amikor már ember nem gondolná, hogy fognak. Kicsavart, kiszorított helyzetből, sokszor ütemtelenül képesek lőni. Talán e miatt robbant be Rémili és szorította ki a kezdőből a klasszikus horvát iskolán nevelkedett Stepancicot.
A Nantes elleni első meccsen még nem játszott Karabatic, de Narcisse is tökéletesen megoldotta az irányító posztot. Nikola személyisége magával ragadja a többieket ez tény, viszont amíg ilyen váltótársai vannak, ennek sincs nagy jelentősége. Az elején sokáig vezetett a hazai csapat, de nem azért, mert pengére rakták össze a védelmet, a vendégek hagytak ki minden helyzetet. Gensheimertől látott már valaki két ziccert hibázni egymás után? A párizsiak ellen jól ment a beállós játék, többször eredményesek voltak onnan a hazaiak, Bencével nekünk is lesz ott keresnivalónk (meg persze Matejjel és Szabival is), főleg mert nekünk ez az alapjátékunkhoz tartozik. Pastor gondolom kifilézte a franciák gyenge pontjait, szerintem ez az egyik, meg úgy általában a védekezés, ezért a türelmes csiki-csuki játékunkkal előbb-utóbb meg fogjuk találni a réseket. Nem annyira fegyelmezett ez a francia fal. Cserébe ők is jól találják meg a kis Karabaticsot és Nielsent, meg Abalo befutásai okozhatnak még gondot. Támadásban félelmetesek, de ha összeállna az a védelem, amit láttam tavaly a Löwen ellen vagy idén 20 percekre többször is, akkor lehet esélyünk. Az a védelem, amely együtt él, mint egy méhraj, együtt lélegzik, együtt rezdül és vércseként csap le a labdás betolakodóra. Na ez az a védelem, ami megvan nekünk, csak minél tovább kellene éltetni. A hatvan perc talán lehetetlen kérés, akkor legyen legalább ötvenkilenc. Muszáj lesz. Mögötte pedig egy 40% feletti Sierrát szeretnék látni. Elöl az átlövőinknek komolyan fel kellene javulni, tőlük több kell. A kintről eleresztett bombákon felül a beállók és szélsők helyzetét is nagyban befolyásolja az átlövőink teljesítménye, ezért nagyon bízom benne, hogy nem csak egy félidőre kapják össze magukat, hanem úgy ötvenkilenc és fél percre legalább, csak hogy ne legyünk telhetetlenek.
Kemény lesz, de ne feledjük, igazán komoly vesztenivalója a Párizsnak van, nem nekünk. Mi erre a párharcra elfelejthetjük a görcsösséget, az eredménykényszert, nagyon koncentráltan, a maximumot nyújtva, de felszabadultan lehet játszani. Bízom benne, hogy a felszabadult játék lehetősége magával vonja az előbbieket is. Ha igen, lehet esélyünk. Nem lehet más célunk hazai pályán, mint a győzelem. Most csak ez a meccs a lényeges, Újszegeden újra a kézilabda ünnepét üljök a csordultig telt csarnokban, ahol lehetőségünk lesz a világ jelenlegi legjobb csapatát megverni. Menjünk nekik, mutassuk meg mit tudunk, hogy Karabaticsnak továbbra se Szeged legyen a kedvenc helye!
Hajrá Szegeeeeeed!!!!!!!!!!!!!!