Pontosan úgy zajlott a meccs, ahogy azt várhattuk. Az elejétől kezdve ledomináltuk a lengyeleket, esélyt sem adva nekik a pontszerzésre. Pontos, fegyelmezett játékot mutatott a csapat, a védelem szépen összeállt, elöl is hatékonyak voltunk. Lassan már megszokottá válik, hogy esélyesként magabiztosan hozzuk a meccseket, idegenben is. Ez egy nagyon jó dolog és nem magától értetődő. A nagycsapatok botlásait mi nem követjük el, már csak azt kellene megtanulni, hogyan verjük meg a őket is. Room kolléga a "B" csoport Szegedének nevezte a Bresztet, akik a kicsiket jól megverik, de a nagyokat is szorongatják. Szó mi szó igaza van, mégsem esett jól ezt olvasni. Nekünk már előrébb kell(ene) tekinteni.
Ahogy már pedzegettem a bevezetőben, maga a meccs egy kellemes szerda esti matiné volt, köszönhetően a csapat kiváló játékának. Gyorsan megléptünk öt góllal az elején, amit a hazaiak egy rohammal egalizálni tudtak, de aztán gyorsan közétettünk ismét egy jelentősebb különbséget. Buntic egy félidő alatt meglőtte a szinte szokásossá váló öt gólját, mellette az összjátékban is hatékonynak bizonyult, egy rossz szót nem szólhatunk rá, Sierrához hasonlóan beköszönthetett pályafutásában a vénesszonyok nyara, utolsó éveiben ő is elkezd remekelni. Spanyol kollégája szintén, stabil pont volt ismét a védelem mögött, amivel segített eldönteni a meccset. A második félidőben tovább növeltük a különbséget, negyed órával a vége előtt már majdnem tíz volt közte, kezdett macska-egér játékká válni az összecsapás. Denis mellett Mario is jól játszott a jobb féltekén, végre kapott is labdákat, melyeket kíméletlenül belőtt. Az ehf ki is emelte rögtön a kínai-cunder gólját, ami Skube passzából született a végén. Nem volt csúnya. Bodó Ricsi is odatette magát, az ostor ismét lecsapott párszor. Jonas, Szergej és Zsolti lövőformája viszont aggasztó. Míg előbbi a védekezésben rengeteget dolgozik, így némileg megbocsátható, de utóbbi kettőnek főállású góllövőnek kellene lennie, ehhez képest az a meccsenként 1-2 akciógól meglehetősen sovány. Remélem ez csak időleges mélypont. Stefannak sem megy a góllövés, de ő szerintem túlizgulja. Nem kap sok időt Jonas mögött, azt a meccsenként maximum 2 helyzetet kellene kihasználnia, de egyelőre nem sikerül neki. Így maradnak a hetesek, ha Zsoltinak nem megy. A végére hagytam a számomra legbosszantóbb dolgot a meccs kapcsán (vagy inkább a bosszantót, mert ezen a meccsen a pulzusunk maximum +-1-et ingadozott), Zsitnyikov. Egyszerűen fel nem fogom miért kell szívatni szegény gyereket. 7,5 perccel a vége előtt jön először, amikor egyébként már negyed órája eldőlt a meccs. A serdülő kettőből betettem volna bárkit már tíz perccel hamarabb.. Ez az ember egy zseni. Ő meccseket tud(na) eldönteni, de ahhoz engedni kellene játszani, szerintem. Vannak keretek, amiket tudomásul kell vennie, de azon felül ő képes lenne szárnyalni. Pont ilyen játékosra volt szükségünk, hahó, érdemes lenne ezt értékelni.
Nem tudom megvan-e mindenkinek, hogy jövő héttől 4 hét alatt 4 rangadót játszunk itthon! Jön a Veszprém, aztán november első három hétvégéjén sorrendben Löwen, Nantes, Barca. Igazi őszi kézilabdafesztivál lesz Szegeden, a csapatnak meg tökéletes erőfelmérő és lehetőség a nagyok elleni pontgyűjtésre. Itt nagyjából el is dől, mennyire álmodhatunk merészet a csoporton belül. Az elmúlt két meccs mindenesetre bizakodásra adhat okot.
Hajrá Szeged!
Képek innen