Mézi segített!
Egyelőre befejeztem a Pick Szegeddel kapcsolatos posztok írását itt és máshol is, de egy hétvégi esemény miatt felfüggesztem ezt a magam által vállalt „száműzetést”.
Az elmúlt időszak eseményei a Pick Szeged nagy múltú történelmében feketével íródtak. A csapat gödörben, a kommunikáció a vezetők részéről nulla vagy legalábbis semmitmondó, a felelősséget persze senki nem vállalja. A szurkolók összezavarodtak, törésvonalak a büntetés vagy kitartás minden áron, illetve valakit piszok gyorsan el kellene zavarni, de leginkább mindenkit. Szurkolók egy része a mezzel tüntet, majd mások és ugyanazok is sütit és sört visznek. A fórumokon izzik a levegő, egymásnak esnek vélemények és verbálisan az emberek is. Az adminoknak igen sokszor bele kellett törölni a határokat súroló HSZ-ekbe. Született jó néhány cikk a problémáról, megszólaltak olyan újságírók vagy bloggerek is, akik nincsenek tisztában sok mindennel a Szeged körül, de vették maguknak a bátorságot, hogy különösebb utánajárás nélkül, messziről megmondják a tutit a témában. Szabad ország - tehát megtehetik, pont ezért erről a továbbiakban nem lesz szó. Szerintem kimerült a téma.
Ebben a háborús helyzetben van egy remek kezdeményezés immár második alkalommal. A klub kommunikációért felelős vezetője, Süli Robi, illetve a klub egyik szurkolói szerveződése, a Csak Előre Egyesület szervezte meg a kézilabdás megemlékezést, a Mézes Sándor emlékére rendezett tornát. Mézi - őt mindenki így ismeri az újszegedi sportcsarnokban - amióta meccsre járok, elválaszthatatlan részét képezte a Pick Szeged szurkolótáborának Az egyik legnagyobb szurkoló tavaly távozott a halhatatlanok csarnokába, ott szurkol most is a csapatnak. Nem volt olyan kézis esemény, ahol ne találkoztunk volna, az élete volt a mindenkori csapat. Mindenkit szeretett és őt is mindenki szerette. Sok játékost láttam, aki először hozzá ment oda a meccs végén. Ő akkor is ott állt a palánk mellett, amikor kikaptunk, ő akkor is pacsizott, a szemében mindig égett a tűz, erőt adott és bizalmat sugárzott. Soha nem volt a szurkolók vezére, ő egyszerűen mindig ott volt.
Nos, Mézi fentről helyre tette a szurkolókat, játékosokat és ezt az egész Pick Szeged körüli cirkuszt. De erről később.
A tornán a média csapat (akik ugyebár komoly szerepet vállalnak a vélemények formálásában), a Mézi nevét viselő szurkolói gárda, a Csak Előre Egyesület szurkolókból álló csapata, és Szögedi Köménymag szurkolókból álló csapata vett részt. Ez így persze nem hírérték, az azonban sokkal jobban az, hogy a Szögedi Köménymag tagjai, vagy legalábbis a tagok jelentős része (a sorok írója is itt szerepel), mint a klub nagy kritikusaiként - vérmérséklet szerint esetleg ellenségeiként - vannak elkönyvelve a hivatalos közeg által. Legyen az szurkoló, médiaszereplő vagy Pick Szeged képviselő. A szervezők mégis tettek egy gesztust felénk, amit örömmel fogadtunk el, mert mint mindig hangoztattuk, nekünk is életünk a Pick Szeged, illetve Mézi emléke kötelezett minket is megjelenésre.
A tornán minden csapat kapott két szakvezetőt a Pick Szeged csapatától. A mi két szakvezetőnk nagy örömünkre Mario Sostarics és Zubai Szabi voltak. Persze a mágnes táblán megrajzoltuk a systemet, mentek a poénok az edzők és a csapat, de az ellenfelek és a játékvezetők között is. Szabiék komolyan vették a feladatot megalkuvást nem tűrő módon hajszolták a csapatot a padról. Ennek eredménye volt Szabi vicces piros lapja is persze semmi komoly na de azért „ Magyar bíró nem lennék soha”…:) Erősítésként gyöngyösi, és fradista szurkesz barátaink is szögedi mezt húztak így együtt vettünk részt a remek eseményen. Az edzőpárosokon kívül minden Pick Szeged játékos helyet foglalt a lelátón, megnézték az amatőrök meccseit. A játékosok és az edzői stáb is néha elmosolyodott a lent látottakon. Volt móka, kacagás meg minden, ami nagyon jót tett a lelkeknek. Mondjuk ez a minimum, hogy az elmúlt időszak teljesítménye miatt a Csapat és edzői ennyivel bűnhődjenek, hogy végig kellett szenvedniük a 6 db 2x10 perces, kézilabdára nyomokban emlékeztető valamit. Sőt, az én javaslatom szakmai stáb felé, hogy ha a Pick nem rendezi a sorokat, minden egyes alkalommal végig kelljen nézni az összes meccset, újra és újra. Öröm volt nézni a felszabadult játékosokat, és szurkolókat együtt, biztos vagyok benne, hogy mindenkinek használt ez a vidám délelőtt. Néhány órára megszűntek az ellentétek. Persze maradt még tüske, a felek még kritikusan szemlélik egymást, de Mézi elintézte, hogy mindenki egy helyen legyen ott, ahol a nagy dolgok történnek: szegedi szentélyben. Mindenkit megölelt, mindenkivel kezet fogott, ott a csarnokban. Mindenkit köszöntött és közben jót mosolygott. Látjátok, nem olyan nehéz ez: mindenki egyet akar, csak különbözőképpen gondolja a sikerhez vezető utat. De mindegy is az út, ha ott van a végén a cél. És ha nincs siker, akkor mi van? Semmi, ha ebben a hangulatban tudunk együtt lenni. Köszönöm a szervezőknek, az ellenfeleknek, mindenkinek, aki kijött, Szabinak és Marionak, hogy újra éreztem, hogy összetartozunk.
Köszönöm Mézi!
Ez az energia kell, hogy segítsen mindenkit a jövőben. Néha össze kellene jönnünk, hogy ne legyünk széjjel.
Hajrá Pick Szeged!
A fotókat a Pick Szeged facebook oldaláról nyúltam