Spori, ez miért nem hetes? Vonal! Már megint kettőperc? Kedves sportárs, kérem alkalmazza kevésbé egyenlőtlenül a kapuelőtér védelmét a két oldalon! Mi a rosseb az a kék lap? (Ma.) Ne már! Láb! Belemenés! Már passzív? Láb! Dehogy volt gól. Csak sárga? Láb! Hát, megfújja a hazait. Lépés! Láb! Mit fújsz? - Néhány random mondat a lelátóról, a tévé elől, az edzőtől, szóval más-más helyről és a hozzáértés különböző szintjeiről. Beszéljünk róluk, tanuljunk picit, vesézzük ki, ami érdekes!
Pár alkalommal általánosan, néhány alapdologról, később akár konkrét szituációkra, ha már rendelkezünk egy kis alappal. Mára például kezdjük a kézilabdapályák legnagyobb büntijével, a hírhedt kék lappal. Durvasága ellenére - általában - egyértelműsége okán kiváló indításnak ígérkezik, csapjunk hát bele!
Ez itt a
Fújj! helyettFújjunk egyet!, amely egy új Hatosfal-alrovat, lényegében sporioldalról közelíti meg szeretett sportágunkat. Fontos leszögeznünk, hogy NEM fikarovat, elsődleges célja olyan nézőpont kialakítása, amely a laikusok számára is érthetővé tesz bizonyos szituációkat, problémakezeléseket, játékvezetői megoldásokat.Igen, fogunk néha reklamálni is, igen.Lehetne nagy szavakkal dobálózni, hogy hiánypótló jelleggel indul, de igazából csak egy sporiként tehetségesnek mondott bloggertársunk szubjektív agymenései a többiekunszolásárahatására. Pontos célkitűzése nem ismert: néhány alapvető információ közlése után foglalkozik majd aktuális kérdéskörökkel is, de inkább retrospektív mint naprakész jelleggel;és természetesen hatalmassá fejlődése után a gnoszeológia megkerülhetetlen részét fogja képezni. Viccet félretéve,ha meccsenként kettővel kevesebb buta reklamálásig eljutunk, akkor már nem lesz a szerző elégedetlen, de az is a lehetőségek birodalmába tartozik, hogy a lelkes olvasók össznépileg csettintenek nyelvükkel egy utópiában, hogy „spori, az a lábgól bizony egy élményszámba menő ítélet volt”. A szerző elzárkózik a – főleg másoknak okozott – károkozástól: amennyiben egy kényes téma után csak pocskondiázásba csapunk át, a thread berekesztődése azonnali hatállyal megtörténhet. De nem lesz ilyen. Legyen mindenki műértő!
Nem fogok történetmesélésbe, de egy bekezdést szentelek a kialakulás megvilágításának. Nem akarom magát a szerkesztőséget fényezni, higgyük el, hogy mindenki konyít ehhez a sportághoz meg a posztíráshoz, akármilyen szinten is áll játékosmúlttal. Vagy nézett már szurkolótól kéziőrültön át menedzseri szemmel mérkőzést: előbb-utóbb kiderült, hogy a szabályoknak, a játékvezetői feladatköröknek van bizony szürke zónája a tudásában. Csodálkoztak már rá egy sima lépéshibánál elvett labdára, vagy visszakérdeztek nálam, hogy miért nem jár hetes a kék lap mellé. Pf, nem tudtuk, megtanultuk. Ekkor már érlelődött a gondolat, hogy kell írnom ilyesmit. (A múltkori bloggertalira egyenesen mérkőzésvezetésről mentem. Ultiztunk is, de volt, akinek a kártyák közül inkább a piros lap kellett egy kis játékra. Csak mert a túloldalán még nem volt. Ez is kedves emlék.)
És ha már előkerült a kék lap, hát járjuk körbe ezt a misztikus erejű attribútumot! Kék, kis túlzással saját személyisége van, Kék.
Sokan tévesen kötik hétmétereshez, pedig ez egy speciális személyes büntetés. Többen úgy vélik, az utolsó félperchez lehet köze, vagy hogy akkor már minden Kék, Kék, Kék. Tévednek. A Pirosnak közeli rokona a Kék.
Ehhez alkalmazkodik helye is a jegyzőkönyveken. Ahol a Sárga jele F, a Piros jele K, a Kék jele K+. Merthogy figyelmeztetés, kizárás, kizárás plusz.
Kizárás plusz feljelentés. Azaz a Kék semmivel sem több, mint a Piros, csak hogy ott helyben megtudod, hogy bizony olyan komoly vétséget követtél el, hogy a meccsről eltávolításodra egy (egyből) Piros már kevés. (Vagy a szabályzatban le van írva, hogy erre bizony Kéket kell adni.)
