Úgy alakult, hogy korábban megbeszéltük vautorral, hogy megírom a Löwen utáni posztot. A meccs után már az is biztos volt, hogy alszom rá egyet, és semmilyen kommentet nem olvasok el a mérkőzéssel kapcsolatban. Reggelre világos lett, hogy nem lehet csak erről a meccsről írni, mert a probléma gyökerei mélyebben burjánzanak. Ezért próbálok mélyebbre ásni és nem csak a felszínt kapargatni. Előre szólok, nem lesz píszí.
Kezdjük az oroszlánvadászattal
Pastor és a csapat komoly figyelmeztetést kapott a Veszprém elleni meccsen. A derbi világosan megmutatta, hogy jelenleg nem vagyunk egy súlycsoportban a bajnokkal. A kérdés csak az volt, hogy ez komolyabb bajokat rejt, vagy egyszerűen nem jött össze az a mérkőzés. Pastor nyilván kielemezte azt a meccset és javította a hibákat. Egy egész hete volt felkészülni a Löwen ellenire, ráadásul az úgynevezett nagycsapatok közül ellenük pozitív a csapat mérlege, tehát semmi okunk nem volt tartani a meccstől. Egy gyerekkori rajzfilmfigura, Pampalini, a nagy vadász jutott eszembe. A fiatalok kedvéért: Pampalini hatalmas vadászkalandjairól szól a történet, de valahogy a nagy vadász inkább összebarátkozott az általa üldözött vadakkal, mint legyőzte őket. Így volt ez az oroszlánnal is: a szavanna rettegett lakója megtréfálta Pampalinit. A Pick Szeged oroszlánvadászata is hasonlóan végződött. Az E szektorból néztem a mérkőzést, ezért 1 méterről láthattam a készülődő játékosok arcát a mérkőzés előtt. Egy teltházas, nagyon fontos BL meccshez képest a fiúk kb. 60-as pulzussal várakoztak, szótlanul. Izgalomnak és tűznek semmi jele. A legszenvedélyesebb pillanat az volt, amikor Jacobsen valami poént eresztett el Källmannak, jót nevettek - na oké, ők északiak. Egy ilyen meccsen legalább akkora lázban kellene lennie a csapatnak, mint a teltházas sportcsarnok szurkolóinak. Leeresztett, nyugodt állapotról nem lehet könnyen a meccs hőfokára kerülni. A kézilabda a tudás mellett a szenvedélyről, az erőről, a csibészségről is szól, a vegytiszta taktika kevés egy rangadó megnyeréséhez. A túloldali készülődés kissé más alapon nyugszik. Schmid maga köré gyűjtötte az övéit, hergelték, bíztatták egymást. Jacobsennek még volt néhány szava egy-egy játékoshoz. Világos volt, miért jöttek és mit fognak tenni érte. A szünetben a Löwen játékosai még mindig egymást bíztatták, Sigurdsson még mondott valami ilyet Tollbringnek: „ez az, kisgyerek, csak így tovább, hajrá!” Mindeközben a szegedi játékosok kapura lövöldözgettek kb. azzal az elánnal, ahogy egy szurkolói meccsen szokás.
