Drámai végjáték után szereztünk vagy vesztettünk egy pontot a címvédő ellen, kinek mi a szimpatikusabb. Ami fontosabb ellenben, hogy ismét haraptunk, a meccs nagy részében mi domináltunk, összeraktunk egy brutál védelmet és nagyon jó szellemben játszott a csapat! Töcök pedzegette a meccs előtt, hogy ha akarunk idén valamit, a hazai rangadókat mindenképp hozni kell, kezdve ezzel a meccsel. A győzelem elmaradt, de a mutatott játék mindenképpen biztató, aztán persze meglátjuk meddig fejlődünk tavaszra és akkor mire lesz az elég. A csoportban bőven van lehetőség javítani, de ezen az estén jó volt látni a csapatot, haraptunk ahogy kell, a nézőtérről is (!), ami szintén dicséretes. Az egész atmoszféra egy élmény volt!
Pedig rossz hírrel indult a nap, Bence lebetegedett, nem tudta vállalni a játékot. Egyik szemünk sírt, a másik nevetett. Az egyik legjobbunk nélkül kellett kiállni, viszont így végre lehetőséget kapott Szabi ismét, ami minden szurkolóban jó érzéseket generál. Nem így akar Ő bekerülni a csapatba természetesen, ha rajta múlt volna Ő támasztja fel Bencét hadra fogható állapotra, hiszen ismerjük. De ha már így alakult, nagyon bíztam benne, hogy odacsap a parkettre a Kapitány. A túloldalon nem volt Karacic, ami előrevetítette számunkra az esetlegesen szoros végjáték kedvezőbb kimenetelét. Hát ez nem jött be, igaz látszott Cindricen a fáradtág a második félidőre, Karabatic-ból mégiscsak egy létezik, de közelíti a szintjét a kis horvát, eszméletlen energia van benne, a Vardar motorja.
Túlizgultuk a meccs elejét, naggyá tettük az egyébként is jó napot kifogó Árpit. Jonasnak csak harmadjára sikerült belőnie a ziccerét, de más is hagyott ki nagy helyzetet, szerencsére a védelmünk jól állta a sarat, nem lett belőle baj. Aztán olyannyira belelendültünk, hogy nagyrészt a mi akaratunk érvényesült. Le tudtuk dominálni a Vardart a meccs nagy részében, ami önmagában is nagyon dicséretes. Tapadtak ők így is, de mindig mi vezettünk, a félidő végén egy rövid ideig három góllal is. A beállóinkat kivették még ekkor, Matejnek és Szabinak sem ment. Skube jól játszott, az alsó lövései aranyat értek. Sierra összekapta magát, nagyon fontos labdákat fogott, az egész védelem jól dolgozott, de Cindric-csel meggyűlt a bajunk. Szépen szolgálták ki az óriásukat is és a kis horvát betörésekből is gólozott vagy hetest harcolt ki. Nálunk Gorbok gyenge volt, a jobbszélre egy labda biztosan ment, azt Mario belőtte. Buntic jól szállt be, érezhetően ismét jó formában volt, aminek később óriási jelentősége lett, mint láttuk. Bodó Ricsi is ott folytatta, ahol múlt héten abbahagyta, irdatlan lövéseiből kettőt eresztett Árpi ketrecébe. Az egyiknél pont úgy ültem, hogy pár méterrel előttem láttam az ostorszerű jobbkezet. Hát mit mondjak, szó szerint félelmetes látvány volt, ahogy a lapockájától indulva lendíti a karját, majd fél másodperc múlva, mintha kiszabadulna egy rugó onnan, szinte hallani a süvöltését a labdának, elemi erővel jön a lövés. Akkor még a kapun belüli hálóba, sajnos a második félidőben már csak a kapu mögöttibe sikerült, pedig nagy szükség lett volna rá, ballövőből az a három gól elég sovány. Ezzel együtt a csapat előtt le a kalappal, egy gólos előnyben, bizakodva vártuk a második félidőt.
