Tisztességesen harcolt a csapat, de a nagy akarásnak nyögés lett a vége, jó vendéglátóhoz méltóan egy tálcányi hibával kínáltuk meg a párizsi legényeket, akik köszönték szépen elfogadták mindet és viszonozták néhány keresetlen bombával. Kicsit olyanok voltunk mint húsvéthétfőn a menyecskék, nagyon vártuk a legényeket, hogy aztán kapjunk a nyakunkba egy vödör vizet. A játéknak ellenben tisztességes szereplői voltunk, kevesebb hibával akár egy szűk győzelem is benne lehetett volna a pakliban, de így a franciák végig uralták a meccset és nagy eséllyel el is döntötték a párharcot.
Előre szólok, hogy nem láttam a meccset, mert Érdi Zsolti méretes kockás zászlója mögött ácsorogtam végig a B közép és a mellette lévő üldögélő szektor határmezsgyéjén. Persze ezt egy cseppet sem bántam, régen tapasztalt jó hangulat és egységes tábor alakult a "K" szektorban, időnként hidegrázós rigmusokkal izzították a csarnokot végig a meccsen. Így kell ezt! A régiek amúgy tudtak valamit, nem csak szurkolásban, de mértanban is jártasak voltak. Az a régi kék-fehér kockás zászló úgy van kitaláltva, hogy lengetés közben az alattunk állók feje felett 2 centivel és a tartószerkezet alatt 3 centivel mozog. Tűpontosan ki van számolva a helye, de természetesen félóránként egy sör szükséges a mindenkori lengetőnek üzemanyag gyanánt, csak hogy véletlenül se tévessze el az arányokat. Profi egy szerkezet. A szurkolásra nem lehetett panasz, az oldalsó részleg is kitett magáért, igazi ünnepi hangulatot varázsolt a többezres kék publikum a sporiba.
A meccs nem úgy kezdődött, ahogyan elképzeltük, két gyors góllal nyitottak a vendégek, amit kétszer egalizálni tudtunk a félidő folyamán, egyébként végig futottunk az eredmény után. Pozitívum, hogy nem aludtuk át az első félidőt, támadásban megvoltak az ötletek, Zsoltinak sült a keze, csak ugye az ellentámadásokból folymamatosan betaláltak a franciák. Hiába próbáltunk közelebb jönni, amikor már csak egy hajszál hiányzott, mindig volt válaszuk. Igazság szerint az ő akaratuk érvényesült, gólgazdag első félidő után kettővel vezettek. Hogy nem hárommal, arról Bodó Ricsi gondoskodott, egy zseniális időntúli szabaddobásból megszerezte második gólját. A hetesek sajnos kimaradtak és a beállóinkat is a vártnál hatékonyabbak vették ki a franciák. Sierra jól védett, az ő teljesítménye kellett a meccsben maradásunkhoz. A túloldalon Karabatic visszatért, igazi vezérként gólozott is középről. Szinte tökélyre fejlesztette a "fault-generálást", ahogy bedúródik, tökéletesen tudja hogyan kell tartania a fejét, milyen testhelyzetet kell felvenni, hogy legalább minden második ilyen alakítás két percet érjen az ellenfélnél. Óriási klasszis, egy igazi zseni, de túltolja ezt a blahalujzát, nem áll jól az állandó sírás egy két méteres borostás embernek. A bírókra egyébként nem lehet panasz, a második félidőben osztogatták a két perceket, mint a cukrot és nem nekünk jutott több. Hetesből már igen, bár ezen az estén ez megint hátrány volt. Hétből négyet hagytunk ki.. pedig a beállós állandó foglalkoztatása ezzel jár, ez az alapjátékunk része, Bencéék megcsinálják a heteseket, csak kellene valaki aki belövi. Nálam már év elején is Pedro volt a jelölt, megvan benne minden ami egy jó heteslövőnek kell. Halvér és vajkéz. Én vele dobatnám, bár eddig úgy tűnt Zsolti is kezd belejönni. Neki egyébként jár a gratuláció, öt akciógól egy félidő alatt szép teljesítmény.
A szünetben optimistán álltam a folytatáshoz, hiszen eddig a második félidőben robbantottunk, igaz minden ilyen esetben volt honnan felállni. Gondoltam ha csak fele ilyen nagy javulás lesz, egy szoros győzelem benne lehet a meccsben. Hát nem lett. Egészen az utolsó percig ott loholtunk a nyakukon, de egyenlíteni már nem sikerült, mindig egy hajszálra voltunk tőle, de rendre megkaptuk a kegyelemdöfést. A Párizs gyakorlatilag hat emberrel vert meg minket, jobbszélre egyszer cseréltek, pár percre bejött Nielsen és Narcisse, de nagyrészt a kezdő hatos volt fent végig. Noka bácsi nem szeret cserélgetni, a párizsi pad gyakorlatilag azért van, hogy legyen társalkodója minden kezdőjátékosnak. De most komolyan, egy Stepancic perceket kap, Accambray le van nullázva, Möllgard védekezik valamennyit. Ezzel együtt elképesztő miket bírnak ezek, hatvan percig támadni-védekezni ebben a tempóban (nagyrészt 30 felett!) hihetetlen. Ezek után olvasom Marosi nyilatkozatát, hogy mennyire sok nekik a heti két meccs. De mondhatnám bármelyik csapatunkat, menetrendszerű rinyálás a "fáradtság" szlogen, lassan le lehetne cserélni.. Visszatérve a meccsre, a második félidőben jól találtuk meg a beállóinkat, Bence nagyon élt és Szabi is beköszönt egy olyan zubais befordulásból. Pedro belőtte a heteseket és a már szokásossá vált kínait. A végén azonban ő is rontott, amivel elszállt az esélyünk a vágyott ikszre. Összességében nem lehet panasz, lehetett volna kicsit jobb a végeredmény, de őszintén szólva ebben a párharcban számunkra minden bizonnyal ennyi volt. Holnap Tatabányáról azért bányásszuk ki azt a két pontot, ne vesszen kárba a veszprémi jó játék, aztán szombaton következik a második felvonás Párizsban. Serdarusic szerint nem szabad elhinniük, hogy könnyű lesz. Tegyünk, róla, tényleg ne legyen az.