Még mindig nehezen térek magamhoz, pedig direkt aludtam egyet a meccsre, de jelen esetben ez sem segített. Van az a helyzet, amikor egy egyszerű fájdalomcsillapító már haszontalan. Ez a helyzet pont olyan. Ezzel a kézilabdának nevezett valamivel, amit tegnap produkált a csapat szégyent hozott a Pick Szeged közösségére. Szurkolókra, támogatókra, tulajdonosra, vezetőre és legfőképpen saját magukra. Szénné lettünk égetve hazai pályán egy Veszprém elleni derbin úgy, hogy a második félidőben már csak testben volt pályán a csapat. Fejben már menekültek haza ők is, pedig tehettek volna azért, hogy kicsit jobb szájízzel hagyjuk magunk mögött a tegnapi napot. Például küzdéssel. Majd valaki mondja el nekik mit jelent ez, hátha úgy könnyebb lesz legközelebb.
A túloldalon jót röhögnek a beharangozón, odaátról borzasztóan nagyképű szövegnek tűnt, hogy hazai győzelmet vártam. Próbáltam lelkesíteni magunkat, mert egy rangadónak csak így lehet nekimenni: szívvel-lélekkel, határtalan győzni akarással. Egy derbit megnyerni dicsőség, presztízs, olyan tett, amitől emelt fővel lehet járni a következő időszakban. Egy ilyen felspannolt állapotról nagyot lehet ám koppanni, ahogy azt megtettük mindannyian tegnap délután. Igen, xar érzés volt, de már most mondom, a következő Veszprém meccsre is ugyanilyen lelkesedéssel fogok írni és ugyanúgy győzelmet várok a helyszíntől függetlenül, mert inkább pofára esek százszor, minthogy világ életemben a szkeptikusok keserű kenyerét egyem. Nehéz ez, persze, főleg Szegeden, de szerintem nem adjuk meg azt az örömöt az ellennek, hogy előre belenyugszunk a középszerűségbe. Ehhez viszont kell egy Csapat, csupa nagybetűvel, aki csúszik mászik, űzi-hajtja egymást egész meccsen, végig koncentráltan odateszi ami a csövön kifér, mínusz ötnél is, mínusz kilencnél is! Nem adja fel, nem lézeng a pályán, mint borjú a réten, hanem küzd, küzd, küzd amíg lélegzik! És akkor vereség esetén is jár a pacsi a B-középtől, mint ahogy erre számos példát láthattunk.
Bizakodva várhattuk a meccset, a Vardar ellen úgy tűnt egészen jó formába kerülünk, míg a Veszprém az októberi szegedi látogatásait általában vereséggel abszolválja. A kielcei meccsen látszott, hogy sokkal keményebb lesz ez a tavalyinál, de úgy gondolom egy szoros küzdelemben joggal reménykedhettünk. Pláne úgy, hogy Nagy Laci nem volt, Gajic, Sulic a lelátón, Accambray és Jamali el sem jött. Tehát egy szem jobbszéllel és ami sokkal meglepőbb, egy szem ballökővel jött le Vranjes. Ilic nem arról híres az utóbbi időben, hogy hatvan perceket hibátlanul végigtolna. Ligetvári is ballövő, mint kötelezően nevezett fiatal, de ez így előzetesen akkor is merésznek tűnt. Csak papíron, mert az első félidő második felében a Győri-Lékai-Tönnesen trió rakott közé hármat. Noooormális, Margit? Én elismerem Matyi tehetségét, nincs is ezzel semmi gond, de egy derbin úgy rak közé hármat a Veszprém, hogy egy húsz éves irányító van ballökőben? Bajusz Sanyi gondolom tépte a haját a lelátón. Erre jön egy Pastor nyilatkozat, mely szerint: "Az első félidőben döntetlennél nem tudtunk belőni négy-öt ziccert, míg ők kétszer is betaláltak, ez volt a kulcs." Noooormális, Margit? Döntetlennél elmegy kettővel az ellen és eldőlt a meccs? Ezért lett mínusz kilenc a vége? Ezt értelmezze nekem valaki... Az talán nem lehetett ok, hogy a Skube-Balogh duó a 26. percig a pályán volt értékelhetetlen teljesítménnyel? Nyilván nem, a fekete mágiát hamarabb vesszük elő magyarázatként. Kár, hogy egy Zsitnyikov ült a padon ez alatt, aki kapott 3+2 percet a meccsen. Zubai meg, ha beleszakad sem kerül a csapatba, hiába nem teljesen egészséges az egyik poszttársa.. pedig ő legalább felrázta volna a bandát a végén, hogy ne lebegjen a szemünk előtt a közte tíz hazai pályán.. brrr... 9-9-ig jók voltunk, addig tartott a lendület, addig működött a gépezet. Utána kellett volna változtatni gyökeresen a játékunkon, nem ugyanazt erőltetni hatvan percen keresztül, ami látványosan nem működött. A második félidő teljesítményéről szívesen írnék, ha lett volna. De nem volt, csak tanácstalanul lézengő kék rövidnadrágos fiatalemberek, meg a vagány pirosak, akik kiválóan szórakoznak.
Idéznék még egy fél mondatot a Mistertől, ami szintén elgondolkodtató: "A második játékrészben, amikor öt góllal el kezdett vezetni a Veszprém, önbizalommal telve és lazán játszottak, ez nekünk óriási teher volt." Ő maga mondta ki az okot. Hol van nálunk az önbizalom és a könnyedség? Mit kap egy játékos, ha hibázik vagy netán gólt lő, de nem az előzetesen megbeszéltek szerint? Mégis mitől lenne önbizalom, pláne lazaság? Egy játékos - szerintem - akkor tud lazán játszani, ha érzi a bizalmat az edző részéről és magkap egy bizonyos kereteken belüli szabadságot. Ekkor tud szárnyalni, talán néha a flow élményt is elérheti, hehe. De komolyan, akkor tudja az ember kibontakoztatni önmagát, ha bíznak benne és belső motivációt érez arra, hogy jól teljesítsen. Ha teljes erejével arra törekszik, hogy a lehető legtöbbet adja ki magából. Valaki jobban igényli a szabadságot, valaki kevésbé, ez embertípus függő. Az edző felelőssége meglátni ezt és kihozni a legjobbat mindenkiből. Számos kutatásban kimutatták (nem csak sportban), hogy mekkora ereje van a bizalomnak, amikor segítenek, de hagyják kiteljesedni az embert. Egyszerűen a magáénak érzi a feladatot, felelősséget fog érezni, ami nagyon komoly hajtóerő. Szemben a feltétel nélküli feladat végrehajtással. Valljuk be, ebben a Veszprém sokkal jobb volt tegnap. Nem én mondtam, maga Pastor. Véleményem szerint Pastor kiváló stratéga, kevés alaposabb szakember létezik nála, de ha nem foglalkozik a csapat emberi oldalával, ilyen értelemben a csapatépítéssel, akkor olyan hátrányban leszünk, mint ami tegnap döbbenetesen erősen megmutatkozott. Lehet ezen javítani, ha felismerjük a gyenge pontokat és teszünk érte, hogy jobb legyen. Két hét múlva a Löwen ellen meglátjuk, sikerült-e változtatni.
Szégyelljétek magatokat, de akkor is Hajrá Pick Szeged!
Képek a csapat fb oldaláról.