Végre ismét egy nagy győzelem, kellett ez a szurkolói lelkeknek! A Barcelona az Barcelona, őket legyőzni különös gyönyörűség! Másik különös gyönyörűség, hogy új szerzőt ismerhettek meg, a jövőben PickSilver-től is olvashattok itt a szegedi hatoson. A belépő meccse szerencsét hozott, reméljük ez jó sokáig kitart! Innentől övé a terep:
Kellett erre aludni egyet, hogy értelmesen, objektív megvilágításból végig tudjam gondolni a látottakat. Nem lett volna szerencsés rögtön eufóriában úszva, majd szkeptikusan csapkodva írni. Vissza is néztem kétszer a meccset. Fantasztikus érzés volt újra állva tombolni az utolsó pár percben,látni Zsolti felszabadult játékát és üvöltését, Jonas időntúliját, Petrus üreskapusát, Dimát... A CSAPATOT!!!! Régóta azért szeretem ezt a klubot, mert mindig történtek itt csodák, botlottak itt a legnagyobbak és alapvetően egy vérbeli szegedi szurkoló mindig optimista és várja is a csodát, dacára a tényeknek és körülményeknek. Itt bármi, de bármi tényleg megtörténhet. Most éppen a Barcelona volt az áldozati bárány.
Nem voltak kedvezőek az előjelek a meccs előtt. Körülbelül egy Mariana-árok méretű gödörből kellett volna kikászálódni. Nem működött semmi a pályán, se védelem, se támadás, nem volt kapus, vezér és értelemszerűen játék sem. Régen voltam úgy meccsen, hogy csak annyit vártam, hogy küzdjünk, teljesen mindegy mi lesz az eredmény. Nem dobogott hevesebben a szívem amikor beléptem a csarnokba, pedig általában majd kiugrik. A Veszprém meccs után annyira ideges voltam, hogy két napig nem szólaltam meg, a Löwen ellen olyan érzésem volt, mint régen, amikor azért jöttünk Kiel meccsre a csarnokba, hogy lássuk a „nagyokat”. Vendégek voltunk a saját pályánkon, ráadásul az észrevehetetlen jó fiú fajta, akire a kutya nem emlékszik. A Nantes elleni meccsen legalább küzdöttünk, de utána meg jött a magyarázkodás, ami inkább volt olaj a tűzre, mint megnyugtató. De azért járunk ki, mert bármilyen passzban lehetnek,lehetünk, imádjuk ezt a CSAPATOT!
A szurkolók most is kitettek magukért, dacára minden problémának, igazi rangadó hangulatot teremtettek a legelejétől. Nagy respekt érte! Föl is ébredt az egész csarnok, a CSAPAT pedig harapott elöl, hátul. Jól esett megint fölugrálni, üvölteni! Együtt volt mindenki a csarnokban! Mindenki győzelmet akart! Hála az égnek a két rigó hagyta a kemény védekezést, ami végre nem a versegyházi asszonykórus totyogására emlékeztetett. Érdekes módon a keményebb fal mögött Sego is fogott rendesen. Petrus nagyon sokat kapott a szurkolóktól az elmúlt hónapban, teljesen szét is volt esve sajnos. Tegnap megint bizonyította, hogy top védő kicsiny kontinensünkön. 5 labdaszerzés után még végre az üres kapuba is betalált! Ha év végén eligazol, nagyon fogom sajnálni, mert benne sokkal több van, mint ami itt kijött. Ha igazak a pletykák Morros helyett elég jó lesz a Barcában. Volt most fazonja a védelemnek na, de a tökéletestől nagyon messze volt. Ne gyalogoljon be a 37 éves Entrerrios a kapuig, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, csak egy példa a sok közül. De maradjunk pozitívak, mert végre működött valami.
