Finoman szólva sem voltak bíztató előjelek a mai napra. A Löwen irgalmatlanul elverte a Lemgot, finoman jelezve, hogy ott folytatják, ahol abbahagyták, míg a mi könnyáztatta, görcsös őszünket egy nem túl sikeres Eb-vel sikerült megkoronázni, mondjuk így legalább volt időnk felkészülni. A teljesítmény helyett nekünk csak a reménykedés maradt, hogy képesek vagyunk kirángatni majd saját magunkat az általunk jó mélyre ásott gödörből. A sérülések meg persze miért ne a legfontosabb időszakban, egy potenciális felszállóágban tizedelnének meg minket. Racionálisan egy lyukas garast nem tett volna senki erre a tegnapi diadalra, de mi nem a mindenkori esélyek miatt vagyunk Pick-szurkolók.
Nagyon jót tett mindenkinek a szünet, szereztünk Buntic helyére egy másik balkezest, akinél jobban Bl-ben bemutatkozni nem nagyon lehet, 7 gól és a legjobb 7-be kerülés. Hatalmas öröm volt ilyen antrét látni Srsentől, óriás gratuláció és remélem ezt a magasra tett lécet jópárszor átugorja még.
Pastornak is volt ideje átgondolni a sikertelenség okát és benne a saját szerepét. A tegnapi jó hangulatú csapatunkon ez látszott is. Sőt, ami újra reménnyel töltött el, hogy ebből a kényszerszülte, foghíjas keretből a maximumot akarta kihozni, és nem ragaszkodott a saját korábbi beidegződéseihez. Nem igazán emlékszem olyan meccsre, amikor nagy csapatnak 37! gólt lövünk, 35 kapott sajnos dereng. Jacobsent tegnap a saját rohanós játékával vertük meg, szívderítő, hogy nem a „lassítsuk a játékot és játsszuk a sajátunkat” elv dominált, hanem a tökös „játsszuk jobban az övékét”. Főleg, hogy amióta Pastor van nálunk ilyen rohanást, ilyen kevés hibával még nem rendeztünk. A felkészülés idejét maximálisan ki tudtuk használni, látszott a magabiztosság. És mivel a középső posztokon gyakorlatilag elfogytunk (Gaber, Gorbok, Balogh) muszáj volt nagyobb szabadságot adni Dimának és Skubénak, mert középről is kellettek a lövések, betörések, hogy legyen hely a többieknek, nagyon jól játszott mindkettő, végre. A kényszer nagy úr, megfelelő csere nélkül egyetlen betliző átlövő a vesztünket okozhatta volna, de Ricsike is felvállalta a felelősséget, bár az első pár megmozdulása kudarckerülő volt, utána felnőtt a feladathoz. Imádom, amikor dühből a hangsebesség kétszeresével 10-11 méterről ellentmondást nem tűrően bebassza, és a kapusnak pislogni sincs ideje. Szélsőink is kivették a részüket a sikerből, Super Mario konkrétan olyan magasra emelkedett a sikerdíjas kínainál, hogy azt hittem dobbantóról ugrott fel. Pár passzból gyors gólokat szereztünk, nem szenvedtünk a kapu előtt, amíg legjobb lehetőséget meg nem találjuk, nem lődöztünk el fél helyzetekből labdákat feleslegesen, mert most mindenki vállalta a felelősséget támadásban. Jó volt ezt látni, na!
Sierrának is kifejezetten jót tesz, ha „egyedüli” a posztján, rendesen doppingolja. A 30% környéki védési hatékonyság egy 72 gólos meccsen nem rossz, fontos pillanatokban mutatott be bravúrokat, tartást adott hátulról. Baena, Schmid, Larsen komoly gondokat okoztak a védelemnek, de hála az égnek elől tudtuk ezt kompenzálni. A 7 a 6 ellenit annyira szépen szétkaptuk, hogy arra nincsenek szavak, le is álltak vele a sokadik üreskapus után. Petrus védekezéséről csak himalájai magaslatokban lehet beszélni, imádtam, amikor fönnmaradt támadni, hacsak kényszerből is, nem játszott rosszul. Pista is eléggé rendben volt kettesben, Petersson és Reinkind sem remekelt tegnap vele szemben. Sigurdssont nem láttam még ilyen indiszponáltnak. Szélről sem voltak olyan veszélyesek, mint szoktak lenni. A 35 kapott ellenére nem védekeztünk rosszul, van hova fejlődni, de ez a „diétás” keret gyönyörűen helytállt.
Jó sok időnk volt felkészülni, nem lesz mindig ennyi. Bár az idő nagy részében a fejekben kellett rendet tenni valószínűleg, de az erre fordított idő minden másodperce aranyat ért. Talán újra hiszünk magunkban. Remélem ez így is marad. Sőt, ez a „lazább” Pastor is remélem ennek az időszaknak az eredménye. Sokat kritizáltam az elmúlt időszakban, de most az általam sokat hangoztatott „gyengeségeit” nem láttam tegnap. Sikerült kihasználni a játékosai erényeit, nem fingatta ki Kallmant, Dima és Skube sokkal nagyobb teret kapott, hagyta, hogy a játékosai felelősséget vállaljanak, a lecseszés veszélye nélkül és bitang jól meccselt tegnap. Ez a fejlődés nem kispályás, az elmúlt időszak vaskalaposságához képest. Hogy állandósul-e, majd a jövő eldönti. Reális célokat kell kitűzni, idén mondjuk egy honi kupa tűnik kivitelezhetőnek. Kezeljük helyén ezt az eredményt! Nagy győzelem volt, de még csak most kerültünk vissza a remélhetőleg helyes útra. Ne szálljunk el! Jövő héten Vardar. Nem mi vagyunk az esélyesek, de felszabadultan játszhatunk ott is. Meglátjuk mire lesz elég, bár ha marad ez az elán és pontosság, akkor tök mindegy mi lesz az eredmény. Nagyon remélem, hogy most már tényleg Csak Előre megyünk!
Képek. EHF