Némi késéssel, de megszületik az idei szezon utolsó firkálmánya is, nem túl jó szájízzel. Tíz év után sem sikerült behúzni a bajnoki aranyat, ami azért akkor is idegesítő, ha az elmúlt évtizedben nagyon kevés döntőben lehetett némileg reális esélyünk a végső győzelemre. Az első meccs utolsó húsz percében eldőlt a párharc, sajnos nem játszott olyan rosszul a Veszprém a visszavágón, hogy esélyünk legyen. Ez pedig az egész szezonra jellemző mozzanat volt, bármennyire is fájó kimondani. Az ősszel szétesni látszó Veszprémet még tavaszi ébredezésében megfogtuk és behúztuk az alapszakaszt, de a kupadöntőben már egyértelműen látszottak a baljós jelek: ha ők összekapják magukat és tudásuknak megfelelően játszanak, akkor nekünk borzasztó nehéz dolgunk lesz.
Márpedig nekik elég volt ott is és a veszprémi döntő első meccsén is kb 20 perc csúcsteljesítmény, amivel megnyerték mindkét címet. Ők sem képesek ezt 60 vagy 120 percen keresztül hozni, de azok a húsz percek kulcsfontosságúak. És akkor elgondolkodhatunk, hogy a gyenge félidők mennyire a mi bénázásunknak és mennyire az ellenfél átütő játékának köszönhetőek. Nyilván is-is, nem lehet egzakt vonalat húzni a kettő között, de az látszik, hogy mi nem tudunk ilyen átütő játékot hozni. Hogy ennek mi az oka? Olvasgatva az elmúlt napok fórumait, kommentjeit sokan sokféleképpen látják a dolgokat, de a húzóemberek jelenléte döntő fontosságú lehet, ebben talán mindenki egyetértett. Pastor makacsul hisz a rendszerében, ami sok esetben működik is, az úgymond kötelezőket simán behúztuk és a mannheimi diadal bizakodásra adott okot a kieséses rendszer előtt. Az idény végére azonban kiderült, hogy ez a csapat még kevés az igazán komoly sikerre. A Mister nem szereti a sztárokat, állítólag. Ezt alátámasztja a jelenlegi csapatunk összetétele is, hiszen őket már a mester válogatta, egytől egyig. Az viszont kérdés, hogy bizonyos posztokra nagyobb tudású játékosok azért nem jöttek, mert mi nem hívtuk őket vagy hívtuk, de ők nem láttak kellő szakmai potenciált a csapatban, nem tudhatjuk pontosan (maximum pletykákból és állítólagos "belső" (dez)infókból találgathatunk). Másik kérdés, ki számít sztárnak? Ezt valaha valaki megfogalmazta már? Inkább úgy kellene definiálni, hogy a kitűzött célok elérésére alkalmas kézilabdázók. Na és itt jön a képbe a sokszor sokak által hangoztatott nézet, mi szerint Kölnbe jutáshoz vagy a jelenlegi Veszprém előzéséhez a legjobbakra van szükség, olyan játékosokra, akik szakmailag és emberileg is vezetni tudják a csapatot, ha kell. Pastor ezzel szemben egy "szociálisabb" csapatmodellben hisz, ahol első a rendszer, a szisztéma, ami működik, csak fel kell tölteni olyan játékosokkal, akik működtetik. És elfogadják, hogy maximálisan alárendeljék a saját érdekeiket a csapaténak, magyarul egyénieskedés kizárva. Na most ezt egy kreatív játékos nem biztos, hogy elfogadja, nem szereti leláncolni a szárnyait. Mi az elsődleges? A csapatérdek vagy az egyéni képességek kibontakoztatása? Előbbit akkor érdemes alkalmazni, ha egyénileg nem elég jók a játékosok és a csapatmunka kompenzálhatja a különbséget, míg a másik oldalon akadozó csapatjáték mellett is működnek az egyéni megoldások kiemelkedű tudású kézilabdázóknál. De mi van akkor, ha a másik oldalon is működik a csapat? Akkor van az, amit láthattunk áprilisban és májusban..
Pastor nyilatkozta, hogy vagy igazolunk vagy a jelenlegi keretet fejlesztjük gyorsabban. Ez utóbbi mit jelent? Az ok, hogy Bodó Ricsivel többet kellene foglalkozni, de kész játékosokat hova fejlesztünk? Vagy még tökéletesebb rendszer kell? Utóbbi esettől kicsit tartok, megmondom őszintén, mert egy rögeszmés edző senkinek sem hiányzik. Marad az első verzió. Vajon nem akarunk vagy nem tudunk klasszisokat igazolni? Nyilván nem egyszerű és sok esetben évekre előre kell szerződni, ha nem akarunk horribilis kivásárlási árakat fizetni. Éppen ezért kíván ez egy tudatos munkát, amit nem lehet most elkezdeni. Vagyis el lehet, de akkor 2019-ig nem kell ígérni semmit. Vajon a mester koncepcióváltáson gondolkodik? Vagy legalább a módosításán? Egy hónapon belül ki fog derülni. A mester legnagyobb gondja az lehet, hogy nem tulajdonít komolyabb jelentőséget a csapatépítés emberi oldalának. Ezzel nincs egyedül, főleg az ő generációjából, de manapság az igazán sikeres csapatoknál az emberi oldalt is fejlesztik, a sportpszichológusoknak például kulcsszerepe lesz a következő évtizedekben, ebben biztos vagyok. Hiszen egy csapat emberekből áll és a különböző érzelmi, gondolkodási szinten működő játékosok egy egységgé, működő rendszerré(!) gyúrása komoly kihívás.
A jelenlegi keret erősítésre szorul, ha a nagy álmaink egyikét legalább valóra akarjuk váltani. Zsitnyikovval és az izlandi szélsővel jobbak leszünk, főleg az oroszt tartom remek igazolásnak, de ez a két ember még kevés. Vagy cáfoljanak rám, de az idei év alapján kevés. Ilyenkor meg már nagyon nehéz igazolni, kivéve, ha megvan már a szerződés csak jól titkolják. A jelenlegi csapatból vezérként egyébként Gorbokot tudnám/ tudtam volna elképzelni, de ő sem az a típus, aki a legnehezebb helyzetekben veszi vállára a csapatot. Meg nem bír végig támadásban sem egy meccset. Le kell zárnunk ezt az évet, de tele vagyunk kérdésekkel. Óriási súly van Pastor és a csapat vállán, kíváncsi leszek a döntésekre és a jövő évre. Addig is bízzunk benne, hogy jó úton vagyunk vagy így vagy úgy, mert mindenkinek fájni fog, ha nem. A szurkolóknak különösen.
Ugyanakkor továbbra sem cserélnék senkivel, büszke vagyok, hogy szegedinek születtem. Büszke vagyok a csapatomra is, mert tisztességesen harcoltak, kihozták magukból a maximumot, hiszen viszatekintve ebben az évben most ennyi volt. Jó nyarat és feltöltődést kívánok mindenkinek a következő szezonra, jövőre újra nekimegyünk Európának és a Bakonynak. Bő egy hónap múlva BL sorsolás, addig pihi!
Hajrá Szeged!!!!
Fotók a csapat fb oldaláról.