Támadásban még mindig kicsit körülményesek voltunk, de legalább nem egész meccsen a beállónak akaratuk betoszogatni a labdát, amit egyébként már az összes csapat jól olvas. El is szórtunk belőle lasztit bőven. De, ami nagyon fontos, tudtunk váltani. Az mondjuk kifejezetten aggasztó, hogy Skube a kapu fele sem mert nézni az első félidőben, inkább ajtó-ablak ziccerben továbbpasszolta, mert ez a „játék”... El is ment ezen legalább négy labda, de hála az égnek van cseréje, nem is akármilyen. Dima egy ösztönös zseni, nem létező helyzetekből szerez előnyt, gólt. Nagyon kellett már valaki Deki után, aki ennyire veszélyes középről is és kiszámíthatatlan. Óriás potenciál van a „babaarcú gyilkosban”, mellette Zsoltinak is volt helye fickándozni és végre minden résen rajta volt, öröm volt látni, hogy végre azt játssza, amiért imádjuk. Ő volt talán a legmélyebben a csapatból... Dima és ő is parádésan egy-egyeztek, jók lesznek ők együtt tavaszra, az örök optimista szólt belőlem. Bence bitang nagy kincsünk nem kérdés, Ricsi olyan erővel és egyre jobban lő, hogy tényleg bolond, aki bele mer nyúlni. Pista piszok pofátlanul, hidegvérrel és hibátlanul, mondom HIBÁTLANUL lőtte a heteseket, nem is emlékszem már mikor volt ilyen nálunk, annyi elbukott meccs után. Volt kapusteljesítmény, könnyű gólok. Jonasban és mindekiben átszakadtak a gátak, felszínre tört az utóbbi időszak feszültsége, amit nem lehetett „lábon kihordani”. Öröm volt látni, hogy CSAPATKÉNT harcolunk!
A második félidőben húztunk egy váratlant, Skube vissza, Buntic be. Ezzel csak az volt a baj, hogy mi lepődtünk meg a legjobban. A védekezés visszaállt fosógalamb üzemmódba, melynek köszönhetően előnyünk norbiápdét üzemmódba kapcsolt és elfogyott. 8 perc alatt 7 gól... Innen azért karcos visszajönni. Az időkérést követően, mutatva CSAPATUNK erejét, akaratát, visszavettük a vezetést és stabilan tartva, ami általában nekünk nem a legerősebb oldalunk az utóbbi években, behúztuk a meccset. Dima utolsó góljánál és Jonas időntúlijánál valami bele is repült a szemembe. Jó volt látni a felszabadult örömet, amit már nagyon rég nem láttunk. Végre megint ünnep volt a csarnokban. A CSAPAT magáért és értünk küzdve megmutatta, hogy nem tűnt el a tűz!
Ellenben mindenkit óvaintenék a hurráoptimizmustól! Előretekintve és őszintén is elemezni kell ezt a meccset, nem szabad túlértékelni, mert megint áteshetünk a paci túlfelére.
Tény, hogy ilyen szar Barcelonát rég nem láttam, bár tudjuk építkeznek és gyorsan játékba kell hozni a „Marko Vujin Nemzetközi Szimpatikussági Verseny” győztesét és közönségdíjasát, az erősen kálciumhiányos Áronkát, és nagy valószínűséggel elúszott az első helyük is a csoportban. Nekik ezen a „tét nélküli” meccsen az izlandi hisztikirálynőt kellett beépíteni. Nem sok értelmes megmozdulása volt, mégis pályán ragadt, úgy hogy a padon ücsörgött N’Guessan, Jallouz, Entrerrios. Az tény, hogy ez akkor is presztízsgyőzelem, de könyörgöm nem oldott meg semmit, azon kívül, hogy a csapatnak piszok jól jött, a csoportban nem léptünk előrébb. Ha a mait be lehetne cserélni a Löwen és Nantes elleni pontokra, gondolkodás nélkül megtenném. Ugyanis a túloldalról jelen állás szerint a Kiel, Kielce, Flensburg ellen mennénk a nyolcba, ez már óriási bravúr lenne. Utána pedig a Vardart vagy a PSG-t kapnánk, mint csoportelsőt, hacsak nem botlanak óriásit. Nem sok esély van a négybe kerülésre a mostani helyezésünk alapján...
Hogy ezzel kijöttünk a „hullámvölgyből”? Nagyon jó kérdés. Én úgy mondanám, hogy talán megtaláltuk a létrát a gödör alján. Hogy tényleg kimásztunk-e, azt az elkövetkező meccsek és a tavasz dönti el. Az ezüstgyűjtés tuti, a legjobb 8 igazi csodakategória. Most még lesz két „sima” meccs. A svédek nem viccelnek otthon, viszont azt a meccset és a Plock ellenit be kell tudni húznunk erőből is.
Csak Előre! De most inkább CSAK FELFELÉ!
Képek a csapat facebook oldaláról.