A Löwen hét a hat elleni játéka nem lehetett meglepetés számunkra, sokszor játsszák, tavaly már megleptek vele - mellesleg azt a meccset sem nyertük meg. Lassították a játékot, a két beálló bőven okozta a zavart a védelemben, ami elvileg patikamérlegen ki van mérve. Schmid pedig Schmid, egy igazi vezér, egy világsztár. Aki, ha kell, egyedül megoldja, ugyanakkor remekül hozza helyzetbe a társait. Nem tudtuk levédekezni ezt a játékot, hiba nélkül nyomták 50 percig, agyonnyerve a mérkőzést. Pastor a 25. percig várt valami gyenge zavaró kiküldésével Schmidre. Az utolsó 10 percben a kiszámolás elől menekülő Pick Szeged egy kicsit dühös lett és a már gyengülő német koncentráció mellett kozmetikázott az eredményen. Támadásban sem változtatott Pastor: a szokásos kezdő volt fent. Próbálkoztunk, de minden hibából gólt kaptunk. Azt már megszoktuk, hogy Pastor csapatának nincs a jobb szélre játéka, ezért nagyjából Sostaric a BL legkevesebbet foglalkoztatott szélsője. Viszont most annyiban változott a helyzet, hogy a bal szél sem kapott labdát, gondolom azért, hogy Mario ne csüggedjen. A csapat koncentrációban messze nem volt az ellenfél szintjén, talán ezzel magyarázható a sok kimaradt helyzet, az üres kapu mellé ment próbálkozások. A védekezésünk puha volt. senkinek nem jutott eszébe besegíteni a másiknak, a kapusok nem igazán tudtak hozzátenni a mérkőzéshez. A szegedi játékosokból hiányzott az önbizalom és a hit. Ezek a srácok a szép új mezükben egy percig sem hittek a győzelemben, nem tudták miért küzdenek. A lelátón helyet foglaló szurkolókért és a padon lévő edzőért biztosan nem. Néhányan saját magukért talán. Buntic egyéni megoldásai nem jöttek be. le is kapta Pastor, Zsitnyikovot mínusz 8-nál küldte be nagyjából azzal a tudattal, ha nem játszatja, ez lesz a keresztje. Gyima nem tette meg azt a szívességet, hogy beégjen, mert vágott 5 gólt és előkészített néhányat Ricsinek. Bánhidi mellett ők ketten értették meg, hogy mit kellene csinálni kézilabdázás címszó alatt. A keretünkben jó néhány sok csatát megélt játékos található, viszont ők már régen voltak meghatározói saját csapatuknak. Gorbok 15 percet bír egy meccsen, ami kevés egy húzóembertől. Sego akkor találkozott labdával, amikor kiszedte a hálóból. Ez a csapat nem tud nyerni ilyen meccset a jelenlegi állapotában.
Vissza a kártyához
2013-ban egy asztalnál megkötetett az üzlet. Csányi Sándor nyílt lapokkal játszott, megkérdezte, hogy mennyi zseton váltson be, hogy bejusson a csapata a világ elit körébe. Az asztalnál játszott a Pick vezetése, akik előhúzták az aduászt, Juan Carlos Pastort. Aki elmondta, hogy zsebében van a bölcsek köve, amiből erős és bevehetetlen várat épít Szegeden. Elindult a gépezet. Kommunikációban előrevetítették egy hamarosan beköszöntő boldog korszak vízióját. A sok gyötrelmet és ezüstöt látott szegedi szurkolók boldogan mesélték egymásnak, hogy igen, eljött a mi időnk, végre legyőzzük a vörös veszedelmet. Igen ám, de az első sikerek után Pastor lapjai nem voltak elég erősek, ezért új leosztást kért. Bár voltak tamáskodók, akik ismerték a kártya világát és tudták, hogy új osztásban ritkán van kézben a Royal flush. Őket lemosta kommunikációs henger, sőt, osztályellenséggé váltak, mert hinni kell a rendszerben és főleg az emberben. Megmagyarázták nekünk, hogy mit lássunk a meccseken: „mert csak 5 perc hiányzott”, „mert csak három gól volt a különbség”, vagy éppen „majdnem nyertünk Párizsban”. Ugyanakkor a helyzet az, hogy az elit csapatok ellen (akikhez tartozni vágyunk, ill. a kártyások szerint oda tartozunk) nincsenek meg a lapjaink. Az elmúlt évben ezek ellen a csapatok ellen a 13 meccsből összesen 3 meccset nyertünk. Előtte is hasonló volt az arány. Az idén ez a mutató eddig 4/0. De legalább ezen lehet még javítani. Pastor kezében maximum egy full van, (amivel még mindig kevesek vagyunk a döntőhöz vagy a bajnoki címhez), de úgy teszünk, mintha nálunk lenne a pi(c)k ász is.
A kétségkívül erős alapokra, - amit euro-milliókkal biztosít a tulajdonos - úgy tűnik, kártyavár épült. Pastor zsebében nem a bölcsek köve található, hanem egy rakás kavics, ami láthatóan húzza a zsebét. Rögeszmésen hisz valamiben, amit bizonyítani akar, azaz, hogy ászok nélkül lehet nyerni a pókerben. A blöff nem jött be, mert a többieknél vannak ászok és királyok, esetleg dámák és még jokerek is.
Pastornak változtatnia kell. Jobban bízni a saját játékosaiban és kevésbé a saját szisztémájában. Vissza kell hozni a pályára a szenvedélyt és nem utolsó sorban kell egy ász. Lehet, hogy nálunk van, csak nem látjuk. Na nincs, akkor kérni kell egy lapot 19-re.
Hajrá Pick Szeged!