Jonas góllal kezdte a második játékrészt, de mielőtt elkezdtünk volna örülni jött egy kisebb hullámvölgy és rögtön döntetlen lett ismét. Nem is ez volt a baj, hanem ekkor átvette a Vardar az irányítást, félő volt, vissza tudjuk-e venni a gyeplőt. Vissza tudtuk, nem is akárhogy! A védelem ismét elővette a harapófogó üzemmódot, ritkán találtak rajta rést a szkopjeiek, nálunk viszont Gaber két nagy gólt akasztott egymás után, amivel ismét nálunk volt az előny. Szépen tartottuk is egészen a végéig, Buntic megint kicsit megőrült, de ennek örülünk, mert ilyenkor elképesztő fontos gólokat akaszt. A hátán vitte a csapatot a hajrához közeledve, nem véletlenül volt ideges az időntúli után (állítólag egy passzból ő akarta lőni, amit nem is érzek teljesen alaptalannak). Zágráb óta visszatért közénk a jó Denis! Közben Stoilov hentes módjára bemutatott egy látványos földreb*szást, amiért természetesen kiszórták, és amit ő természetesen nem értett. Ha létezett nála is tenyérbemászóbb képű egyén a csarnokban, az Makk Edda. Pont annyira szimpatikus a játéka, mint Pataki Attila lakodalmas zenéi. A sunyiság mintapéldánya. Gaber esik lefelé miközben a támasztókezét még megrántja és hasonló apróságok. Matej aztán szépen visszaadta neki, éreztette vele, mennyire szívesen látott vendég a falban. Amiért meg is kapta a kétpercesét a beállónk, a spanyolnak meg elsült a keze még ettől függetlenül. Nem is lett volna ezzel baj, mert a vége előtt jó két perccel még két góllal vezettünk és egy fél pillanatra miénk volt a labda. Ott volt Gaber kezében, amiből kiesett egyenesen a földre, rárepült Stoilov, elpaskolta egészen Borozanig, aki köszönte szépen felvette és két védő közt beverte. Már csak egy, de támadunk. Zsitnyikov már a padon (erre még kitérek), ott van Buntic aki meg tudja oldani vagy jön valamelyik figura végigjátszva a végletekig kimerült Skube irányításával. Utóbbi lett volna kétszer is, de a kis szlovén mindkétszer eladta, amiből először egyenlítettek, majd Dibirov kezében volt a meccslabda. Hál istennek a kis orosz kihagyta, megadva nekünk a lehetőséget a győzelemre. Két másodperccel a vége előtt szabaddobás, jön a "Mister ostora" Ricsi fiunk, de ez a szkopjei fal bírja a korbácsot is, marad az iksz. A jól megérdemelt pontocska, akinek a párját odaadtuk Árpiéknak. Ő maga sem értette egyébként hogyan, mert ezen az estén ha egy góllal is, de jobbak voltunk.
Utólag könnyű okoskodni, de egy döntése a Misternek nagyon szúrja a szemem még mindig. Jól meccselt az öreg, egyébként egy szavunk sem lehetne, a csapat is kitett magáért maximálisan, de Zsitnyikov második félidei gyors leültetését döntőnek érzem. Volt két rossz megoldása, az egyik lövést nevezhetjük felelőtlennek is, ami után rögtön a padon találta magát és mint tudjuk, a fáradt Skube két rossz passzán ment el a hajrá. Dima egy eszméletlen jó, improvizatív játékos. Nem mindig úgy játszik, ahogy elvárják tőle, de neki pont ez az erőssége. Kiismerhetetlenül tud játszani, Zágrábban is az ő lélekjelenléte és tudása nagyon kellett a győzelemhez. Az ilyen szintű bizalmatlanság kiöli a kreítivitást egy játékosból, ezzel csak leamortizálja. A hibáktól fog félni, nem a lehető legjobb megoldásra törekedni. Még a végén egy gondolattal kitérnék Skubéra is. Véletlen sem akartam az ő nyakába varrni a végjátékot, mert nem ő volt a hibás. Mindenki hoz rossz döntéseket, ez benne van, főleg ha lépni alig tud olyan fáradt. Ilyen szinten elkeseredett játékost ritkán látni, mint amilyen ő volt a meccs után, teljesen magába roskadt. Látszott, mennyire bántja a dolog. Nagyon lelkiismeretes ember, őszintén remélem, hogy hamar lerendezte magában! Mindent megtettél Stas, fel a fejjel, mi Veled vagyunk, a megszerzett pont a Te érdemed is! Az egész csapatnak, stábnak is jár a gratuláció, nomeg a szurkolóknak is, óriási meccs volt!
Hajrá Pick Szegeed!
Képek a csapat fb oldaláról.