Nem ma fogunk összefüggéseiben nézni szabályokat, de érdemes kimondani, hogy a szabályzat általában nem kész szituációkban meghozandó döntéseket ír le, ennél dinamikusabban körülírt gumiszabályokra épül szeretett sportágunk. Van olyan szerkesztőségi tag, aki ezt mondjuk utálja; de ha alkalmaznod kell, igazából ezt szereted: a rendszert. A kilógó szabályoknak, azoknak, amelyikek nagyon konkretizálnak, szóval azoknak az almalmazása mindig picit nehézkesebb, és logikus is, hogy jellemzően nagyon körül vannak írva, sok-sok döntő erejű szóval. Szóval: gumiszabályok. A büntetések meghozásánál a játékvezetőnek bizonyos szempontokat kell figyelembe vennie, ilyenek:
- a szabálytalanság hatása (labdavesztés, helyzeti előny),
- a szabálytalankodó játékos pozíciója (szemből, oldalról, hátulról),
- az akció mely testrészre irányul (veszélyesség),
- a fault lendülete, ereje (ezzel arányosan a kontrollálhatóság),
- sőt, ha sportszerűtlenség, úgy annak a mértéke, netalán konkrétan játékidegen mivolt.
Ilyenektől, és a progresszivitás nevű szakszóba csomagolt néha tudálékos túlkapásoktól függ a meghozandó büntetés mértéke. A Kéknél valamilyen szempont(ok) túlsó határán, extrémumán vagyunk már, ritkán kérdésesek. Általában sportszerűtlen, direkt sérülésre irányuló vagy "csak" kimondottan veszélyes szituációk büntetése. De leggyakrabban szándékos vagy csak simán játékidegen és köze nincs a sporthoz.
Szóval a Kék legegyszerűbben megítélhető fajtája egy olyan cselekedet, aminek semmi köze a kézilabdához, vagy durván felelőtlen és baromi veszélyes. Letéped a karját és beleállítod a hátába. Nagyon kiszolgáltatott helyzetében bántod, főleg ha esélye sincs elkerülnie vagy felkészülnie rá. Erről jut eszembe, hogy mi is van a Kék lap túloldalán:
Kezdjünk egy sporikörökben igen elterjedt orosz lánymeccsből származó kis vetítéssel, sok magyarázatot nem igényel.
Őszintén remélem, a felelősségrevonás nem állt meg a sportnál, és a feljelentés kiterjedt a való életre is. Ilyen cselekedet nem maradhat megtorlatlan, méltatlan ehhez a sportághoz, aki ilyen tettre képes.
De nem kell ismeretlen terepre elmerészkednünk, nyilván mindannyian láttunk már élő közvetítésben is kirívóan veszélyes cselekedeteket. Milyen esetekben kiszolgáltatott egy játékos? Például ha a játékhelyzetben nem előre néz (kapuskirohanás mezőnybe, tarolással) vagy tipikusan, ha a levegőben tartózkodik. Merthogy van az a játéktempó, lendület, ahol egy levegőben lökésre is megáll a kizárás+feljelentés. Az alábbi jelenet az egyik Super Globe-on zajlott le:
A felvételben van egy vágás. Maga a Kék felmutatásának aktusa szépen, két ütemben történt, ahogyan az a nagykönyvben meg is van írva. Minden kizárással járó ítéletnél ildomos a játékvezetőknek egyeztetnie. Meghatározzák a büntetés helyes mértékét. Már egy Piros előtt is tanácskoznak, a Kék előtt akár még egyet. Felmutatják a Pirosat, majd utána megkapja a Kéket is.
Természetesen történtek kirívó esetek bBC, a Kék feltalálása előtt (before Blue Card) is. A feljelentéssel záruló egyik legismertebb állatorvosi ló Gunnar Prokop sportszerűtlensége, amivel aztán minden járt a pontvesztéstől az örökre elmeszelésig. Az ilyen esetekre van tehát eszköz ahhoz, hogy megmutassák igazán a nézőnek, hogy itt bizony olyan dolog történt, amire egy Piros már kevés. (Attól, hogy ez utolsó fél perc, s akkor hogyan folytatódott a játék, s a ma érvényes szabályok helyes alkalmazásával hogyan folytatódna, most tekintsünk el. Az utolsó fél perc egy másik, jövőbeli poszt témája lehet például.)
Másik, magyaroknak különösen maradandó kirívó múltbeli eset Knezsevics-Rajcsevics szituja, amikor játékon kívül lefejeli Görbét. Az akkori maximumot, kizárását megkapta, volt följelentés is, csak nem jelezte másik színes lap. Aztán elmeszelték röhejes két meccs erejéig.
Mára ennyit. Nézzünk vébét, ahol reméljük, kevesebb szörnyülködésre okot adó jelenet következik. És itt most nem feltétlenül csak az ocsmány szabálytalanságok remélt elmaradására gondolok, hanem egyéb örömforrásra. Hajrá kézilabda, hajrá magyarok!