Nem sikerült az új idény első meccse, bármennyire is fogadkozott a csapat, jött a hidegzuhany. Nem rögtön az elején, "csak" negyed óra múlva. Biztató kezdés után átvette a meccs irányítását a Nantes, és valljuk be, nem volt reális esélyünk a pontszerzésre. A francia ezüstérmes otthonában a vereség még nem lenne tragédia, de a mutatott játék néhány kivételtől eltekintve hagyott némi kívánnivalót maga után. Nekem elsősorban az elmúlt években meglévő hiányosságok újraélése volt a legrosszabb.
Azon morfondíroztam a bemutatás közben, hogy ezek a franciák meglepő lelkesedéssel készültek történelmük első "elit" csoportos meccsükre, a hazai ligában is rekord nézőszámmal rendelkező gárdán nagy volt a nyomás az eredményes kezdést illetően és ilyenkor milyen ronda dolog lenne belepiszkálni ebbe az emelkedett légkörbe. Aztán persze elillant belőlem ez az empatikus gondolat, a kezdősípszónál már kellőképpen tudtam füttyögni a TV előtt is. Hogy ez a nagy várakozás okozta szorongás miatt kezdtek rosszul a franciák vagy egyszerűen belealudtak az elejébe nem tudom, de nagyon gyorsan berámoltunk hármat, Bence nagyon élt, a védekezésben a várt zavarások jól működtek, Csigusz és Jonas is szerzett labdát, indultunk, rögtön elmentünk 6-2-re. Érződött, hogy valami nincs rendben a másik oldalon, rengeteget hibáztak a hazaiak, csak reménykedtem benne, hogy ebben a mi védekezésünk vastagon benne van. Aztán kiderült, hogy nem. Anti bácsi behozta a 7.(!!!!!!!!!) percben Faluvégit a fekete gumiember helyére és Rudi két góllal hálálta meg a bizalmat. Jól mozgott, bátran játszott, élt a lehetőséggel. Később jött a másik fiatal, ő is megoldotta. Persze közben Kleint vagy ötször elküldtem melegebb éghajlatra (nomeg a védőinket..), hogy vagy ötödjére fut be és szedi fel a kipattanót vagy egyszerűen bevágja a neki játszott passzt. Gurbindo és Lazarov is hozzátette a magáét, majd amikor Dumoulin elkezdett fogni, elszállt a tudományunk. Először egyenlítettek, majd a félidő végére hárommal elmentek. Ekkor már kissé máshogy görbült az egyszeri szurkoló szája a kanapé szélén ülve.. Kísértett a májusi bajnoki döntő első meccse. A támadásainkkal egyébként nagy gond nem volt ekkor még, 15 gólt lőni idegenben kifejezetten jó teljesítmény lenne, ha nem lenne mellette a 18 kapott. Néhány védéstől eltekintve nem fogtak a kapusaink és a védelmünket szétszedték a látványosan gyorsabb játékot játszó franciák.
A második félidőben próbáltunk faragni a hátrányból, de a 4-5 gólos különbség állandósult. Egyszer sikerült feljönni kettőre, de tiszavirág életű volt a pontszerzés reménye. A Nantes uralta a meccset, mi erőltettük a beállót, ha nagyritkán szélre lekerült a labda, háromból ha egyet belőttünk. Gorbok is elfogyott a második félidőre, Buntic meg még valószínűleg nyaral valahol, lélekben. Jonasnak sem ment, minden második ziccere ment csak be, ami nagyon rossz arány. Persze, fáradt, de ilyenkor miért nem lehet behozni Sigurmanssont? Legalább támadásra, a második félidőben egy rövidoldali cserével meg lehetett volna oldani, ha Jonast nem akarta kivenni Pastor a védelemből. Ugyanez Zsitnyikovval kapcsolatban is. Ezek kész játékosok, nem lehet őket bedobni a mélyvízbe egy első fordulós csoportmeccsen? Amikor Faluvégi bejött a hetedik percben egy francia válogatott helyére és megoldotta? Nekünk ennyire bonyolult a játékunk, hogy egy támadó szélsőt nem lehet felhozni? Egyszerűen nem értem miért jó ez. Sokkal több bizalom kellene az újak felé, mert a tűzben fognak edződni, nem az újszegedi sporiban a Komló ellen. Megvan a keretünk mélysége, lehetne forgatni, hogy mindenki kihozhassa magából a maximumot. Tavasszal mindenkire szükség lesz. Kicsit több bizalmat Mister, ha lehet. A játékosok felé, ne csak a rendszer felé.
Egyelőre nem igazán látok előrelépést az előző szezonhoz képest, de ahogy bölcs emberek mondották vala, nem most kell jónak lenni, hanem tavasszal. Amihez tegyük hozzá, hogy azt a jó formát most lehet megalapozni, az nem a semmiből jön. Szóval van még 13 meccsünk javítani, ha igazak a hírek cserélve lesz a Löwen meccs pályaválasztói joga, így a következő 9 őszi BL meccsünkből 6-ot itthon játszunk, a maradék hármat meg verhető ellenféllel idegenben. Ezzel csak arra akartam célozgatni, hogy adott a lehetőség a pontgyűjtésre két marékkal. Meg a csapatépítésre, ami a legfontosabb. Jövő héten Zágráb, biztosan harapni fog a horvát csapat, de nem tűnnek verhetetlennek. Eresszük ki a fáradt gőzt és újult erővel vágjunk neki a zágrábi túrának, ezt kívánom a csapatnak is!
Hajrá Szeged!
Képek a Nantes fb oldaláról